Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-51

Az országgyűlés képviselőházának l azok érdekében, akik Törökországban maradtak. Kétségtelen, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat, ha életbelép, rendkívül sok könynyitóst jelent azok számára, akik kimennek Törökországba vagy akik már künn vannak és akik ott dolgoznak, munkavállalás és egyéb tekintetben a török állampolgársággal egyenlő bánásmódban részesülnek. Legfőbb ideje, hogy ezt az egyezséget létesítettük, mert hisz a múltban nem valami kellemes és nem valami jó elbánásban részesültek a mi Törökországba tévedt munkástársaink. Szabó Imre képviselőtársam 1926 október 23-án interpellációt intézett a külügyminister úrhoz, amelyben rámutatott arra. hogy Törökországban mintegy 800 munkanélküli munkás lézeng a lehető legrettenetesebb gazdasági viszonyok között. Ezeknek a munkásoknak érdekében akkor igen kevés történt. Amit én kifogásolni akarok, az nem az, hogy a külügyministerium nem tudott a munkások érdekében sokat tenni, mert elismerem, a külügyministeriumnak nem igen állanak anyagi eszközök rendelkezésére, hogy ilyen nagytömegű munkást hazaszállítson. Meg kell azonban emlékeznem arról, hogy akkoriban ezeknek a munkásoknak kiszállítása úgyszólván nemzeti ügy volt. Bizonyos politikai frakció jónak látta Kemal pasának diszkardot vinni és ez alkalommal Kemal pasát megtisztelni azzal, hogy egy csomó szegény munkanélküli proletárt is kivitt Törökországba, akik ott a török hamállal, a világnak tudvalevőleg legolcsóbb munkásával, versenyezve iparkodtak Angorát feléuiteni. Amig tartott a munka és lehetett munkát adni az embereknek, addig az odatévedt magyar munkások igen jó és igen kedves vendégek voltak. Amint azonban a munka elfogyott, természetes, hogy a török kormány és a török hatóságok elsősorban az ottani munkásoknak kedveztek és ennek következtében a magyar munkások a legrettenetesebb nyomorúságba kerültek. (Rothenstein Mór: Nagyon sok esetben a bérüket sem kapták meg!) Ehhez hozzátartozik, hogy a bérüket sem kapták meg, hogy azt perelték, hozzátartozik az. ami' Ma gyarországon més* ma is gyakran előfordul, hogy egyes vállalkozók visznek valahova munkásokat és mikor bevégzik, elfelejtik munkabérüket kifizetni, úgyhogy pereskedés lesz a vége. Reméljük, hogyha ez a törvényjavaslat életbelép, ezek az anomáliák megszűnnek. Ezzel kapcsolatban meg kell itt említenem még egy dolgot, nevezetesen azt, hogy sehol sem történik a munkások ki- és bevándorlása olyan rendszertelenül, mint nálunk, mert nálunk nincs arravaló hatóság, amely ezt szabályozná. Magyarországon ma is van még sokszázezer ember, aki, ha kivándorolna ebből az, országból és elmenne mais országba, senki ezeknek hiányát nem érezné, sajnos, olyan rosszak a gazdasági viszonyok. Hogy többet ne emiitsek, itt van a gyári koncentráció. Olvasunk róla ós a lápok — természetesen mindegyik a maga pártállása szerint, de nagyjában egyformán — ugy igyekeznek ezt a koncentrációt feltüntetni, mint valami nagyszerű és kívánatos dolgot. A bankok szempontjaiból, amelyek ezeket a vállalatokat finanszírozzák, ez kétségtelenül nagyon örvendetes dolog, mert hiszen ennyivel emelkedik a profitjuk, ennyivel csökkenik a rezsiköltségük és így valamit megtakarítanak ezen a dolgon. Apró halak — jó halak. Megtörtént a Schlick beolvasztása, a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. '.. ülése 1927 május 20-án^ pénteken. 253 kistarcsai beolvasztása, nem is olyan régen a utóbbinak részvényeit az Egyesült Villamossági összevásárolta. Ezek mind az illető bankoknak meglehetős nagy hasznot hoznak, a Justh-izzólámpának megszüntetésére, amely köz szempontjából azonban nem valami kívánatos dolgok, legalább átmenetileg nem, mert ezek nagyarányú munkanélküliséget jelentenek. Hogy többet ne említsek, a Schlick megvásárolta Szombathelyen a Mayer-gyárat, aminek következménye az volt, hogy a gyárat leszerelték, megszüntették, és az ottani szakmunkások ma kényszeredve elmennek akármilyen földmunkára. Még jó, hogy a kormány elrendelt ott némi földmunkát, ahol a szegényemberek el tudnak helyezkedni, bizonyos az, hogy a Schlick a Hitelbankvállalatok közé fog tartozni és hogy a Kistarcsait összevásárolta, szintén egy sereg munkás munkanélküliségét vonja maga után. Ezeknek az elhelyezkedése idehaza a mai viszonyok között majdnem lehetetlen. Ha tehát van mód ós alkalom arra, hogy ezek kivándoroljanak, akkor azt mondóim, hogy semmi útját sem állom ennek és ebben a tekintetben — bár egy világ választ el Tisza Istvántól — én ma is azon az állásponton vagyok, amelyen Tisza István volt, hogy semmiféle korlátot a kivándorlás elé ne állítsunk, ha idebenn könny itjük ezáltal azoknak az embereknek a helyzetét, akik idehaza anélkül sem találnak munkát, vagy ha találnak is, de csak olyan munkafeltételek mellett, amelyek mellett még a száraz kenyeret sem tudják megkeresni. Bármilyen fájdalmas is tehát, ha ezek az emberek kivándorolnak, inkább vándoroljanak ki, semhogy itt lassú óhhalállal pusztuljanak el. De ennek a kivándorlásnak rendezettnek kell lennie, nem pedig ötletszerűnek, mint amilyen ötletszerűen történt annak idején a munkásoknak Törökországba való csábítása és főképen nem szabad politikai szempontok szerint történnie, hanem csak általános gazdasági szempontból ós főképen abból a szempontból, hogy véreinket tisztességes és rendes nolunkafeltételek mellett elhelyezhe ssük. Ha azonban keresem azt a testületet, amely hivatva volna ezt a kivándorlást szabályozni, a kivándorlás tekintetében az illetékes hatóságoknak tanácsot adni, arról kell meggyőződnöm, hogy ma mindenki képviselve van ebben, csak épen azok nem, akik a legjobban érdekelve vannak a kivándorlásban: a munkásosztály. Megalakult a Kivándorlási Tanács. Ha megnézem ennek a tagjait, rögtön szemembe ötlik, hogy itt mindenki belebeszél a kivándorlásba, aki a kivándorlásban sem érdekelve nincs, sem nem ért hozzá. »A felsőház részéről a Kivándorlási Tanács tagiai: Cziráky József és Hadik János grófok, Jekelfalussy Zoltán. Némethv Károly; a kénviselőház részéről: Czettler Jenő, Halász Móric. Ivády Béla, Rassay Károly; a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara részéről: Belatiny Artúr. Bittner János; az Országos Magyar Gazdasági Egyesület részéről: Beliczay Géza; a Magyar Gazdaszövetség résziéről: Staub Elemér; az Országos Inaregyesület részéről: Kaszab Aladár: a Gyosz. részéről: Fenyő Miksa: az Országos Gazdasági Munkáspénztár részéről: Gaál Jenő; az Országos MunkásbetegSBírélyző és Balesetbiztosító Pénztár részéiről: Vekov Ádám; az Országos Mezőgazdasági Kamara részéről: Krúdy Ferenc és Marschall Ferenc; a belügyminister által kinevezett tagok: Buday Barna és Hanauer Á. István váci püspök.« Ezekből áll a kivándorlási Tanács, amely 37