Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-51
Az országgyűlés Mpviselöhdzánah 5 Ezek alapján azt hiszem, t. Képviselőház, nem szükságes a javaslatot részleteibein tovább ismertetnem és kérem, méltóztassék azt egyhangúlag elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Nem ellenzem, hogy Törökországgal épen ugy, mint más országokkal, kereskedelmi szerződést kössünk. Hogy felszólalok, teszem ezt egyrészt abból a szempontból, hogy felhivjam a kormány figyelmét arra, hogy nemcsak a tőlünk távol eső országokkal igyekezzék szerződést kötni, hanem azokkal az államokkal is, amelyek közvetlenül szomszédaink s amelyekkel sokkal sürgősebb és fontosabb volna, — vagy legalább is épen olyan szükséges volna — a szerződéskötés, mint a nagy Angliával, ahol a szerződés nekünk nem igen hoz valamit és, mondjuk, mint Törökországgal, amely országban még nem a legrendezettebb viszonyok állanak fenn és igy kétséges, hogy az ilyen szerződések meghozzák-e nekünk azt a hasznot, amelyet ilyen szerződéstől jogosan várhatunk. Másrészt felni vni kivánom az igen t. kormány figyelmét azokra az eseményekre, illetőleg emlékezetébe akarom hozni a kormánynak azokat a nem is olyan régen történt eseményeket, amelyek Törökországban a magyar munkásokkal történtek. Én nem vagyok olyan kellemes helyzetben, mint amilyenben Malasits Géza t. képviselőtársam volt akkor, amikor ugyanilyen viszonylatban Fanciaországról beszélt. Malasits t. képviselőtársam elismerését fejezte ki Franciaországnak azért a bánásmódért, amelyet a francia kormány a magyar munkások iránt tanusitott és még mindig tanusit. Törökországban nedig, amely csalogatta a magyar munkásokat török földre, ígértek nekik minden jót. amikor azonban a magyar munkások odamentek, nagy csalódás érte őket. Olvastuk a lanokban és tudjuk is, hogy milyen szenvedéseken mentek át azok a magvar munkások Törökországban, amikor minden hatósági okmánnyal felszerelve, Törökországba eljutottak, ott jóhiszeműen munkát vállaltak. Ott nemcsak a törökök, hanem a magyar képviselet, a követség vafry a konzulátus sem ugy kezelte és támogatta erekéi a munkásokat, mint ahogyan az megfelelő lett volna. Az én felszólalásom nem céloz mást, mint hogy ennél a szerződésnél, amelynél a t. külügvminister ur is érdekelve van, felhivjam az Ő figyelmét erre a körülményre, és arra kérjem, hogy a jövőben hivatalos utón gondoskodjék, hogy az ilyen szomorú dolgok meg ne ismétlődhessenek. Ezt kívántam csak elmondani. (Helyrslés a s?élsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Berki Gyula jegyző: Senki sincs följegyezve. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A külügryminister ur kivan szólni. Walko Lajos külügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Rothenstein Mór t. képviselőtársam szóvátette általában a kereskedelmi szerződések kérdéséit, és azt kifogásolta, hogy mi igen sok állammal, különösen a hozzánk közelebb lévő államokkal nem vagyunk szerződéses viszonyban és hogy a törekvésünk inkább arra irányul, hogy olyan államokkal létesítsünk megállapodásokat, amelyekel nagyobb kereskedelmi forgalmunk nincs. '.. ülése 1927 május 20-án, pénteken. 251 Ha meg méltózitatik engedni, röviden képet adok a jelenlegi kereskedelempolitikai helyzetről az egyes országokat illetőleg, amiből, azt hiszem, nyilvánvalóvá válik, hogy a Rothenstein Mór t. képviselőtársam által felhozottak nyilván félreértésen alapulnak. (B. Podmaniczky Endre: Az egészen bizonyos! — Meskó Zoltán: Még kezdő diplomata! —Derültség.) A szomszéd államokat illetőleg a helyzet az, hogy nekünk Ausztriával életben van egy tarifális szerződésünk. Jugoszláviára vonatkozólag épen most kerül itt a képviselőházban tárgyalás alá a szerződés. Csehországot illetőleg a helyzet az, hogy mé!g e hó folyamán abban a helyzetben leszek, hogy benyújthatom a képviselőházhoz a legutóbb létesitett tarifális megállapodást és remélem, hogy nem lesz akadálya annak, hogy ez a megállapodás itt mihamarább tényleg tárgyalás alá is vétessék. Ami a negyedik szomszédunkat, Romániát illeti, azzal tényleg nincs egy rendes kereskedelmi szerződésünk, de fennáll Romániával egy megállapodásunk, amely kölcsönösen biztosítja a legnagyobb kedvezményes elbánást, úgyhogy itt is teljesen kielégítő szituáció áll fenn. Ez a helyzet a szomszéd államokkal. Egyébként pedig a többi európai államot illetőleg a helyzet az, hogy összesen négy olyan állam van, amellyel nem vagyunk ezidőszerint szerződéses viszonyban, tudniillik Szovjet-Oroszország, Albánia, Portugália és Lithvánia. Nem hiszem, hogy abból, hogy nekünk Lithvániával, Albániával, Portugáliával és Szovjet-Oroszországgal nincs kereskedelmi szerződésünk, azt a következtetést lehetne levonni, hogy mi nem igyekezünk arra, hogy az összes ránk nézve számbajöhető államokkal megállapodásokat létesitsünk. Ellenkezőleg, a helyzet az, hogy mi épen Európában azok közé az országok köze tartozunk, amelyeknek kereskedelempolitikai szempontból a legrendezettebb helyzetük van, (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) különösen, ha a most tárgyalás alatt álló javaslatok is elfogadtatnak és a legközelebbi időben a felsőházban is elfogadásra kerülnek. Még azt akarom megemliteni, hogy a tengerentúli államok közül befejeztük a tárgyalást Egyiptommal. Egyiptomra súlyt helyeztünk azért, mert ott az exportnak bizonyos lehetőségét látjuk. . t Ami mármost a törökországi munkáskérdést illeti, a dolog ugy áll, hogy tényleg volt egy idő, — egy néhány hónapon keresztül, —• amikor Törökországban az oda kiment munkások, — részben kőmivesekről, részben földmunkásokról volt szó, — nem tudtak megfelelő munkaalkalomhoz jutni. Mi akkor a követségünk utján minden tekintetben igyekeztünk a segítségükre lenni s tényleg sokan a mi segitségiinkkel haza is jöttek Magyarországra, de egy jórészüknek sikerült a későbbi hónapokban odakünn ismét munkát szerezni. Általában a munka Törökországban mindig egy időhöz kötött, illetőleg egy idényhez kötött munka. A téli hónapokban tényleg előáll az a helyzet, hogy a munkások megfelelő munkához jutni nem tudnak, de másrészt kétségtelen, hogy a munkások keresete odakünn lényegesen több, mint amennyi odakünn a megélhetésükhöz szükséges, úgyhogy ha átmenetileg valamelyik nincs is abban a helyzetben, hogy munkaalkalomhoz jusson, megvan a lehetősége annak, hogy megtakarítson abból az időből, amikor a munkaalkalmak megvannak. Mi ezt a kérdést a jövőben is állandóan figyelemmel fogjuk kisérni (Helyeslés jobb-
