Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-49
220 Az országgyűlés képviselőházának következőképen vagyok bátor megtenni észrevételeimet. Kéthly Anna igen t. képviselőtársam kifogásolja azt, hogy a munkaügyi bíróságoknál az ügyek nem mennek kellő gyorsasággal és nem fejeződnek be kellő időben. Pillanatnyilag nincsenek kezeim között, de adatokkal tudom igazolni azt, hogy a munkaügyi bíróságoknál folyó perek befejezési időtartama az általános polgári perekhez viszonyítva lényegesen kisebb, ezek a perek sokkal rövidebb idő alatt feieztetnek be, mint a többiek. (Peyer Károly: Gyenge vigasz!) Tudom, igen t. képviselőtársam minden évben előhozza ezt s én minden évben igyekeztem ennek az óhajának eleget tenni, igyekeztem oda hatni, hogy ezek a oerek mielőbb befejeztessenek, mert utóvégre tisztában vagyok azzal, hogy a munkaügyi perekben tulajdonképen exisztenciák kérdése dől el, Végtére azonban mindent megcselekedni nem tudok. Én egy általános nehéz helyzetben vagyok bírósági szempontból. Ebben a nehéz helyzetben ezeknek a pereknek számára már így is kedvezményes helyzetet teremtettem és hajlandó vagyok mindent megtenni ebben a tekintetben egészen addig, amig az erőim engedik. Azok a panaszok, amelyeket t. képviselőtársam felhoz a segédszemélyzet hiányára vonatkozólag s a birói túlterhelésre vonatkozólag, mind helytállanak. Ez az az általános baj, ez az általános nehézség, amellyel küzködöm s nem tudom belátható idejét sem megjelölni annak, amikor ezeken a nehézségeken, különösebb segítség nélkül túl fogom tehetni magamat. (Rothenstein Mór: És az olvashatatlan irás ? — Simon András: Ez is annak következménye, hogy nincs leíró, nincs jegyző!) Foglalkozom gondolatokkal, amelyekkel talán a leírás és kezelés kérdését — ezen múlik az egész — megtudom oldani és akkor előbbre fogom tudni vinni ezeket a kérdéseket, azonban ebben a pillanatban jószándéknál és jóindulatnál egyebet nem tudok nyújtani. Ami mármost azt a kérdést illeti, hogy van-tudomásom a tanácsok és a bíróságok eltérő gya korlatáról és hajlandó vagyok-e ezt illetékes fórummal megvizsgáltatni, arra vonatkozólag csak azt vagyok bátor felelni, hogy nekem ezekről az eltérő Ítélkezésekről a gyakorlatból tudomásom nincs. Ha azonban lenne is tudomásom, akkor is csak egyet tehetnék meg, nevezetesen azt, amit készséggel fel is ajánlok igen t. képviselőtársamnak, hogy amennyiben végső fórumon eltérést Iátok a bíróságok jogi felfogásában, hajlandó vagyok — mert ez a mód rendelkezésemre áll — a jogegység érdekében intézkedést tenni és amennyiben igen t. képviselőtársam az adatokat ez iránybau rendelkezésemre bocsátja, készséggel vagyok hajlandó ebben az irányban eljárni. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak egyre kérem igen t. képviselőtársamat; amikor ezeket a kérdéseket tárgyalja, ezek olyan fontos kérdések, hogy ezeknek súlyát és nyomatékát kár elrontani személyi vonatkozásokkal. Ezeknek a kérdéseknek tárgyalásába nagyon nem passzol az egyes tanácsok kiemelése és más tanácsok elitélése. Ez per absolutum nem idevaló téma; ha tárgyilagosak maradunk ebben a dologban, nem rontjuk el egyrészt a hangulatot, másrészt a jóindulatot, nem bántunk embereket, nem sértünk és nem dicsérünk embereket és azok csendes munkáját nem zavarjuk ezekkel a kritikákkal. Mindezek után arra a feltett kérdésre, hogy hajlandó vagyok-e a törvényszéki tanácsok ítéleteit az illetékes fórumok által felülvizsgáltatni, csak azt a kijelentést tehetem, 49. ülése 1927 május 18-án, szerdán. — törvényes alapon állva, — hogy erre hajlandó nem vagyok, mert erre a törvény ner kem módot nem ad. Amennyiben azonban — ismét kijelentem — tudomásomra jut -— s ennek utána is fogok nézetni és ha képviselőtársam segit ebben, hálás leszek neki : — hogy a bíróságok a végső fokon eltérő jogelvek szerint' bírálják a kérdéseket, hajlandó vagyok a jogegység megóvása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni. Tisztelettel kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a viszonválaszi joga. Kéthly Anna: T. Ház ! A minister ur, mint már beszédemben is hivatkoztam rá, sajnos megint Ígéretet, jószándékot mutatott. (Pesthy Pál igazságügy minister : Többet is tettem ennél !) ugy, hogy azt mondhatnám : a pokolba vezető ut jó szándékokkal van kikövezve. Végeredményben odajutott, hogy : nem hajlandó és nem talál rá módot, — már pedig a minister urnák kell, hogy erre módot találjon. (Simon András : Nem engedi a törvény!) Valamilyen módja mégis csak van annak, hogy ezeket a dolgokat felülvizsgálják, annál is inkább, mert az igazságügyminister urnák nem volna szabad a mi megállapításainkat mellőzni. Mi tudjuk és érezzük legjobban a gyakorlatban azokat a sérelmeket, amelyek bizony nagyon hosszú utat tesznek meg, amig a ministerig eljuthatnak. Semmi egyébre nem hivatkozom, mint a Nagy István esetre. Annak idején, jóval több, mint egy éve, előhoztam a dolgot. Akkor sem vádaskodtam könnyelműen, akkor sem dobtam nevet könnyelműen a Ház és a nyilvánosság elé. Most is teljes felelősséget vállalok azokért a nevekért, amelyeket előhoztam s azokért az adatokért, melyeket a parlament elé hoztam. A minister ur megnyugtatása engem — sajnos — nem. elégíthet ki. Amig a gyakorlatban nem látom ennek eredményeit, addig semmiféle ministeri igéret nem elégíthet ki minket s a választ nem tudom elfogadni. Elnök: Ezekután kérdem a t. Házat: méltóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igent Nem!) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Kéthly Anna képviselőtársunk második interpellációja. Kérem annak felolvasását. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a minister ur a magánalkalmazottak szolgálati és jogviszonyát szabályozó törvényt az alkalmazotti érdekképviseletek által kívánt módosításokkal záros határidőn belül előterjeszteni 1« Elnök: Interpelláló képviselőtársunkát illeti a szó. Kéthly Anna: T.Ház! (Zaj. —Halljuk! Halljuk! — Esztergályos János: Tanácskozóképesség-megállapitás lesz! — Rothenstein Mór: Névsorolvasás! — B. Podmaniczky Endre: Állunk elébe! — Felkiáltások jobb felől: A túloldalon is csak egypáran vannak! — Rothenstein Mór: Az önök kötelessége itt lenni! — Peyer Károly Azt mondta a ministerelnök ur, hogy csak ugy duzzadnak a munkakedvtől. — Zaj. — Elnök csenget.) Az előbb elmondottakkal ós azzal, ami az előbbiekből kimaradt azért, mert a képviselőház nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a kérdést teljes mélységében hozzam a Ház elé, kiegészítem azoknak az érveknek tömegét, amelyekkel a kereskedelemügyi minis-