Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
r Az országgyűlés képviselőházának ami mégis csak óriási előny nekik. (Csontos Imre: Ezt kellene lezáratni!) A harmadik szempont a kereskedelmi mérleg (szempontja. Az Istenért, amikor itt állunk a külkereskedelmi mérleg passzivitásával szemben, akkor mégis meg* kell gondolni, hogy feladjunk-e egy olyan termelést, amely érvényesülhet a világpiacon is. Nem megyek tovább a kérdés megvilágításában, de értsék meg a kormány nehéz helyzetét. Amikor azt látjuk, hogy a gazdasági élet minden vonatkozásában nehézségek vannak és amikor annak, aki objektíve nézi a kérdést, meg kell állapítania, hogy a mezőgazdasági szeszfőzdék kontingense magasabb mint volt, akkor nem lehet a másik oldalon a kérdést olyan könnyedén elintézni, mert érdekeink ellenére volna, ha egy iparágat egyszerre nehéz helyzetbe hoznánk. Ha a jövő szempontjából nézem ezt a kérdést, e tekintetben is vannak itt perspektívák. így például a szesz nagyobb mérvben lesz felhasználható a motoroknál is. Ez a kérdés — amelyet évek óta próbálok dűlőre vinni — körülbelül megoldás előtt áll. A magam álláspontját abban rögzítem le, hogy ezt olyan kérdésnek tartom, amelyet minden Oldalról tárgyilagosan kell megyitatni és amelynek összes gazdasági kihatásait először tanulmány tárgyává^ kell tenni. Épen ezért készséggel hozzájárulok Guláosy igen t. képviselőtársamnak ahhoz, a javaslatához* hogy adassék alkalom laz érdekeltségnek a kérdés tisztázására s ha azt látnám, hogy tényleg ugy áll a kérdés v ahogy előadatott, nem fogok késlekedni a kérdésnek megoldásával, (Esztergalyös János: Csontos képviselő ur, lesz kisüst! — Csontos Imre: Ha az lesz^ akkor hizott jószág is lesz Esztergályosnak! — Derültség!) Most áttérek az apröpriációs javaslatra. Általánosságban csak azt jegyzem meg a javaslatról, hogy tulajdnképen hosszú idő után ez az első apröpriációs javaslat, amely mást, mint pénzügyi természetű intézkedéséket nem tartalmoz. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, csak helyeselni lehet, ha e téren is visszatérünk a régi rendszerhez. Épen ezért nem is ismertetem külön-külön áz egyes szakaszokat, haneni csak a beruházásokkal kívánok foglalkozni. (Kabók Lajos: A 12. § nem pénzügyi vonatkozású!) örülök annak, hogy végeredményben oda jutottunk, hogy a beruházási programmot a törvényhozás előzetesen tárgyalhatja és nem mint eddig történt — amiben nem mi voltunk a hibásak, haniem a viszonyok voltak az okai — hogy csak utólag kapott jelentést a beruházásokról. A törvényhozásnak tehát módjában áll már előzetesen kellő kritikával kisérni á kormány beruházási programra ját. Ami a beruházások fedezetet illeti, ezekről fogok először röviden beszélni. Ez áll először abból az 58 millió pengőből, amely Genfben e célra feloldatott, másodszor az 1926/27. évi bevételi többletekből, hozzávéve a beruházások között adott kölcsönökből visszatórülő összegeket is,.harmadszor az, 1925 : IX. tcikk 9. §-a alá tartozó összegekből, kényszerkölesönből, stb. Ezek együttesen körülbelül 165 millió pengőt tesznek ki. Azt hiszem, ez, olyan tekintélyes összeg, amely alapjában véve kell, hogy az egész gazdasági életben éreztesse hatását. A beruházások fedezetét illetőleg mindig kifogásolják azt, hogy feleslegeink vannak. Nem fogok azzal foglalkozni, hogy miből származtak ezek a feleslegek, de hála Istennek, hpgy voltak feleslegeink, mert különben azokat á feladatokat soha nem tudtuk volna megoldani, amelyek megoldása nélkül ezt az orszá* KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ. IV. |. U, \ 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. 187 got nem lehetett volna talpra állítani. Hiába gondolkoztunk volna mi a vasutak, a posta, a vizitárisnlatok és egyéb fontos kérdések rendezésén, lm nem lett volna meg & fedezet. Nagy erőfeszítésébe került ez az országnak, dé tulajdonképen ezek a beruházások alapvetők lesiznek a jövő gazdasági életünk kialakulására. Ami mar most a beruházásokat illeti, csak a nagyobb tételekről fogok megemlékezni. Az első a budapesti kikötő kérdése, amelyre 4-2 millió pengőt kívánunk felhasználni és ezáltal reméljük, hogy a jövő élv folyamán a kikötő átadható lesz rendeltetésének, ami aat hiszem, meg fogja tenni a maga kedvező hatását a gazdasági életre. A földmivelésügyi tárca 42*5 millió pengő beruházást fog eszközölni. Ezek közül kiemelem elsősorban a vízügyi beruházásokat, amelyek nem kevesebb, mint 14 millió pengőt tesznek ki. (Szabó István: Az is kevés!) Igaza van a t. képviselőtársamnak, ez is kevés, de ha : nincs több, ezzel is meg kell elégedni és örülhe: tünk annak, ha ilyen összegeik évről-évre vissza i fognak térni. Ez alkalommal azonban nemcsak az ármentesitő társulatokat vettük figyelembe, hanem súlyt helyezett a kormány arra is, hogy ; egyrészt az állami szabályozás alatt nem álló folyók szabályozási munkáját is előmozdítsa, másrészt, hogy a társulattá nem alakult érdekeltségeknek is lehetővé tegye az ármentesitést. (Helyeslés.) A falusi kislakások építésének előmozdítására 9-2 millió pengő van előirányoztva. Ezzel az összeggel —ha jól emlékszem — körülbelül 28 millió pengő fog rendelkezésre állani, hogy Ügy a házhelyhez juttatottaknak házhoz való juttatását is eüőmoizditsuk. iEzenjkivül a földmivelésügyi tárca még 19 millió pengő beruházási összeget kap, amelyben aizután benne vannak természetesen az összes tételek. Ezek közül csak egy-kettőt fognak kiemelni, éspedig elsősorban a termés értékesítésének kérdését, amellyel a földmivelésügyi .. ininister lir behatóan foglakozik. Részemről csak istmételten fel akarom hivni a figyelmet a mezőgaizdaságot illetőleg egy lényeges kérdésre, ' nevezetesen: aíía, hogy hogyan! sikerül a termés értékesítését megoldani'? Amikor én felszólaltam ebben a kérdésben, sokan kétségeskedtek, de méltóztassanak utánanézni aJ genfi világgazdasági konferencia tárgyalásainak, ahol a*z értékesítés; kérdése — legalábbis az én információm szerint — a tárgyalásoknak szintén fagyon lényeges kérdése volt. Ugy látszik, mások sem latnaik más kiutat, mint a mezőgazdasági termelés értékesítése kérdésének helyes megoldását. Nem akarok tervekkel jönni, de iriéltoztassék elhinni, bármilyen 1 bizarnak látszik IS ElZ cl gondolat, amit mondok, dé arinakidején', mint közélelmezési minister, foglalkoztam vele: valamivel szebb és jobb formában, de majdnem ott állunk, hogy a termelés értékesítésnek koncentrációját kell keresztülvinni, majdnem azt lehet mondani, a kartellnek a mezőgazdaságba való teljes átvitelét. Az egyik oldalon szükséges & belföldi értékesitést kézbevenni, hogy ezáltal ne szenvedjen a termelés, a másik oldalon pedig meg kell szervezni ilyen alapoin az exportot és ebből a, kettőből kell kialak'itani <a>zt a helyes árat, amely a mezőgazdaság rentabilitását fogja előmozdítani. Ez nagyőri nehéz kérdés és feltétlenül meg kell oldatni. Az a forma, amelyről épen az előbb beszéltem a szeszértéke sitésnél, majdnem azt az irányt mutatja, amelyben haladni kell. Hiszem, hogy vannak a mezőgazdaságnak 25
