Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
"Áz országgyűlés képviselőházának test nem tett, az előttünk fekvő költségvetést általánosságban nem fogadom el. Elnök (csenget): Szólásra ki következik'? Urbanics Kálmán jegyző: Móser Ernő! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Következik? Urbanics Kálmán jegyző: Lingauer Albin! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző Frühwirth Mátyás! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző: Madarassy Gábor! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző: Usetty Béla! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző: Pintér László! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző: Udvar dy János! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző Csák Károly! Elnök: Nincs jelen, töröltetik. Urbanics Kálmán jegyző: Patacsi Dénes! Elnöke Nincs jelen, töröltetik. (Felkiáltások a baloldalon: Hallatlan, csupa egységespárti!) A következő? Urbanics Kálmán jegyző: Gulácsy Dezső! Gulácsy Dezső: T. Képviselőház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy az előttünk fekvő költségvetés keretében az igen t. Ház figyelmét felhívjam a tárcának egy fontos tételével, t. i. a szeszadóval kapcsolatos mezőgazdasági termelési ágazatra, a mezőgazdasági szesztermelésre (Halljuk! Halljuk!) és ennek a kérdésnek ismertetése után ismertetve azokat a sérelmes, hátrányos és káros intézkedéseket, amelyeket a mezőgazdasági szesztermelésre nézve a legutóbbi törvényes rendelkezés tartalmaz, ennek reparációját kérjem a megbizó érdekeltség képviseletében és megbízásából. A szesztermelés tudvalevőleg az összes közép-európai államokban már jóformán ősidők óta bizonyos állami korlátozásnak, ellenőrzésnek van alávetve és ez a rendezés, ez a szabályozás két irányt követett. Az egyik irányzat azt' célozta, hogy a szesztermelésből, illetőleg a szeszfogyasztásból származó bevételeket lehetőleg biztosítsa az államkincstár számára, a másik irányzat pedig arra törekedett, hogy a szesztermelésen rejlő trágyatermelési lehetőséget a mezőgazdaság számára biztositsa, a szesztermelést tehát lehetőleg a mezőgazdaság egy mellékfoglalkozásakép állítsa be. Ilyen törvényes intézkedések hozattak annakidején más államokban is, bennünket azonban csak ia magyar! kérdés érdekelvén, bátor vagyok a magyar törvényhozásnak arra a rendelkezésre utalni, mely szerint 1878-ban, amikor még szeszmérőgépek nem voltak, amikor tehát nem lehetett pontosan megállapítani, hogy melyik szeszgyár mennyi szeszt fog termelni, hanem a< tökéletesebb berendezésű szeszgyár sokkal többet termelt, mint egy kevésbé jó berendezésű, vagyis átalányozva voltak az adótételek, az 1878:24. tc.-ben az a rendelkezés hozatott be, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak részére az edények űrtartalma szerint 10, illetőleg 20%-os engedmény adatott a fizetendő adóból. Miért 1 ? Azzal a megindokolással, mert a kisebb űrtartalmú és csekélyebb termelési képességű mezőgazdasági szeszgyárak sokkal nagyobb költséggel dolgoznak, mint a tökéletesebb berendezésű ipari szeszgyárak, azonfelül a mezőgazdasági szeszgyáraknak teré8. ülése 1927 május 17-én, kedden. 181 melesüket el kellett osztani lehetőleg az egész őszi és tavaszi idényre abból a szempontból, hogy a moslékot takarmányozásra felhasználhassák, amire az ipari szeszgyárak nem voltak ráutalva. Mindezek a körülmények a. mezőgazdasági szeszgyárak termelését olyan mértékben megdrágították az ipari szeszgyárakéval szemben, hogy a kormányzat — ismételten rá kell erre mutatnoin — abból az intencióból, hogy a szesztermelés a mezőgazdaság hasznára legyen fordítható, a mezőgazdasági szeszgyárak részére ezt a kedvezményt koncedálta. Ez^ az irányzat vonul végig a további, 10 évenként meghozott törvényeken is és már az első alkalommal, amikor 1888-ban elkövetkezett a szesztermelés kontingentálásának lehetősége és ideje, amikor t. i. a szeszmérőgépek bevezetésével az egész országra nézve kontrollálni lehetett a tényleges termelést, tehát azt, hogy az ország szükségletéhez ós fogyasztóképességéhez, valamint a kivitelhez képest mennyi szesz termeltessék, tehát kontingentáltatott az a szeszmennyiség, amelyet Magyarország számára Ausztriával egyetemben engedélyeztek, az erre vonatkozó törvényjavaslatba olyan intézkedések is bevétettek, amelyek a mezőgazdasági szeszgyárakat kötelezték arra, hogy a termelésben az előbb említett irányzatot igenis betartsák, a termelt moslékot a mezőgazdaságban használják fel és bizonyos napi kvantum termelésén túlmennie nem volt szabad, vagyis csak annyit volt szabad termelni, amennyi azonnal fel is használtatott a mezőgazdaságban, ott trágyatermelésre használtatott fel. De más korlátozások is voltak. Ennek a törvényes rendelkezésnek három engedménye, amely a, mezőgazdasági szesziparnak adatott, lényegében a következőkben jelölhető meg. Először is kimondatott az 1888: XXIV. tc.-ben, hogy a jövőben csakis mezőgazdasági szeszgyárak kaphatnak kontingenst, ipariak nean kapnak, tehát az ipariak továbbfejlődésnek lehetősége elvágatott. Másodszor kimondatott, hogy az újonnan alakuló mezőgazdasági szeszfőzdék számára az ipari szeszgyáraktól három évi ciklusonként 90.000 hl. kontingens elvonassék és ez a mezőgazdasági szeszgyárak létesítésére használtassék, de nem ingyen — meg kell jegyeznem, — hanem 65 korona megtérítés ellenében. A harmadik engedmény az volt, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak a kitermelt szeszmenynyiség után bizonyos bonifikációban részesültek, ennek a nagy termelési költségdifferenciának ellensúlyozásráképen, mégpedig a szeszgyárak nagysága szerint 3—5 forintos hektoliterenkénti jutalmat kaptak vissza a mezőgazdasági szeszgyárak, ami épen azt célozta, hogy a mezőgazdasági szeszgyárakban elért ós elérhető előnyösebb körülményeket a mezőgazdasági szeszgyárak számára bizonyos mértékben a kormányzat bonifikálja. Viszont azonban el kell ismernem és rá kell mutatnom arra, hogy ezekkel az engedményekkel szemben korlátozásokat is állított fel a törvény, amelyek abban állottak, hogy a napi termelés a mezőgazdaságii szeszgyárakban a 7 hektolitert meg nem haladhatja. Mezőgazdasági szeszgyár 7 hektoliternél többet naponta nem termelhetett. A második pedig az volt, hogy melaszból a főzés eltiltaitott, márpedig a melasz legolcsóbb anyaga a szeszgyártásnak. A törvényhozásnak ebben a működésében tehát mindenesetre az az irányzat, az a szempont nyilvánul meg, hogy a mezőgazdasági üzemek részére kívánta a szeszipart biztosítani és azt az elvet állapította meg, hogy lassanként a szeszipar a mezőgazdaságba mentes24*
