Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
168 r Az országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. eléggé be van gyökerezve, egész életünk, minden munkánk erre irányul. Ha méltóztatik szeretni a magyar népet, akkor velemi együtt méltaztassék gondolkozni azon, hogy a magyar nép vállairól hogyan lehetne levenni a forgalmiadót és hogyan lehetne megvalósitani a valorizációt. Ez volna szerintem a magyar nép érdekében való gondoskodás. Hiszen méltóztatnak látni, igen t. Képviselőház, hogy én beszédemben az okjektiv határokat nem léptem át. Én minden figyelemreméltó szempontot felöleltem és előadtam. Csak aura kérem a mélyen t. minister urat, ha van ennek a képviselőháznak kontaktusa az élettel, ha van ennek a képviselőháznak összeköttetése a néppel: hallják meg a nép kívánságait és j aj kiáltásait. Utóvégre, amikor az történik, szlmjulaneiával vádolnak egyeseiket és azok a szimulánsok mind sorra meghalnak, akkor végre elérkezett annak az ideje, ho&y a magyar képviselőház eleven tükre legyen az életnek és a magyar képviselőházban az történjék, ami a néü széles rétegeit, a százezreket, a milliókat éridekli, az történjék, hogy itt kevesebb legyen a teher, több jövedelem jusson az embereknek és az állam ne gyűjtsön feleslegeket a kaszszába, hanem járuljon 1 hozzá ahhoz, hogy a nép terhei kisebbek legyenek. Miután pedig ennek a pénzügyministeri javaslatnak előterjesztésében nem látom azt, hogy ez a rendszer a kisemberek, a szegény embereket ós az árvákat kellő védelemben részesítené, miután! azt látom, hogy ez a rendszer a forlgalmiadót a maga érintetlenségében és épségében tartja meg s a valorizációt nem valósítja meg, s miután azt látom, hogy bár itt lenne az ideje annak, mégsem azt teszik, hogy jövedelmükből azoik fizessék az, adókat, akiknek jövedelmük van, s hogy a népet ne szorítsák lehetetlen életstandardra s hogy megengedhetővé tegyük a népnek a termelést, a munkát es az életet: a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegyző: Perlaki György! Perlaki György: T. Képviselőház! Homonnay Tivadar t. képviselőtársaim! beszédének veidén megemlékezett a tisztviselői házépítési akcióról is s a mai viszonyokat már olyanoknak állította be, mint amelyek mellett ilyen akció lebonyolítása keresztülvihető. Sajnos, én nem osztozom ebben a felfogásban; én a mai hitelviszonyokat még mindig olyan rosszaknak tartóim, hogy mellettük ilyen akció egészséges lebonyolítását nem tantonn valószínűnek. Sajnálom, hogy itt állást kell foglalnom egy építési akcióval szemben, de kötelességem néhány nehézségre felhívni ugy a közvéleménynek, mint pedig a t. Háznak figyelmét. Kénytelen vagyok az építési akcióval szemben állást foglalni mindamellett, hogy tudom, hogy közgazdaságilag egy építési akció lebonyolítása milyen óriási jelentőségű, milyen nagy munkástömegeket hoz mozgásba, hány kisiparosnak (ós hány küsexisztenciáhak ad megélhetést. A tisztviselők óhajtásával szemben kénytelen vagyok állást foglalni, mert veszélyesnek tartom azt, hogy a tisztviselők olyan terheket vállaljanak magukra, amelyeket aztán később nem birnak el. Tiz százalék mellett — mint ahogy hallottuk, hogy a tisztviselői akció, ez a kölcsön 10% mellett bonyolittatnék le — ón az akciót kenesztülvihetetlennek tartom. Tízszázalékos terhet a lakbérrel elbírni nem lehet. (Ugy van! Uay van!) Az akciónak először is szépséghibája volna az, hogy csakis a magasabbrangu tisztviselők vehetnének részt ebben a kölesönakcióban, akiknek nagy lakbérük van, mert csakis ezek kaphatnának számottevő összeget kölcsön, a kisebb állású tisztviselők a 10%-os megterhelés mellett olyan jelentéktelen összegű kölcsönt kaphatnának, illetőleg lakbérükkel olyan kisösszegü kölcsön fedezetére nyújthatnának csak biztosítékot, amellyel építeni nem tudnának. Én a gyakorlati életből tudom, hogyha egy házat, különösen családi házat terveznek, az soha 4—5%-nál többet nem jövedelmezett és többet nem is hoz a jövőben sem. (Felkiáltások: Annyit sem!) Nem hoz különösen most, amikor az építési anyagólé ára körülbelül 50— 60%-kai a békebeli árak felett van. Sokkal nagyobb összeg kell tehát ahhoz, hogy valaki családi házat építsen, mint amennyire békében volt szüksége, lakbére pedig ma még kisebb, mint békében volt. Olyan terhet vesz. tehát nyakába, amely mellett feltétlenül összeroppan. Abban az esetben, ha a tisztviselői illetmények oly magasak lennének, hogy az illetmény egy részét vagyongyűjtésre fordíthatnák a tisztviselők, helyeselni lehetne egy ilyen ^ akciót, de amikor, a tisztviselői illetmény az, életminimumhoz, a legszükségesebb életszükségleti cikkek beszerzésére is alig elegendő, vagyongyűjtésbe belevinni ezt a tisztviselői kategóriát nem tartom teljesen helyesnek. Éppen ezért helyeslem a kormánynak azt az álláspontját, hogy nem siettette eat a kérdést, hogy komolyan foglalkozott azzal, hogy a kamatterheket lejebb szállitsa és arra kérném a pénzügyi kormányt, hogy mindaddig, amig 10 száizaléknlál lejebb nem tudja szállitani a terhet, amig legalább 8 százalékos összköltség mellett nem tud kölcsönt biztosítani a tisztviselők részére, addig ebbe az akcióba ne menjen bele. Hibának tartom — őszintén megmondom — hogy talán korábban jöttek ki ezzel a tervvel, mielőtt tényleg kidolgozták az egészet, mielőtt a kölcsön tényleg megvolt. így talán egyesekben hiu reményt keltettek, amelyek most a nehézségek láttára szétf oszlanak ós így talán elégedetlenséget keltenek a lelkekben. Arra kérek mindíenkit, aki tisztviselői vezetőember, aki tisztviselő, vegyen ceruzát a kezébe és tegye számítás tárgyává azt, hogyha lakbérét leköti a kölcsön fedezetére, úgyhogy lakbérét a kölcsön törlesztésére fordítja, akkor még nem tett eleget kötelezettségeinek, hiszen a ház fentartása horribilis összegeket emészt, azonkívül az, adóterheket, amelyek a házra nehezednek, szintén viselnie kell. Mindezzel neki számolni kell ós ezeket figyelembe kell vennie. Homonnay mélyen t. képviselőtársam azonkívül azt a kérést intézte a kormányhoz, hogy vegye revízió alá a vidéki helyeken a köztisztviselők lakbérét. Ehhez a kéréshez, teljes szívvel és lélekkel csatlakozom, (Helyeslés a középen) mert ha a lakásviszonyokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok vidéken, sőt talán a kis járási székhelyek nagyobbik részében a lakásviszonyok sokkal rosszabbak, mint idebenn, Budapesten vagy pedig a vidéki gócpontokon, mert itt mégis csak voltak építkezések, az állam építkezett, a vidéki városok a városi kölcsönből bérházakat épitettek, magánosok is épitettek lakásokat, de vidéki járási székhelyeken építkezések egyáltalában nem folytak. Létszámszaporitást azonban mindenütt keresztül vittek ós minden járási székhelyen ma több az intelligens ember, nagyobb a lakásra szoruló emberek száma, mint a háború előtt^ volt, hiszen tudjuk, hogy különböző ujabb állásokat kreáltak, stb., úgyhogy a la-
