Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
154 r Az országgyűlés hépviselőházánaJc pénzügyminister: Ez mindenütt igy van!) Nem mindenütt, én legalább ugy tudom, hogy nincs igy mindenütt, mert Németországban sincs igy. A megélhetésre, a tulajdonképeni létfentartásra bizonyos megbatározott összeget mentesítenek minden adózás alól és csak az ezenfelül álló összeg kerül adókirovás alá. Valójában ez is az igazság, nem pedig az, hogy akinek a mostohán megállapított létminimumon felül bármilyen csekély összegű keresete vagy jövedelme van, annak már az egész kereset után kell a kivetett adót fizetnie. T. ministej ur! Egyszer már be kellene látni, hogy ez helytelen, igazságtalan és legfőképen be kellene látni azt, hogy a mi kereseti viszonyaink ebben az országban olyanok, amelyek még messze alatta vannak a legelemibb 1 étientartás követelményeinek, épen ezért kellene legalább az adózásnál gondoskodni arról, hogy a legelemibb létfentartás biztositva legyen s hogy a terhek ne legyenek elviselhetetlenek. Vigyen bele a kormányzat könnyitóst, enyhítést, hogy ne kelljen állandóan adórendszerünknek különösen ezt a részét kifogásokkal illetni. T. Képviselőház! Szólnom kell ez alkalommal arról a törvényről is, amely bizonyos mértékben gondoskodott arról, hogy a keresetiadó címén befizetett összegek valamiképen nyugtázva legyenek, vagyis bélyeg alakjában legyenek leróhatok. Az 1922 : XXIII. te. 30. §-ának 6. bekezdése a következőképen szól (olvassa): »A pénzügyministernek joga van ahhoz, hogy az adóknak bélyegben való lerovását elrendelhesse. A lerovás közelebbi módozatait a pénzügyminister rendelettel szabályozza^ 1922-ben emelkedett törvényerőre ez a törvény és azóta még mindig nem történt semmiféle intézkedés. Azóta különösem a keresetiadó lefizetésénél észlelhető az, hogy ezt semmiféle jogcímre fel nem használhatja az adófizető. Amig ugyanis bármilyen egyenesadóbefizetést nyugtáznak az adókönyvben vagy nyugtát adnak róla és azt az adófizető mindenfelé igazolhatja és jogainak érvényesítése szempontjából felhasználhatja, addig a keresetiadónál ez nincs igy, mert a keresetiadót a munkahelyen, a gyárakban és a különböző hivatalokban vonják le. Erről semmiféle nyugtát nem kap az illető, úgyhogy a keresetiadóban teljesített adófizetési kötelezettségét politikai jogainak érvényesítése szempontjából nem használhatja fel. Ez alkalommal fel kell tehát hívnom a pénzügyminister ur figyelmét arra, hogy az emiitett törvény felolvasott szakasza értelmében joga van a pénzügyminister urnák a keresetiadó lerovását olymódon elrendelni, hogy a lerovás bélyegekben is történhessék. De ha nem bélyegekben történik meg a lerovás, történjék meg olymódon, hogy az a munkás, aki nem is látja addig a fizetését, amíg a keresetiadó abból levonva nincs, valami igazolást kapjomi az ő befizetett adójáról. Mert láttuk a legutóbb lezajlott választásoknál, de legfőképen látható a községi névjegyzékek összeállításánál, hogy az adóbefizetést nem ismerik el, de nem is^ tud erről igazolást felmutatni az, aki fel akarja vétetni magát a választói névjegyzékbe azon a címen, hogy ő adófizető, mert a városoknál az egymásközötti elszámolásban nem szerepel mévszerint az egyes adófizetők adófizetése. Köztudomású, hogy miként történik a keresetiadó lerovása. Az illető itt dolgozik Budapesten, az adót a bevételező közhatóság átutalja az ő lakóhelyére, de az adóátulásnál nem közölnek részletes kimutatást. E miatt az, * 48. ülése 1927 május 17-én, Icedden. aki azon a címen akarja felvétetni magát a választói névjegyzékbe, hogy ő megfelelő összegű adót fizet, ezt nem tudja igazolni. Egy ízben már történt hivatkozás arra, hogy a gyárakban a munkások fizetéséből történt adólerovást a fizetési boríték igazolja. Ezek a fizetési borítékok azonban csak azokban a gyárakban tüntetik fel a keresetiadóra lefizetett összeget, amelyek az adminisztrációra nagyobb súlyt helyeznek, de a gyárak nagy tömegében a fizetési borítékokon ez a feltüntetés minős, sőt igen számos olyan gyár is van, ahol egyáltalában nincs is fizetési boríték, ahol fizetési boríték nélkül kapja meg a munkás az ő fizetését vagy a legjobb esetben a boríték csak egy összegben tünteti fel a munkás által kézhez kapott fizetést, de a munkásnak fogalma sincs arról, hogy ő keresetiadóban milyen összeggel járul hozzá az állam bevételeihez. Szabó Imre képviselőtársam a belügyi tárca költségvetésénél már megemlítette ezt a sérelmet és különösen a választójog érvényesítése szempontjából kért intézkedéseket. De sajnos, egyáltalán nem láttunk olyan intézkedéseket, amelyek ezeket a hibákat kiküszöbölnék, megszüntetnék. Külföldön ez nem tapasztalható. Külföldön minden fillér adóbefizetésről igazolása van az adófizetőnek, ő ezt magának elteheti, és amidőn azt akarja igazolni akármilyen szempontból, hogy adófizetési kötelezettségének miként tett eleget, ezt a nyugták felmutatásával minden körülmények között igazolni tudja. Ugy látszik, nálunk azért nem helyez súlyt erre a pénzügyminister ur, mert a keresetiádó tulaj donképen nem az állam bevételeit szaporítja. Ez valójában állami adó, de a községeknek engedték át, a községek használják ezt fel saját céljaikra. Én ugy gondolom, hogy a pénzügyminister ur talán épen azért nem akar élni azzal a jogával, amely bele van foglalva az 1922 : XXIII. teikkbe, mert ezt az adót nem az állam, hanem a községek használják fel és épen azért nem tesz olyan intézkedéseket rendeleti utón sem, amelyek biztosítják, hogy a keresetiadó lefizetését az illető igazolhassa. (Rothenstein Mór: A joggal él, de a kötelességét nem teljesiti!) Épen ezért egy határozati javaslatot vagyok kénytelen benyujani és nagyon kérem a pénzügyminister urat és a Képviselőházat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot elfogadni. Ez nem jelent az államnak semmiféle többletkiadást, ez egyszerűen azt jelenti, hogy az adófizető polgárnak, aki nem is látja addig a keresetét, amig az adóját abból le nem vonják, amidőn lefizeti adóját, adjanak nyugtát arról, hogy ő tényleg lefizette az adót; hogy, amidőn politikai jogait akarja gyakorolni, amidőn a választói névjegyzékbe fel akarja magát vétetni azon a jogcímen, hogy ő igenis adófizető polgár, akkor tudjon dokumentumot felmutatni arról, hogv 6 milyen mértékben vesz részt az állami adók fizetésében. Határozati javaslatom a következőképen szól (olvassa): »A képviselőház utasítsa a pénzügyministert, hogy az 1922 : XXIII. te. 30. §-a 6. bekezdésében foglalt rendelkezéseket hajtsa végre«. Semmi egyébre nincs szükség, mint pusztán arra, hogy tesséik élni azzal a felhatalmazással, amelyet az igen t. előadó ur annakidején kórt. Temesváry képviselő ur volt annakidején előadója az 1922 : XXIII. tcikknek, és ő maga kérte ennek a rendelkezésnek felvételét. A nemzetgyűlés annakidején ezt el is fogadta. Vagy volt akkor szükség arra, hogy ezt a rendelkezést a törvénybe bevegyék és akkor élni
