Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

Az országgyűlés képviselőházának 45. igazgatási tisztviselők zöme, különösen kint a perifériákon, ridegséggel viseltetik a jogkereső közönséggel szemben. (Ellenmondások a jobboldalon) Mindijárt bebizonyitom. (Halász Móric: Nincs ideje már rá!) Össze méltóztatik téveszteni a tekintélytiszitelletet azzal a bensőséggel, amellyel a tisztviselői kar a nép iránt viseltetni tartozik. Nem elég az, hogyha a nép gyermeke bemegy, tudja a tisztelettudást, tudja a hivatali állással és imperiummal járó tekintéllyel szemben a devóciót, de éreznie kellene annak az áldásos közeledésnek a lehetőségét is, amely a népről való gondoskodást jellemzi. (Éri Márton: Ez meg is van!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét mostmár befejezni, mert a házszabályok értelmében kénytelen lennék a képviselő úrtól a szót megvonni. Gál Jenő: A cimet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Úrban>es Kálmán jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Senki feljegyezve nem lévén, kérdem, kiván-e még valaki szólani? (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) A szó Peyer Károly képviselő urat illeti. Peyer Károly: T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a belügyminister urnák a tegnapi napon néhány, a választások alkalmával elkövetett és általam felsorolt visszaélésre vonatkozólag adott válaszára kitérjek. Erre kérem a t. Ház szives engedelmét, j Elnök: Kérem a képviselő urat, most kizárólag a központi igazgatásról lehet beszélnie! Peyer Károly: Ez szorosan véve a központi igazgatáshoz tartozik, mert hiszen a miniszter ur jelentésekre hivatkozott, amelyeket a : központból kelteztek és én éoen ezeknek a jelentéseknek a valódiságát kívánom kétségbe vonni és bemutatni azt, hogy a minister urnák í^zek az adatai, amelyeket a tegnapi napon felemiitett, tévesek. — nem akarok ebben a teÍ

kintetben súlyosabb kifejezést használni. Min- I denek előtt legyen szabad rámutatni arra, j hogy az a jelentés, amelyre a minister ur volt szives hivatkozni s amely szerint a szóban lévő Gidro Péter munkást lopás miatt bocsátották el a bányatársulattól, nem felel meg & tényeknek. Már a tegnapi napon közbeszólás formájában hivatkoztam arra, hogy az az említett eset sokkal régebben történt, a válasz- j tások előtt s most is azt állítom, hogy sokkal régebben történt ez az eset, tehát a választásokkal abszolúte semmi összefüggésben nin- i csen. Ebben az ügyben a csendőrség a nyo- j mozást lefolytatta és megállapította, hogy Gidro Péternek ehhez az ügyhöz semmi köze nincsen és épen ezt a körülményt Tobler Jánossal, a keresztényszocialista párt egyik ve- j zetőjével igazolja, akivel annakidején, amikor ez az eset történt, együtt volt. Én ismerem ennek az ügynek minden részletét és ha a minister ur súlyt helyez arra, hogy ez a nyomozás miért maradt abba, nagyon szívesen rendelkezésére bocsátom infor- . mációimat. Minden esetre érdemes volna megállapítani azt, hogy azt a kórházi műtő-szolgát, akiről megállapítást nyert az, hogy ezt & lopást ő követte el, a csendőrség részéről miért nem tartóztatták le és hogy a csendőrségnek mi oka volt ezt az egész ügyet csak ugy elkenni. Hogy eninek az embernek a megbízhatósága \ milyen, erre nézve itt van a bánya bizonyítványa, amelyben le vannak irva az illető sze- j mély adatai, az, hogy mennyi ideig dolgozott, J ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. 5 továbbá az. hogy (olvassa): »TJgy becsületes magaviseletével, mint mindenkor tanúsított szorgalmával és lelkiismeretes munkájával teljes megelégedésemet vivta ki. Nevezett ugy erkölcsi, mint politikai tekintetben semminemű kifogás alá nem esik ós komoly hazafias viselkedésével olyan egyénnek bizonyult, akinek szolgálataira minden körülmények között nyugodtan számithatni.« Ezt a bizonyítványt adta a munkaadó az illetőnek, holott arra méltóztatott hivatkozni, hogy ezt az embert egy lopási ügyből kifolyólag bocsátották el. (Scitovszky Béla belügyminister: Majd válaszolok!) Ami azt az állítást illeti, hogy az illető leányának a lakásán találtaik meg a lopott holmit, ez is téves, mert itt van a kezemben egy községi bizonyítvány, amely azt igazolja, hogy az illetőnek 1923-ban Volt egy 14 éves leánya, aki Budapesten tartózkodott, tehát nem is lakott nála ez a leány. (Scitovszky Béla belügyminister: De van: leánya!) De nem olyan leánya, aki külön lakással bir és hogy annak lakásán találták meg a holmit, (Scitovszky Béla belügyminister: Tegnap még nem volt lánya!) hiszen ez a. bizonyítvány azt mutatja és tegnap azt mondtam, hogy ez a leány nem lakott nála. (Scitovszky Béla belügyminister: Nem! A képviselő ur azt mondotta, hogy nincsen lánya!) Én! azt mondottam, hogy nincs felnőtt lánya, a minister ur pedig arra méltóztatott hivatkozni, hogy ennek a lánynak a lakásán találták meg a lopott holmit! (Scitovszky Béla belügyminister: Ott, ahol lakott!) Ennek nincs külön lakása, az apjával lakott. (Scitovszky Béla belügyminister: Akkor ott találták meg a holmit!) Ne méltóztassék a szavakat igy elferdíteni. A helyzet az, hogy ez az ember együtt lakott azzal a nővel és annak a lakásáról lopták el a holmit, tehát nem találhatták meg ott, ahonnan ellopták. Azt állították, hogy Gidro Pétertől loptak, most pedig a hatósági jelentés azt mondja, hogy Gidro Péter lakásán találták a lopott holmit. Hisz akkor nem lopták el! Hát akkor hol van a lopás ténye? A községi bizonyítvány azt mondja, hogy tőle egy gyermeke van: Lujza, aki budapesti lakos és 14-ik évében jár. tehát budapesti lakos, nem is lakik vele. Ami mármost ennek az embernek egyéb ténykedéseit illeti, itt van az ő élettörténete, amelyben az áll, hogy 1914 július hó 28-ikán vonult be a harctérre és rövid, kéthetes szabadságok levonásával 48 hónapot töltött a harctéren s ezalatt az idő alatt egyetlenegyszer sem volt beteg. Mint íklözember vonult be, őrvezető lett 1915 májuus 2-ifcán, tizedeis lett 1915 augusztus 1-én, szakaszvezető október 10-ikén és őrmester 1916 június 15-ikén, a bronz vitézségi érmet 1916 december 15-én kapta, & kis•ezüstöt 1916 június 15-én, a nagyezüstöt 1917 január 20-án, a Károly-csapatkeresztet' 1916 nyarán, (Scitovszky Béla belügyminister: Mind igaz!) a német harcosérniet 1916 júniusban. Háromszor sebesült, egyszer haslövést kapott, egyszer comblövést és egyszer a felsőkarján egy géppuskalövést. Mindezek után megjelent a székely nemzeti tanácsnál és ott' gróf Bethlen István, Király Aladár, Ugrón Gábor és Bornemissza báróné megbízásából visszament Erdélybe és ott különböző parancsokat kapott különböző uraktól, akiknek neveit az ügy érdekében nem tartom célszerűnek és helyesnek

1 itt felemlíteni s akiknek egyrésze talán még ott is tartózkodik. Ezeknek a parancsoknak a végrehajtásával bízatott meg. Ebből kifolyólag egy második alkalommal elfogták a feleségét és vallatták,