Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
r Áz országgyűlés képviselőházának lani. Megemlíteném mégis, hogy^ ebben a tanári státusban vannak 15 év óta szolgálók a IX. fizetési osztályban és 24—25, sőt 28 év óta szolgálók a VIII. fizetési osztályban. Ott vannak azután a megbizott tanárok is — igaz nem nagy számmal, mert hiszen az egész státus kicsi — és ha áll az, amit az igen t. kultusminister ur a közoktatásügyi bizottságban mondott, hogy a középiskolai helyettes tanár nem élhet meg 116 pengő havi fizetésből, akkor nyilvánvaló, hogy ez a megbizott gyógypedagógai tanár sem élhet meg 100 pengőből, amely összegből még le is vonnak, s még bevésbbé élhet meg az óradíjas tanár 81 pengőből. Nagyon jól tudom, hogy ez a kérdés összefügg általában a közszolgálati alkalmazottak illetménykérdésével. Nagyon jól tudom ugy is, mint a KANSZ-nak egyik volt csoportvezetője — a kultuszministeriumi csoportnak voltam vezetője,— hogy milyen küzdelmet fejtenek ki a közszolgálati alkalmazottak helyzetük javítása érdekében és nagyon jól tudom, hogy a kormány részéről is megvolna a jóakarat. Bizonyos ideig áll az a kényszerhelyzet, — s ebbe bele kell nyugodni — hogy nem lehet adni, nem lehet fizetést emelni. Ha azonban ez a kényszerhelyzet a kelleténél tovább tart és főleg, ha ezen kényszerhelyzet által sújtottak arra a felfogásra, arra a meggyőződésre jönnének, hogy azok a bizonyos kényszerítő körülmények már nem állanak fenn, akkor ebből igen nagy veszedelem háramolnék mindazokra a közügyekre, amelyeknek szolgálatára az illető alkalmazottak hivatottak. Okos államférfiú nem is fogja tovább húzni ennek a kényszerhelyzetnek fentartását. Én bizom abban, hogy az oktatásügyi személyzet érdekében a kultuszminister megteszi a magáét, hiszen csak nemrégen biztató kijelentést tett az elemi iskolai tanitó kar előtt s biznom kell abban, hogy ezzel egyidejűleg a többi közszolgálatbelieknek is kisüt a napjuk. Ezzel be is végeztem felszólalásomat ennél a címnél. A tételt elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur nem kivan nyilatkozni. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Az 1. rovatot, mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Griger Miklós jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások 524,107 pengő.« — Temesváry Imre ! Temesváry Imre: T. Ház! Az 1868. évi XXXVIII. te. az úgynevezett Eötvös-féle népoktatási törvény értelmében minden gyermek 6—12 éves koráig köteles mindennap iskolába járni, 12 éves korától 15 éves koráig pedig az úgynevezett ismétlő iskolába köteles a szülő gyermekét járatni. A későbbi idők folyamán azonban kialakult a közoktatásügyi kormányban az a helyes irányzat, hogy mindazokon a vidékeken, ahol nagyobb tömegben laknak iparosok vagy kereskedők, iparostanonciskolákat vagy kereskedőtanonciskolákat létesítettek, ott pedig, ahol nagy tömegben vannak mezőgazdasággal foglalkozó kisgazdák, meghonosították az úgynevezett mezőgazdasági ismétlő iskolákat. Tudjuk, hogy a földbirtokreform-eljárás következtében mind nagyobb és nagyobb mértékben növekedett meg a kisgazdák száma az egyes községekben és igy szükség van arra, hogy ezekről az egyénekről, illetőleg ezeknek gyermekeikről gondoskodjék a közoktatásügyi kormány olyan irányban, hogy ezek már zsenge gyermekkorukban elsajátithassák'ezekben az iskolákban a mezőgazdaságnak legalább elemi részét. Sajnos azonban épen ez az ág, a népképzésnek épen a mezőKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. IV. V7. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. 137 gazdasági szakoktatása igen nagy mértékben el volt eddig hanyagolva és a pénzügyi kormányzat meglehetősen szűkmarkúan bánt ennek a tételnek dotálásával. Most azonban azt látjuk, hogy a múlt esztendővel szemben is, ezt a tételt jelentékenyen felemelhette a kultuszkormányzat és a múlt évi 35.914 pengő előirányzattal szemben a mezőgazdasági iskolák címén gyakorlótelepek beszervezésére és azoknak a szükséges anyagokkal való ellátására 55.000 pengőt irányzott elő. Az 1921. évi XXX. t.-cikk végrehajtása folytán a gazdasági ismétlő iskolákban beiskolázott tanulók száma mindinkább növekedik s remény van arra, hogy a közeljövőben ezeknek a száma óriási mértékben meg fog szaporodni. Nagyon üdvösnek tartanám, ha épen Magyarországon, ahol kétségtelenül az összes gazdasági ágak közt a mezőgazdaság a legfontosabb, már azok a kis falusi gyermekek is megkaphatnák azt a szükséges előtanulmányt, amely őket későbbi foglalkozásukban egész életükön vezeti. Ezért nagyon kérem a kormányt, hogy ezt a címet fokozottabb mértékben istápolja és minél nagyobb összegeket fordítson a jövőben erre a célra. Magyarországnak ma 47 ilyen gazdasági ismétlő-iskolája van, de szükség volna még pár százra. Ma az a helyzet, hogy egyes községben 20 holdat vagy ennél nagyobb területeket is ingyen bocsátottak a községek erre a célra, a tantermeket azonban, továbbá a gazdasági épületeket és az ezekhez szükséges felszereléseket a maguk erejéből nem tudják előteremteni. A közoktatásügyi minister ur gondoskodásának köszönhetjük azt, hogy ebbe a költségvetésbe 100.000 pengőt lehetett felvenni arra a célra, hogy két ilyen gazdasági szakiskolát, gazdasági népiskolát létesíthessünk. Ennek a két iskolának a létesítése azonban úgyszólván csak csepp a tengerben. Miután pedig olyan célszerű és ügyes tervezetet dolgozott ki a közoktatásügyi kormány, hogy egy-egy ilyen gazdasági népiskolát 88.000 pengőből jól fel tud szerelni és el tud látni tantermekkel, tanítói lakással, gazdasági épületekkel, sőt még gazdasági állatokkal és gazdasági eszközökkel is, szükséges volna, hogy a pénzügyi kormány erre a célra a jövő költségvetési év folyamán a közoktatásügyi minister urnák fokozottabb mértékben adjon dotációt, mint most. Ennek kieszközlésére nagyon kérem a kultuszminister urat. A magam esetéből indulok ki; Szeghalom községben már 20 esztendő óta van egy ilyen gazdasági ismétlő-iskola, illetve iskola céljaira alkalmas terület, összes felszerelése azonban egy fából épült kis gazdasági épületből áll. Miután a község 20 esztendő óta nem tudta kellő mértékben felszerelni ezt a telepet, azt hiszem a mostani nehéz viszonyok mellett, — ilyen magas közterhek mellett — a közeljövőben még kevésbbé fog abba a helyzetbe jutni, hogy felszerelhesse. Kérem tehát a kultuszminister urat, hogy ezt a megindított igazán nemes akcióját minél fokozottabb mértékben hajtsa végre a jövő évben. A címet elfogadom. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szórni nem kivan, a rovatot mint meg nem támadottat, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 3. rovat. Griger Miklós jegyző (olvassa): »3, rovat. Ösztöndíjak a gyógyítva nevelő iskoláknál: 21.029 pengő.« Elnök : Megszavaztatik. Griger Miklós jegyző (olvassa): »4. rovat. Tanoncoktatási általános célokra: 23.000 pengő.« Eothenstein Mór ! Rothenstein Mór: T. Ház ! A tanoncoktatási tételnél arra kivánom a t. minister ur figyelmét felhívni, hogy az az összeg, amelyet erre a célra felhasználni szándékozik, nagyon is csekély, sokkal 18 •
