Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
2 Áz országgyűlés képviselőházának 45 szálljak, azonban azt hittem, hogy méltányossági szempontból ezeket felemiithetem. A minister ur a vita végén, amikor a klottír jóvoltából abbahagyatott az általános vita, elmondotta a maga expozéját, nekünk pedig uincs módunkban az ország nyilvánossága előtt erre nézve kritikát nyilvánítani. Méltóztassanak megengedni, hogy azt a méltányosságot kérjem, hogyha nem is fogok általánosságban mozogni, a minister ur egy-két megjegyzésére mégis reflektálhassak. A minister ur azt mondotta, hogy a belügyi tárca a rend és a konszolidáció alapja. Engedelmet kérek, itt az első címnél, ahol a központi igazgatásról, van szó, ahol tehát a rendet és a konszolidációt irányítja az adminisztráció, lehetetlenség' rá nem mutatnom azokra a sajnálatos jelenségekre és körülményekre, amelyek ezt a rendet és konszolidációt a jövőre nézve kétségessé tehetik. Mert méltóztatnak tudni, hogy a rendnek és a konszolidációnak mi lehet az alapja: a jó közigazgatás. A jó közigazgatás azonban eleven emberekből, eleven tényezőkből rekrutálódhatik és ezek az eleven emberek, az a nagy tömeg, amely a közigazgatás szolgálatában áll, speciálisan Budapesten az államrendőrség olyan rettenetes destruált gazdasági viszonylatba jutott, amely nem lehet biztosíték arra, hogy ezek az elkeseredett emberek a rendet és a konszolidációt szolgálni tudják majd a jövőben. A mélyen t. minister ur emiitette, hogy a rendőrlegénység fizetésének -'felemeléséről gondoskodott, illetőleg, hogy ez most van folyamatban. Nem tudom, hogy milyen természetű az a gondoskodás, de felhívom a figyelmét arra, hogy amikor a központi igazgatásnál látom az 5. címnél felvett költségvetési tételeket, akkor viszont azt látom, hoigy ez a gondoskodás nagyon mostoha, mert' a mai rendőrlegénység, amely körülbelül 4000 főre tehető, a legszojnorubb és a legrettenetesebb gazdasági helyzetben sinylő'dik. (Scitovsízky Béla belügyminister: Épen azon akarok segíteni!) El kell mondanom pár tételt, melyek e címnél kívánkoznak ki, hoigy megállapíthass am azt az ellentétet, amely a központi igazgatás ós az államrendőrség! szervezet egyes költségvetési tételei között mutatkozik. A rendőrségnél 28 éve szolgáló I. osztályú felügyelő-helyettesi, akinek Családja! ós gyer^ meke van, minden pótlékkal együtt 160 pengő havi fizetést 1 élvez. Egy 9 éve szolgáló rendőrőrmester, aki családos ember, gyermekes ember, mindem pótlékkal együtt 99 pengő havi fizetést, vagy hogy ugy mondjam jövedelmiét kap. Egy nőtlen rendőrnek a zsoldja, az élelmezési adagváltsággal együtt összesen 93 pengő 97 fillér. Most méltóztassék elképzelni ezek után, hogy gazdasági vonatkozásiban ilyen páriák módjára ellátott emberek legyenek pillérei a társadalmi rendnek, a közbiztonságnak, vagyonbiztonságnak és annak a bizonyos konszolidációnak, amelyről annyit beszélünk* Hiszem ezek kjözül a rendőrök közül 700 rendőr ágyra jár. Én aidatokkai fogok jönni és a minister urnák módja lesz mindezeket megcáfolni. Hétszáz rendőr ágyra jár és olyan helyeken laknak — sajnos és ez egy borzalmas, kiabáló dolog — ahol rendőri felügyelet alatt állló nők és férfiak is laknak. Adaitokat mondok ezekről a kérdésekről. A rendőröknek java része nem, tud egyál. ülése 192? május 12-én, csütörtökön. talán lakást kapni, úgyhogy a rendőriszobákbany ahol egymást felváltják, két óránként, ugyanabba az ágyba! pihen le a felváltó rendőr, csakhogy valahogy pihenhessen. (Scitovszky Béla belügyminister: Erre kitértem tegnap, képviselő ur!) Tudom, engedelmet kérek minister ur, de ezeket az adatokat azért hozom ide, mert meg vagyok győződve a minister ur jószándékáról. Minthogy ezek nyomozási adatok, amelyekről a minister ur talán még nem tud ... (Scitovszky Béla belügyminister: Már nem tudok róla! — Platthy György előadó: Túlhaladott előadás!) Nem túl haladott, mert a mai állapotot jelzi, a öűtai adatokat mondja el. A Grassalkovich-ut'ca 18. számú házban pincében lakik egy Gazdag János nevű rendőr, aki hét más emberrel együtt lakik ott. Ezeket az embereket nóvszeriűt megtudom mondani, hogy kicsodák. (Scitovszky Béla belügyminister: Ezt konstatáltam tegnap is! — Platthy György előadó: Ez csak harminc emberre vonatkozik!) Egy asszonnyal, nagyobb leányával, egy pincérrel, egy másik, asszonnyal és egy olyan nővel, akinek 10»—12 éves gyermeke van, lakik együtt. Ami nevezetes ebben a dologban, az az, hogy ennek a nőnek még csak a nevét sem lehetett megállapítani, mert nincs is bejelentve a rendőrségen. Azonkívül Molnár XVI. János 'a Grassalkiovich-ucea 35. számú házban egy hasonló lyukban, de nem pincében lakik egy Györki Gáspárné nevű asszonnyal, ennek 18 éves leányával és 20 éves fiával, félágyon, Kovács XXIX. István félkonyhában lakik ötödmagával a Molnár-utca 9. számú házban. Gerencsér János rendőr a Dévény-utca 5. számú házban ötödmagával félkonyhában lakik. Máthé József rendőrőrmester Kelenföldtől autóval hatpercnyire fáskamrában lakik, becsurog az eső. Ez egy egészen lehetetlen fészer és egy rendőr őrmester itt lakik. Ezek adatok, amelyeket a mélyen t. minister ur ellenőrizhet. A dunai kerületi kapitányságnak humánus és szociális érzésű vezetője, dr. Greguss Dániel rendőrtanáesos, azután Székely Vladimir rendőrtanáesos és a IV. kerületi kapitányság vezetője: Szakály Kálmán rendőrtanácsos előtt fékszik egy nagy nyomozási ügy aktája, amely szerint egy hozzájuk beosztott rendőrőrmester hosszú évek óta olyan nedves odúban lakott héttagú családjával, hogy ezalatt az idő alatt három gyermeke tüdővészben elpusztult, azóta egész családja tüdővészes, ebből őket már nem lehet kigyógyítani, anynyira előrehaladott náluk már a tüdővész állapota. Még meg kell említenem azt, hogy a rendőrlegénység javarésze ebből a szerencsétlen kis fizetésből természetesen nem tud lakást szerezni magának és kénytelen családtagjait a környéken levő községekben elhelyezni: Monoron, Ecseren, Maglódon és másutt mindenütt ott vannak a rendőrök családjai; mig a rendőr itt teljesít szolgálatot, családja ott él faluhelyen. A fizetéséből kénytelen természetesen családjának is juttatni valamit. Teljesen képtelen arra, hogy ő magát kellően táplálhassa. Huszonnégy órából tizenkétórai szolgálatot teljesít. Most méltóztassék megnézni azt az acélsisakos, fehér keztyüs, mindnyájunk számára az állami rend szimbólumaként jelentkező tisztes embert, azt a közrendőrt, aki ott áll, mint a rendnek eleven szobra. Ezekben micsoda érzés lakozhat s st nyomorúságnak micsoda (keserűsége^ élhet bennük 1 ? ! És ez a rendőr a rendnek és konszolidációnak alapja
