Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

116 r

Áz országgyűlés képviselőházának nak, mint az adminisztratív pályát — a szegényebb sorsú szüjőknek gyermekei mentek bölcsészethallgatóknak. Ezek azután kénytelenek voltak óraadással fentartani magukat és ez elvonta őket tulajdonképeni hivatásuktól. (Ugy van! Ugy van!) Ezért kértem a törvényhozástól egymillió aranykoronát ösztöndíjak céljára és már akkor jeleztem, hogy elsősorban a jó, kiváló bölcsészethallgatóknak akarom ezeket az Ösztöndíjakat juttatni, mert ha ezt nem tennénk, öt-hat év múlva arra ébrednénk, hogy nincs elég középiskolai tanárunk. Hiszen ma már a bölcsészethallgatóknak körülbelül fele nő és nagyrészük vegyészettel foglalkozik, mert a vegyészeket a vegyi gyárakban igen szívesen alkalmazzák. Bizonyos menekülés folyik tehát a középiskolai pályákról és nagy veszedelem lenne abból, s nagy felelősség nehezednék reám, ha hivatali utódom az évek bizonyos száma után nem tudná betölteni a mutatkozó üresedéseket. De a dolognak ezt a részét az ösztöndíjakcióval szanálni fogjuk és meg vagyok róla győződve, hogy ez azután a tanulmányi eredményben is kedvezően fog viszatükröződni, mert attól, aki egész idejét a tanulásnak szentelheti és nincs privátórák adására utalva, a professzor is többet követelhet. Ezt a stádiumot nevezem ón — amire különben Várnai igen t. képviselőtársam is utalt — a nyomorgás első korszakának. Ezután következik a középiskolai tanár életében a nyomorgás második korszaka, a helyettestanári működés. (Ugy van! Ugy van! Felkiáltások: Szégyen!) Korábban nem volt próbaév, hanem ha valaki megszerezte a tanári oklevelet, ezzel az oklevéllel elment helyettestanárnak. Most azonban, mikor az elméleti tanulmányok befejezése után még egyévi gyakorlóév következik s erre a gyokorlóévre még próbaévek következnek, ez tulajdonképen a két rendszer hátrányának az egyesítése. (Ugy van! Ugy van!) Vannak helyettestanárok, akik öt-hat év óta kínlódnak havi 1,450.000 papírkorona fizetéssel. Ez nem maradhat így, t. Képviselőház, ezen okvetlenül segiteni kell, ha csak nem akarjuk a magyar középiskolát válságba kergetni. (Ugy van! Ugy van!) És ez ellen a segítség ellen se tiltakozzanak a magyar Koppányok, mert ha hátrány mutatkozik a magyar középiskolánál, azt elsősorban a magyar gyermekek és végül a magyar nemzet sínyli meg. A jövő évi költségvetés összeállításánál tehát a kultuszministerium minden energiáját arra fogja koncentrálni, hogy egyszer itt rendet csináljunk és olyan viszonyokat teremtsünk, amelyek mellett nyugodt lélekkel vállalhatom a felelősséget a magyar középiskoláért. Mert egészen nyíltan és becsületesen kijelentem, hogy a kultusztárca dolgai rendben vannak és a jövőre vállalom értük a felelősséget, de a középiskolák helyzetéért nem vállalhatom. (Helyeslés jobbfelöl és a közéven. — Várnai Dániel: Egy kicsit kevesebbet az egyházaknak! — Zaj a jobboldalon és a középen. — Meskó Zoltán: Ez fáj maguknak! — Bleyer Jakab: Legalább azok a középiskolák rendben vannak most, ahol szerzetesek tanítanak! — Elnök csenget.) Amikor a lelkészi korpótlékot csak 50%-ban tudtuk valorizálni, valóban nem lehet azt mondani, hogy az egyházak favorizált helyzetben vannak. Nem akarok hosszasabban kitérni arra, hogy teljesen uj tantervet bocsátottunk ki a középiskolákra vonatkozólag is és ott szakítottunk azzal a gyakorlattal, hogy például a modern korral a történelemben nem foglal47. "ütése i§27 május 16-án, hétfon. koztak, épenugy, mint a modern nyelvekkel sem. Majdnem provokative kerestük mindazt, ami kapcsolatban volt a lüktető élettel. De rá akarok mutatni arra is, amire vonatkozólag legutóbb a humanisztikus gimnáziumok híveinek részéről fölszólalás ok hangzottak el. A görög nyelv tanításának az egész vonalon való restaurálására nem vagyok hajlandó. Ebben a tekintetben — ha ezt megtenné — a magyar szülőkkel olyan összeütközésbe jutna a kultuszkormányzat, amifc már csak azért sem vállalok, mert nem szabad, hogy szakadék legyen a szülők felfogása és az iskola között. De hogyha a humanisztikus gimnáziumnak az egész vonalon kötelező fentartásáról beszélnek, — hiszen egy részüket fentartottuk, — mindig azt mondják: mi mindent nyújt a görög kultúra. Én azt elismerem, de viszont nyugodt lélekkel és a viszonyok ismeretének tudatában állítom, hogy a mi iskoláinkban a görög nyelv abszolúte nem tudja nyújtani azt, amit tőle várnak. Sivár grammatizálás folyik minimális eredménnyel és hogyha osztályonként kéthárom gyermekkel valamelyes eredményt el is érnek, az átlag nem éri el a kívánalmakat. Én nem egyes kiváló gyermekekkel számolok, hanem a nagy átlaggal. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát kereken kijelentem, hogy addig, mig én a ministeri székben vagyok, ez az akció a legcsekélyebb eredménnyel sem kecsegtet és ha erre ragadtatnám magamat, összeütközésbe jutnék a magyar szülők többségével, akik követelik a modern nyelvek tanítását. Azt mondják egyesek, nem kellően sikeres a modern nyelvek tanítása. Még mindig sikeresebb, mint a holt nyelveké. És azért küldöm a leendő tanárokat Bécsbe, Berlinbe, Kómába, Cambridgebe, Aberdeenbe, Londonba, hogy tanulják meg az élő nyelveket és sikeres legyen a tanítás. (Altalános helyeslés.) Elismerem, hogy átmeneti nehézségek vannak, de ez minden átmenetnél megvan. Viszont a görög tanításról ma azt lehet mondani, hogy 90%-ban sikertelen és nem vezet ahhoz az eredményhez, amelyet egyes filológusok felhoznak. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Rátérve most már, t. Ház, az egyetemek kérdésére, (Halljuk! Halljuk!) közlöm, hogy Szegeden nagyarányú klinikai építkezések folynak. Gyermekklinika, nőgyógyászati és szülészeti klinika, bőr- és bujakórtan! klinika ós azonkívül három elméleti intézet, anatómiai, pathologiai és törvényszéki orvostani intézet épül. Méltóztatnak tehát látni, hogy voltaképen öt nagy kórház épül, s igy nem lehet azt mondani, hogy mi még a magas kultúra világában is, az irodalmi műveltséget, az úgynevezett impraktikus irodalmi műveltséget erőltetnénk, mert az akció elsősorban az orvosképzésre és a klinikákra van beállítva, amelyek speciális kórház jellegével is birnak és rendkívül fontosak olyan országban, mint a mienk, ahol a szanatóriumok hálózata még nincs kellően kiépítve. (Igaz! Ugjj van!) Ma a középosztály számára úgyszólván nem áll más rendelkezésre, mint a klinikákra való bevonulás. Az ambulancia viszont munkástömegek javára is szolgál, mert nem tudok demokratikusabb és épen a szegényebb rétegekre nézve hasznosabb intézményt elképzelni, mint amilyen a klinikai ambulancia. (Ugy van! Úgy van!) Az, hogy sokat költünk az egyetemekre, annyiban igaz, hogy sokat csak az orvosi fakultásra költünk. (Ugy van!) Akik azonban igy panaszkodnak, menjenek el az ilyen ambulanciákra, menjenek el a kórtermekbe, ahol a közép-