Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

114 Az országgyűlés hépviseíöházának 47. ülése 1927 május 16-án, hétfon. Ha tehát ez igy van, akkor a leghatáro­zottabban vissza 'kell utasitanom azt, mintha mi népoktatási célokra nem költenénk eleget, mintha a mi egész akciónk központjában épen nem a népiskolák fellendítésére irányuló akció állana. Két'hly Anna igen t. képviselőtársam egy nagyon szép pedagógiai beszédben, — amely­nek mélységét, talán csak bizonyos pártpoli­tikai elfogultság haladta felül — de el kell ismernem, hogy a maga ideológiája szempont­jából a kérdést különös szakértelemmel tár­gyalta, ugy állította be az én politikámat, mintha az kimerülne az iskolák építésében és a tanítói állások szervezésében, mintha mi az iskolák belóletével nem foglalkoznánk eleget. Egy másik külállamnak a viszonyait állította oda olyannak, mint amelyet didaktikai téren — vagy mondjuk, szorosabban mathodikai té­ren —követni kellene. Ezzel szemben rá akar­nék mutatni arra, hogy alig van iskolafajta, amelynek ministerségem alatt épen belső éle­tét ne igyekeztem volna — nem szeretem azt a szót használni: megreformálni — a modern kor pedagógiai haladásával összhangba hozni. Szeretnék pár szót szólani a népiskolák uj tantervéről, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl és a közéven.) amelyet' életbeléptettem. Már a világ­háború előtt és a háború alatt is uj ismeretek­kel kellett kiegészítenünk az 1905. évi népisko­lai tantervet, de különösen a gazdasági, egész­ségügyi és nemzetnevelői cél hatásosabb hang­súlyozása vált szükségessé. A háború után a nagy tömegek kulturális gondozását tűzvén ki célul, a beiskolázással és az iskolaépítéssel egyidejűleg készíttettem olyan uj tantervet, amely az előbb emiitett pótlásokat szervesen magában foglalja és a pedagógia haladásával lépést tart'. Ez a tanterv a nemzetnevelést azzal szolgálja, hogy a magyar nyelvet az iskolai munka középpontjába állítja és az élő beszéd és a fogalmazás tanítását hangsúlyozza. A szülőföld természeti és kulturális viszonyainak megbeszélésével az ország- gazdasági és műve­lődési viszonyainak megértését előkészíti, a család és a község múltjának megismertetésé­vel átvezet a hazai történetbe, a családtagok és szomszédok békés együttmunkálkodásának elemzésével észrevétlenül megkezdi az állam­polgári nevelést. A gazdasági ismeretek és gyakorlatok szolgálatába állítja a természeti ismereteket. Nem tanítunk mereven elkülöní­tett álattant, növénytant, ásványtant és ter­mészettant, hanem a környezet gazdasági és háztartási életéből vett feladatokat a gyermek értelméhez mért természettudományi ismere­líeikkel magyarázgatjuk. Ahol a helyi viszo­nyok megengedik, gyakorlati munkát is végez­tetünk az iskolai élettel és az összes tárgyak­kal kapcsolatos egészségtani vonatkozásokon kívül külön egészségtant is tanítunk. Az uj tanterv az eddigiektől eltérőleg ki­tűzi a népiskola célját is. Azt mondja (olvassa); »A népiskola neveljen a hazának vallásos, er­kölcsös, értelmes és tudatosan hazafias polgá­rokat, akik a műveltség alapelveit birják és gyakorlatilag érvényesíteni tudják«. Ez nagyon fontos, épen azért, mert a népiskolai munka középpontjába a tanítási anyag helyett a neve­lés célját helyezte (olvassa): »A gyermeket nem tömjük válogatás nélkül ismeretekkel, ha­nem a célt nézzük. A célnak megfelelően válo­gatjuk az életből az anyagot és nem a tantár­gyak elvont rendszerei szerint.« A természetes környezet, a közvetlen szemlélet és a maga ere­jén való kifejezés ilyenmódon való hangsúlyo­zásával a népiskolai módszer is megváltozott. A tanítás alapja nem a könyv, hanem az élet. A tanitó nem merítheti isjmereteit csupán a könyvből, Jaanem kénytelen környezetet meg­figyelni. Ezzel ellentétben sok olyan anyag, amelyet régen csak a rendszer kedvéért taní­tottak, elesik, kevesebb lesz a szótanulás és kö­zelebb fórkőzhetünk az egyszerű nép észjárásá­hoz. Az emberek nyilt szemmel járnak a világ­ban, megnézik a dolgokat, Ítéletet alkotnak és a maguk ítéletét fejezik ki szóban és Írásban. A nevelés egyrészt más lesz minden iskolában, a helyi viszonyok különbözősége" szerint, más­részt egy lesz az egész országban, mert egy cél felé törekszik. Régen az iskolából kikerült gyermek csak felejtett abból az elméleti anyag­ból, amelyet a népiskolában tanult, ezután azt akarjuk, hogy egész életén át még tovább ta­nuljon a szerint az új módszer szerint, amelyet az uj iskolában elsajátított. (Helyeslés jobb­felől és a közéven.) Méltóztatnak tehát ebből a rövid össze­foglalásból, amelyet készíttettem, látni, hogy egészen uj tantervvel, egészen uj rendszerrel állunk szemben, (Ugy van! Ugy van! jobb­felől.) ahol nem a könyvismeretekkel és nem az ismeretek tömegével akarunk hatni, hanem önálló gondolkozásra, önálló ítélkezésre, a ju­dicium fejlesztésére neveljük a gyermekeket. itt van azonban a tanítóképző reformja is, amely intézetet négyévesről ötévesre emeltünk fel, megtöltöttük anyagi tartalommal és kiad­tuk a hozzávaló módszeres utasításokat és a ké^ pesitési szabályzatot. Teljesen uj tantervet kapott és átszerveztük az óvónőképzőt is. Eddig a kétéves óvónőképző tanfolyamon nem lehetett elsajátítani azokat az ismereteket és ügyességeket, amelyekre szükség van, különösen most, amikor az óvó­nőkre olyan nagy szociális hivatás vár. (Ugy van! Ugy van! jobb felől) Ma nem akarunk az óvodában a népiskolánál alsóbbfoku tanítást végezni. Ma gyermekápolást akarunk, szociális és közegészségügyi munkát is. Épen ezért há­rom évre emeltük fel az óvónőképzést és még egy gyakorlati évet csatoltunk hozzá, egészen uj beállítás alapján, a szociális és közegészség­ügyi gondolatok hangsúlyozásával. T. Ház! Nem lehet egészen igazságosan azt mondani, hogy az iskola belélete szempontjá­ból itt semmi sem történt. Én azonban ugy éreztem, hogy ezek a pedagógiai és módszertani kérdések a nagy nyilvánosságot talán kevésbé érdeklik, mint hogyha a magyar nemzetnek azzá] az alapprolémájával foglalkozom itt a Házban, hogy miként ragadjuk ki ezt a nem­zetet az analfabetizmus karjaiból. Ehhez pe­dig a tanitóállomásokat kellett szaporítani és termeket kellett építtetni. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Könnyű taktika politikai vitákban, hogy­ha valami folyamatban van, akkor feláll va­laki és azt javasolja, hogy azt az akciót meg kell indítani. (Derültség jobbfelől.) Ebben a Házban velem szemben minden évben egyszer­kétszer felfedezték a tanyai iskolát. Amikor három évig már gombamódra emelkedtek az Alföldön a tanyai iskolák, akkor egyszerre csak cikkeket olvastunk és nyilatkozatokat hal­lottunk, melyek figyelmébe ajánlják a kultusz­ministernek a tanyai iskolákat. (Derültség jobbfelől.) Menjenek le az illetők Szegedre, Kecskemétre, Ceglédre, a nagy Alföldre ós kér­dezzék meg- a népet, hogy mi történik ott. Azok majd ki fogják oktatni azokat, akik utó­lag felfedezik a tanyai iskolák nagy jelen­l tőségét. _.\;_ : f'í_J

Next

/
Thumbnails
Contents