Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

108 "Az országgyűlés képviselőházának 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. akkor ezt a kérdést igazság'osan, békeszeretően és megértően kell megoldania. T. Ház! Hiába nem szabad valamelyes in­stitúciót más néven nevezni: a körülírások mindig megölik az életet. Ha körülírásokkal mondjuk, hogy a numerus clausus intézménye, amellyel a Pázmány Péter tudományegyetem kapuját felekezeti alapon nem léphetik át, nem felekezeti kérdés, akkor eltagadjuk az igazságot. Azt kell megállapítanom, hogy e mögött a halieri törvény antiszemitizmusa még mindig él, mindaddig, amig egy minisz­ter bátor szóval oda nem áll és ezt a felekezeti .jellegű kérdést ki nem irtja a képviselőház hozzájárulásával a magyar törvénytárból. Mélyen t. Képviselőház! Ez igy van és nem tehetek róla, hogy én most oly szeretet­teljesen idézem a Mussolini-féle elveket és igazságokat ezen a téren, nem politikai meg­látásokkal, hanem egyszerűen kulturális meg­látásokkal. Amikor Mussolini kiadta 1923 október 7-iki rendeletét és telefonon elrendelte, hogy meg kell hivni a diákokat és egy lira beiratási díj ellenében a tandíjat elengedte, ellátta őket könyvekkel és amikor hirdették az olasz ál­lamférfiak, hogy a künn tanuló magyarok jó magyarok és a magyarságnak pionírjai: akkor joggal mondhatjuk, hogy Mussolini jobban ápolja, jobban melengeti azt a tant és azt az érzületet, amely itthon a megbékéléshez vezet, mint azok, akik itthon szóval hirdetik ezt, de cselekvéseikkel rácáfolnak a megértés tanára. Mit szól például, igen t. képviselőtársam, ahhoz, ha Mussolininek, aki példányképe ma a kormányzat legtekintélyesebb férfiainak, aki­vel ezt a szerződést megkötöttük, amelyet be fogunk cikkelyezni és amelyre eg*y darab ma­gyar jövendőt építettünk, felolvasom azt a nyilatkozatát, amelyet erre a tanszabadságot megvalósító rendeletére tett. Ez pedig igy szól: (olvassa): »Ellenségeim azt hirdetik rólam, hogy antiszemita vagyok. Kérem, cáfolja meg ezt a leghatározottabban. Vegyék tudomásul, hogy senki előtt zsidóéi lenes nyilatkozatokat nem tettem, senkinek zsidóellenes cselekedetre megbízást, biztatást nem adtam.« ÍHaller Ist­ván: Félszáza lék zsidó! Könnyű nekik!) A fasizmus nem jelenthet gyűlöletet az olasz zsidókkal szemben, akiknek háborús ál­dozatait, mint katona, én is ismerem és közel­ről láttam. Nem láttuk-e idehaza is azokat a yéráldozatokat, a bátorságnak azoikat a ret­tenthetetlen példáit, amelyek megjutalmazá­sára a királytól kezdve végig a főhercegek és hadosztályparancsnokok' érdemrendeket tűz­tek a magyar zsidók mellére? Nem tudjuk-e, hogy 45 a forradalom és a diktatúra alatt el­pusztított zsidó életnek sírkövére hivatalból anyakönyvezték azt, hogy hősök voltak, akik elestek, az igazi morálért vivott küzdelemben. Ugy vannak ezek! anyakönyvezve, hogy a ke­resztény morálért estek el ebben a belső ször­nyűséges háborúban. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, mél­tóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: Kérem a t. Házat, beszédidőmet 1 tiz perccel kegyeskedjék meghosszabbítani. Elnök: Kérdeni a t. Házat, méltóztatik-e a (képviselői ur kéírelméhez hozzájárulni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház az engedelmet megadta. Gál Jenő: T. Kép viselőház! Mussolini ki­jelenti még, hogy (olvassa): »Hitler követét napokig nem engedtem magamhíoz, az kihall­gatásra jelentkezett és én nem hallgattam meg. Most majd megírják rólam, hogy meg­vásárolták! .a zsidók.« íme egy nagy állam­férfiú, aki nem. fél a pletykaságoktól, aki hir­deti nyíltan és Őszintén hogy a tudományok csarnokaiban nem tür megkülönböztetést. Ho­gyan lehet elviselni és hogyan lehet ezt a kér­dést a numerus clausus törvényének fentartá­sához kapcsolni 1 ? Nem feszegetem most a nu­merus clausus kérdését. A tanszabadság kér­dését feszegetem és azt mondom, hogy ez nem felekezeti kérdés, hanem magyar kérdés. Akik a magyar nemzeti egység talpazatánál a meg­békélés tanait hirdetik, azoknak nem lehet megkülönböztetést tenniök a tekintetben, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem csarno­kaiba kiknek van belépési joguk. Amíg gummi­botokkal próbálják elintézni a kérdést, amig tanári villongások ezt a kérdést felekezeti útra terelve igy mutogatják, addig hamis jelszó a konszolidációnak! a társadalmi kiegyenlítődés tanai szerint való megvalósítása, addig nincs őszinteség ezekben a nyilatkozatokban és amint mindenkire, aki nemzeti egységtől, a nemzeti gondolattól eltávolodik, valamennyien ana­thómát dörgünk, azonképen mindenkinek, aki a nemzet társadalmi megbékülésének és a ki­egyenlítődésnek munkáját követeli, elismerés jár, tehát büszkeséggel kell rámutatni azokra a kinn élő tanulókra, akik szenvednek, kínlód­nak, akik' odakinn éheznek, de megmaradtak a magyar állameszme hirdetőinek, a magyar­ság dicsőségét zengő, dicsőségét hirdető olyan oszlopoknak, akiknek kijár itthon is az el­ismerés. A Pázmány Péter Tudományegyetem, mint intézmény, egyike a legragyogóbbaknak, amelyre a magyar nemzet ősi virtusával és erényeinek és tudásának nagyszerű emlékeivel kell tekintenünk. De ha igy folytatódnak a dolgok, akkor ott Goethe Zauberlehrlingjét kell idézni: ott nem igazi tudás és nem igazi szel­lemi erő üt tanyát, hanem az utánzás és a szel­lemek, amelyeket hivtak, rácáfolnak őreájjuk. A tudománytalanság útja az, amely az évődés és a belső villongás utján jelzi a magyar tudo­mánytalanság megszületését. A magyar tudo­mányosság nemzetközi erejénél fogva bír nem­zeti erőséggel és nemzeti nagysággal. A tudo­mány nemzetköziségének ^ nagvszerüsége olyan, mint a vallás nagyszerűsége.^ Nem annak a hir­detése, hogy mert a mienk és csak azért, mert a mienk, ér valamit a magyar tudomány, ha­nem azért, mert a külföld is elismeri, a kül­föld pedig nem ismerheti el azt az egyetemi felfogást és azt a rendszert, amely ejzárkózott­ságot mutat azokkal szemben, akik az Alma Mater ölén akarják a magyar tudományt, a magvar dicsőséget fejleszteni. Mivel a mélyen t. minister ur nem mutatja azt a hajlandóságot és azt a bátorságot, amelv­lyel ezt a tudományos kérdést meg kellene ol­dani és mivel fogva tartatja magát egy poli­tikai rendszertől, amely nem engedi, hogy a szab"delvüség fénye a szabadság fényét csil­logtassa meg, e mellett az egyetemi rendszer mellett nem szavazhatom meg ezt a költség­vetést. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán iegyző: Haller István. Haller István: T. Ház! Kénytelen vagyok felszólalni ennél a címnél, mert a t. baloldal­dalnak különösen a numerus clausust támadó beszédei egyszersmind iparkodnak engem is megfelelően beállítani mint olyan embert, akit ennek a törvénynek a Ház elé való hozatalában és képviseletében valami olthatatlan antiszemi-

Next

/
Thumbnails
Contents