Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

"Az országgyűlés képviselőházának egészen kivonatosan óhajtok pár citátumot idézni. Azt mondja az Országos Református Lelkészegyesület 1924 augusztus 25-én, Pápán tartott közgyűlésén Baltazár Dezső református debreceni szuperintendens. (Várnai Dániel: Püspök az, kérem!) Ön, kérem, <a terminológiával ngy él, ahogy önnek tetszik, én pedig ugy élek vele, ahogy én tudom. (Olvassa): »Az állami tulajdont képező nagy katholikus egyházi javak^ jövedelmezőségének konjunkturális emelkedése egyfelől, a számszerűen kisebb felekezetek iskolai és egyházi segélyeinek csökkentése másfelől olyan visszás, sőt szégyenletes felekezeti helyzetet teremtettek, amely nem tudná magát megnézni az 1848 :XX. te. becsületes tükrében az elszörnyülködés veszélye nélkül, de nem nézhetné meg magát a helyes államgazdasági követelmények tükrében sem«. Egy másik megnyitó beszédben, az 1925 szeptember 15-én, Kecskeméten tartott kongresszus alkalmával Baltazár a következőket mondja (olvassa): »Mi nem titkoljuk el. hanem megmondjuk, ha kell, a házak tetejéről is kikiáltjuk, hogy egyházunk államjogi és felekezetközi helyzete nem felel meg sem általában a modern állam egyenlő mértékkel mérő szellemének,, sem különösen az 1848 : XX. tcikkben foglalt viszonosság és egyenlőség elveinek. Kijelentjük, mint tapasztalati tényeken felépített meggyőződéseinket, hogy a reakció szelleme a jezsuitizmus utján nemcsak hogy meggátolta az 1848: XX. t'c. által parancsolólag kitűzött cél fokozatos megközelítését, hanem a reánk lépten-nyomon áthárított terhek és tőlünk megvont előnyök rendszerével mindjobban és jobban eltávolít attól. Még a háború előtt, a korona valeurja idején is morzsalékszámba ment, abszolúte is, a római katholikus egyházzal relativitásban pedig még jelentéktelenebbé zsugorodott össze az a tétel, amellyel különböző címeken az állam velünk szemben az 1848 : XX. te. végrehajtásának olcsó szerepét játszotta. Most pedig a vagy meg sem kezdett, vagy legfeljebb szegényesen részleges valorizálás a fő-, közép- és elemiiskólaknál, a többnyire szerződéses állami hozzájárulások önkényes redukálása, nyugdíj intézeti, iskolai terheink emelése, tanítói javadalmaink egyoldalú és autonómiánkat érzékenyen sértő közigazgatási kezelése, hivatalos levelezéseink portókötelessé tétele idején pedig valóban ugy érezzük magunkat, mintha szégyenpadra ültetett volna bennünket az államhatalom. Pedig a magyar állam nyelvének, kultúrájának szolgálatában mi voltunk a történelem folyamán azok, akik nélkül ezeknek a drága kincseknek nem volna már semmi nyomuk. Azt nem vetheti joggal senki ellen, hogy ezek a hátrányok alkalmazva vannak minden felekezetre, mert ezek a hátrányok a szegény egyházakat létük gyökerében támadják meg, a nagy állami latifundiumokkal rendelkező egyházalkat pedig érezhetően nem érintik.« Egy másik kongresszuson pedig —csak azt a részt kívánom felolvasni, amely egyenesen minket érdekel — a következőket mondja (olvassa): »A római katholikus egyház hatalmas lendülettel tör elő, nem a széttagoltságban elalélt nemzet létérdekeinek a testvér keresztény felekezetekkel karöltött szolgálatára, hanem a nemzeti érdekek mellőzésével, sőt egyenes kárával a protestantizmus megsemmisítésére, elpusztítására. Soha még nem volt történelmi pillanat, amelyben nagyobb szüksége lett volna a magyar nemzetnek lelki egységre és soha 47, ülése 1927 május 16-án, hétfőn. 103 hatalmasabb erővel nem támadott bennünket a katholicizmus, mint ma, részekre bontván és lekötvén azt a kohézió-erőt, mely a nemzet összetartására szükséges. Az objektív történetírás százados igazságai elhomályosittatnak, nemzeti szabadsághőseink, kik eddig minden magyar közös tiszteletének tárgyai voltak', történeti átértékelés címén, mert protestánsok voltak, sárba tiportatnak; a protestantizmus mely nemzeti létünknek nem egyszer egyetlen mentsvára és megmentője volt, mint a nemzeti pusztulás egyetlen és végső oka állíttatik oda a katholikus ifjúság elé.« Kovács J. István egy kongresszuson azt mondja (olvassa): »Ha fájó szemeinket a magyar közélet különböző területein végigjáratjuk, azt látjuk, hogy egy vértelen Szent Bertalan-éjszaka folyik itt csendesen. Sorba távolítják el — nem ugy, hogy az életüket kioltják — de fontos pozíciókból elmozdítják azokat, akiknek szive-lelke a magyar kálvinizmusinak megszentelt talajához van oda nőve. Ezt látjuk a magyar közoktatásügynek ós ezt látjuk a magyar közéletnek más területein is.« Révész Imre református lelkész azt írja az Uj Élet című folyóiratban (olvassa): »Probtematikussá teszi a magyar protestantizmus helyzetét az a megváltozott értékelés is, amely vele szemben ezidőszerint is a magyar államéletet és művelődést irányító elmék egy^ tekintélyes részében,, sőt a nemzet politikai és^ társadalmi közszellemében is tapasztalható. Az atmoszférának ez a kedvezőtlen megváltozása azután nem egyszer konkrét társadalompolitikai megnyilatkozásoikbani és kormányzlati tényekben is igen feltűnően és a protestantizmusra nézve kellemetlenül csapódik le.« Nem vagyok képes mind citálni azokat a bizonyítékokat, amelyek azt vallják, hogy itt egy tudatos túlzással állunk szemben, amelyek a felekezeti bókét nem szolgálhatják. (Várnai Dániel: Kevesebb citátum, lassabban: több lőtt volna!) Sajnos, nem tehetek róla. Az az állítás, hogy Szent Bertalan-éj folyik Magyarországon, mégis annyira szemben áll a magyar köztudattal, hogy azt cáfolni igazán felesleges. Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat. hogy beszédideje lejáróban van, méltóztassék befejezni. Haller István: Hiába kérem a szólásidő meghosszabbítását, a házszabályok tudtommal ugy sem engedik meg. Iparkodni fogok egykét mondattal befejezni. (Felkiáltások a jobboldalon: Me padjuk!) Kérném akkor talán a meghosszabbítást. Elnök: A házszabályok értelmében a képviselő urnák kell megjelölnie, hogy mennyi időt kór beszéde meghosszabbitására. Haller István: Negyedórai meghosszabbítást kérek csak. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő urnák a negyedórai meghosszabbítást engedélyezni'? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az engedélyt megadják, szíveskedjenek felállani. (Meatörténik.) Többség. Megállapítom, hogy a Ház az engedélyt megadta. Haller István: Aki azt állítja, hogy nálunk a protestánsok kárára Szent Bertalan-éjszakája folvik akár titokban, akár nyíltan, az egészen nyilvánvaló, hogy a fától nem látja az erdőt. Nem hiszem, hogy bárki komolyan állithatná Magyarországon, hogy itt a politikai atmoszféra a protestantizmus kárára változott volna meg, ós ezt a káros megváltozást valakinek, mint a protestánsoknak, a maga oolitikai életében való előhaladásában éreznie kellene. Nem kívánok statisztikai adatokat citálni annak bizo-