Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-46

94 'Az országgyűlés képviselőházának 4 tásügyi minister: annak a valamennyiünk által óhajtott atmoszférának kifejlődését, amely majd lehetővé teszi, hogy a revizió kérdésével behatóan foglalkozzunk. (Bródy Ernő: A jogegyenlőség kérdésében nem lehet kényszeregyezségeket kötni! Ez nem üzlet! — Hal. ler István: Teljesen a jogegyenlőség alapján állunk! Csak privilégiumot nem adunk! — Zaj.) Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Minthogy pedig az igen t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslat ellentétben áll azokkal az intenciókkal, amelyek a törvényhozók előtt lebegtek e törvény megalkotásának idejében, nem vagyok abban a helyzetben, hogy annak elfogadásához hozzájáruljak s kérem az inditvány elvetését. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, t. Ház, méltóztatik-e elfogadni Fábián Béla képviselő ur határozati javaslatát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot elvetette. (Kabók Lajos: Nagyon gyenge többség. — Felkiáltások jobbfelől: Elég az! — Fábián Béla: Eltávoztak mindazok, akik a képviselőválasztás alkalmával becsületszavukra fogadták, hogy a numerus clausus ellen lesznek! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Kik azok? — Fábián Béla: Hol vannak a becsületszavas képviselők?) Fábián Béla képviselő urat ismételt közbeszólásáórt újra rendreutasítom! (Bródy Ernő: Telefonálnak! — Egy hang jobbfelől: Mindenki bejött!) Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket hétfőn, folyó hó 16-án délelőtt 10 órakor tartsuk ós annak napirendjére tűzessék ki az 1927/28. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalása, valamint az 1926/27. évre költségvetésen kivül megállapított beruházásokról és azok fedezetéről szóló pénzügyminis teri jelentés tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Rassay Károly képviselő ur a házszabályok 205. szakaszának a) pontja alapján kért felszólalásra jogot A szólás joga a képviselő urat megilleti. Rassay Károly: T. Ház! A kultuszminister ur, nem tudom miért, szükségesnek vélte a numerus clausus ügyébén kifejtett álláspontját alátámasztani annak emlegetésével, hogy amikor a numerus clausus-törvényt az első nemzetgyűlés megszavazta, akkor a numerus clausustörvényre vonatkozó egyik határozati javaslatot én is aláirtam. Ugy látszik, a t. minister ur még a szegedi választás hangulatában van, ahol hűséges bajtársától, akivel együtt indultak harcba, — mert nem az erők megosztásával akartak a végén győzni, hanem az erők egyesítésével és mig a t. minister ur megjátszotta az intranzigens keresztény politikus szerepét, addig hűséges bajtársa, akihez a minister ur hűséges maradt végig a választás után is, megjátszotta a liberális politikus szerepét — hallotta a t. minister ur mint nagy leleplezést azt, hogy 1920-ban, tehát 7 évvel ezelőtt, a numerus claususról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával az egyik határozati javaslatot valami 70 képviselő között én is utolsó sorban aláirtam. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi '. ülése Í92f május 13-án, pénteken. minister: Ez közismert dolog!) T. minister ur, annyira nem volt ez közismert, hogy én nem tudtam. Bocsánatot kérek, ez nem volt közismert; talán a minister ur, aki megtisztel engem, hogy működésemet ilyen élénk figyelemmel kiséri, ezt az epizódot mint közismert dolgot könyvelte. Én nem tudtam, annyira nem, hogy szükségesnek láttam utánanézni és megnézni ezt a határozati javaslatot. Ez a határozati javaslat a Bernolák-féle határozti javaslat volt, amelyet Bernolák Nándor maga is akként indokolt meg, hogy kétféle szempontból irták alá azok, akik aláirtak: abból a szempontból, hogy egy bizonyos százaléknak biztosittassék az egyetemre való beiratkozás joga, ez volt az egyik szempont, a másik szempont pedig az volt, hogy többet ne vehessenek fel, tehát biztositékot akartak jobbról is, balról is az egymással szembenálló álláspontok. Ez volt akkor a tényleges helyzet, úgyhogy maga Bernolák Nándor, aki itt a Házban megindokolta a maga javaslatát, alátámasztotta ezt beszédében azzal, hogy amennyiben nem kötnek ki egy bizonyos százalékot, a tanuló ifjúság ki lesz téve annak a veszélynek, hogy esetleg még 5%-ot sem fognak felvenni. Ha pedig a t. minister ur fellapozza az akkori nemzetgyűlési tárgyalások naplóit, meg fogja találni ebben a beszédben az utalást az egyetem tanácsára,, mert hiszen arról volt szó, — mint bölcsen méltóztatik emlékezni — hogy a másik álláspont, — sajnálom, hogy Haller képviselőtársam, aki a javaslat benyújtója volt, kiment — hogy a számszerű megállapítást az egyetem tanácsára kívánta bizni. Bernolák Nándor beszódében utalt arra, hogy esetleg ugy, amint az megtörtént akkor az első évben, 1920 szeptemberében, egyet sem fognak felvenni az egyetemre. Ezt csak a tényállás teljessége kedvéért mondtam el. Egyáltalában nem akarom azt állitani, hogy én azt az inditványt 70 képviselőtársammal ebben az irányban kivantam a magam részéről támogatni. Én egy pártnak voltam tagja, a párt tagjai aláirtak, én is aláirtam, sohasem tekintettem azonban... (Szaboky Jenő: Akkor ugyanazt méltóztatik mondani, amit a minister ur!) Bocsánatot kérek, igazán meg vagyok lepődve azon a gyors felfogáson, hogy ezt meg méltóztatott állapitani. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Aláirtam, mint többi képviselőtársam, azonban van egy különbség köztem és a minister ur között. A minister ur elismeri, "hogy ez egy szomorú időben, kényszerhelyzetben létrejött törvény. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás -és közoktatásügyi minister: Szükségtörvény!) Szükségtörvény. A t. minister ur .nem akarja levonni ennek konzekvenciáját. (Én levontam hat évvel ezelőtt, a. t. minister ur azonban a hatalom kényelmes pozíciójában, minthogy nem akar szembekerülni bizonyos erőkkel, jobb meggyőződése ellenére védi ezt a törvényt, én pedig elmegyek az ellenzéki padokra és támadom ezt a törvényt. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Ez a különbség köztem — engedje meg a t. minister ur — és az igen t. minister ur között ebben a kérdésben. Különben is gyengén állhat egy olyan ügynek igazsága, amelyet azzal akar az ember megvédeni, hogy reklamálja azokat, akik esetleg hat vagy hét évvel ezelőtt hasonló állásponton voltak. T. minister ur, engedje meg, én nagyon jól emlékszem az 1920-as időkre, amikor a t. minister ur engem kapacitált, hogy lépjek be a harcos legitimisták sorába. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Na, na! Harcos legitimista sohasem voltam! —.•