Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. már nem fontos. — Szabó Imre: Nem fontosak ezek az etiketszabályok! — Gaal Gaston: Szép lesz: Esztergályos János a jobboldalon. — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! ; Vass József népjóléti és munkaügyi minister; Még csak egyetlenegy megjegyzésre kívánok szorítkozni tárcám költségvetésével kapcsolatban. (Halljuk! Halljuk!) Ez a költségvetés nagyon szegény. Valami haladás, valami javulás mutatkozik ugyan a költségvetésben a múlt esztendeivel szemben, azonban, ha valaki esak a költségvetésből ítélné meg a népegészségügyi és szociálpolitikai kormányzatnak törekvéseit és célkitűzéseit, akkor teljesen hibás képet kapna és épen azért vagyok kénytelen ezt felemlíteni, mert hiszen a t. Háznak csak a költségvetésből van módja ítéletét egyelőre megalkotnia. A költségvetés keretei között t. i, nem nyilt lehetőség arra, hogy az alkotásokra nekem fedezet juttattassék, ellenben a kincstári feleslegek terhére a kormány a pénzügyminister ur beleegyezésével és tervei szerint meglehetősen nagy, vagy helyesebben mondva, nem jelentéktelen Összegeket fog majd rendelkezésemre bocsátani. Nem ezen a címen, más címen adatik meg a pénzügyi lehetősége majd az ügynevezett tisztviselőházépitési akciónak. (Helyeslés.) Én ezt az akciót még ebben az évben szeretném teljesen lebonyolítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ügy értem ezt, hogy valamikor decemberben az igy termelt házak lakás szempontjából már elfoglalhatok legyenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Néhány héten belül — és épen ezért kértem az é ntárcámat sorrendben ilyén első helyre, hogy tehermentesüljek a parlamenti munkától a következő hetekben és ezz-el a súlyos kérdéssel módom legyen foglalkozni — megkezdhetem, ebben az irányban a munkát. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy a lakásínség nevezetes problémáját véglegesen sikerült megoldani, legalább is olyan mértékben, hogy az 1927 november elsejével megnyíló és 1928 májusára hatályossá fejlődő szabadforgalmat ki lehet hirdetni aa egész országban. (Helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Szabad lesz a Jancsics-telep megint! — Zaj a jobboldalon.) ,. Legyen szabad ráutalnom arra, hogy a főváros nagymennyiségű lakást kíván termelni a saját hatáskörébén. Ez, valamint az általam tervezett akció, szintén nem jelentéktelen módon hozzá fog járulni majd a fővárosban, de különösen a vidéken a lakásínség enyhiteséhez. Más módok is állanak majd rendelkezésre, részint a tisztviselők, részint a magánépittetők segítésére, úgyhogy én sok reménynyel nézek ennek az építési kampánynak befejezése után a szabadforgalom elé. Rázkódás nélkül nem fog menni a dolog. Ha azonban arra az álláspontra helyezkedünk, hogy a háztulajdon hitelképessége elsőrendű fontosságú kérdése a magyar gazdasági életnek és ha viszont figyelembe vesszük, hogy végre is a háborúnak és a ráadásszerü két forradalomnak is immár most hetedik, illetőleg nyolcadik éve eltelt, akkor valóban indokolt, hogy a háborús gazdálkodásnak ezt a legutolsó maradványát tejesen kiiktassuk, kihelyezzük á magyar gazdasági életből. (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) • Különösen arra szeretnék rámutatni, t. Ház, hogy egészségügyi beruházások eéljaira fog rendelkezésemre bocsátani bizonyos Összegeket az államkincstár és ezeket az összegeket egyrészt a Somorréten, Gyöngyöd fölött a Mátrában már megkezdett nagy szanatórium ülése Í927 április 8-án, péntekeri. 8& továbbépítésére kívánom! fordítani, (Helyeslés.) másrészt pedig épen azokat a vidékeket szeretném egészségügyi szempontból előre kidolgozott Programm alakjában teljesen t rend, behozni, amelyekről itt több képviselőtársam, mint a fajmagyarság igazi lelőhelyeiről említést tett. Ertem itt a Duna-Tisza közét, de különösen a Kis- és Nagykunságot, a Jászságot, • a Hajdúságot, (Általános helyeslés.) szóval a fajmagyar vidékeket, amelyek közegészségügyi szempontból majdnem teljesen el vannak hanyagolva. (Ugy van! Ugy van!) ötéves programmot dolgoztunk ki, ennek a programmnak első ötödrészét végre fogjuk hajtani még ebben az esztendőben. (Élénk helyeslés.) Természetes, hogy egy két ev alatt évszázadok, vagy a legutolsó évtizedektől számítva, fél évszázad mulasztásait nem tudjuk helyrehozni. (Esztergályos János: Végre egyek vagyunk!) Nekem nagyon fáj, amikor hallom, vagy olvasom a statisztikát, hogy a magyar \ fajnak hogyan folyik a vére, milyen nagy a i halálozási arány, mennyire pusztít ' nálunk a" tüdővész, mennyire halnak 1—12 hónapos korban a csecsemők, milyen nagy az őrültek száma •Magyarországon, mennyi gondozatlan, elhanyagolt, hülye, kretén van az országban^ szanaszét a falvakban, nyilvános veszedelmére a közbiztonságnak. (Ugy van! Ugy .van!) Nekem nagyon fáj ezeket hallanom; ellenben mindannyiszor, amikor a lelkiismeretem megmoz dul, két dologgal vigasztalom magamat félig-meddig. Az egyik az, hogy megtettem becsületesen munkatársaimmal együtt és kormány kebelén belül mindazt, amit az eddigi szűkös 'viszonyok között tennem lehetett, a másik meg az, hogy ezek a panaszok igazán nem terhelnek engem mint okozót, vagy el nem háritót és nem ezt a nemzedéket, nem ezt a generációt terhelik. Ahogyan nem építettek iskolákat annakidején a fajmagyarságnak, úgyhogy a magyar « kultuszminister most kénytelen foglalkozni ezzel a problémával, épenugy nem építettek a faj magyarságnak egészségügyi intézményeket. Mert a jászsági legény, a hajdúsági, aj kiskunsági emberanyag nagyon jó volt háborúra, ki tűnő vérű emberanyag volt, de, hogy avval törődtek volna valamikor, hogy ezt az emberanyagot védeni is kellene, kultúrában is emelni kellene, ennek nyomaira nem igen találunk. (Taps. Ugy van! Ugy van! — Esztergályos János: Teljesen osztjuk a felfogását!) Én nem tudom fél évszázadnak vagy még hosszabb időnek — majdnem azt mondhatnám — tervszerű mulasztását néhány év alatt helyrehozni. Ami munkát el tud végezni a kor 'many és ami lehetőség nekem adatik a kormány kebelén belül, azt én mind felhasználom. Ez, az országgyűlés a maga részéről el van szánva arra, hogy a feladatok magaslatára felemelkedve, mindent megtegyen, ami a nemzet jólétének emelésére szükséges. Ennél többet tőlünk jogosan várni nem lehet. (Ugy van! Ugy van jobbfelől.) A panaszokat elfogadjuk, mérlegre tesszük, dicséretre nem számítunk, elisímerést nem keresünk, egyet kérünk: objektiv ; mérlegelését becsületes szándékaiknak, kétségbe nem vonását a mi igazságos törekvéseinknek. ;••;; .,,.,.•• .. i A magam részéről, amikoir hálás köszönetet mondok a magas színvonalú vitáért, amely .tárcám költségvetéséről elhangzott, csak ázt kérem, méltóztassanak olyan meleg szeretettel, érdeklődéssel és hatékony energiával felkarolni "nem engemi, hanem az én tárcám céljait, mint amilyent a vita alkalmával a szónok urak ré-