Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-37
Az országgyűlés képviselőházának 37. ban is, u. n. falusi egészségügyi nővérek vagy nénikék intézményének létesítésében. Ez anynyit jelent, hogy ahogyan van szakszerű ápolónő- és ápoló képzés az országban a betegellátás céljaina, épen ilyen módon gondoskodni kell — sőt a kezdő lépéseket már meg is tettük — az úgynevezett falunéninek, tehát szociálhigiene szempontjából képzett munka erőknek a képzéséről és azután biztosítani kell minden egyes faluban az elhelyezésüket. Azt gondolom, hogyha a legszükségesebb egészségügyi ismeretekkel a szerencsétlenség, a szülés, a gyermekkezelés körül szükséges egészségügyi ismeretekkel ellátott és egyébként is bizonyos szociálpolitikai horizonttal biró ilyen ápolónőket fogunk' tudni elhelyezni minden egyes községben, ezek azután összefogva ott a jegyzővel, pappal, orvossal, tanítóval — szóval a falu intelligenciájával — gyökeret tudnak verni maguknak magában a népben; meg tudják szerettetni magukat, — ami a megelőző kategóriáknak nem mindig sikerült — megtudják. szerettetni magukat különösen azzal, hogy né-: pünket a legnagyobb elhagyatottságában tényleg felkeresik, érdeklődnek családonkint, tüzhelyenkint betegeik, a született csecsemők vagy a nehéz állapotban lévő szülőasszonyok állapota iránt. Akkor, meg vagyok róla győződve, e szervezet révén és az orvosi karral való együttműködés révén csakugyan sikerülni fog — természetesen évtizedek munkájával — a magyar faj, a magyar vidéki népesség egészségügyi helyzetét megalapozni, megteremteni és alaposan rendbehozni, (Élénk helyeslés.) Én ezt a gondolatot egyelőre csak felvetem itt, mert hiszen a gondolat maga olyan nagyarányú — körülbelül 4000 ilyen ápolónő kiképzéséről, valamint természetesen az anyagi gondoktól való mentesítéséről lesz szó, — hogy a részletekkel most egyelőre nem tudok a t. Ház elé lépni. Én azonban a pénzügyi megoldását is látom már a kérdésnek. A pénzügyminister urnák nem kell megijedni attól, hogy ujabb óriási hiteleket kell majd e gondolat realizálása céljából igénybe vennem az államkincstárból. Én, ha a titkot nem is árulom.el, de legalább annyit merek most állítani, hogy a tárcám keretében most meglévő hitelekből évek mub'a fedezni tudom felerészben egy ilyen szervezet állami fizetési rendszerű illetményeit. (Élénk helyeslés .jobbfelől.) Az államhatalomnak, nézetem szerint, nemcsak az a feladata, hogy a részletekkel foglalkozzék: ez az adminisztráció dolga. Az államkormányzatnak, ha saját magaslatára felemelkedik, akkor szakadatlanul rajta kell tartani szemét az egész társadalom struktúráján. Ha a társadalom szervezetében lát egyenetlenkedéseket, törekednie kell ezek előidéző okait felfedni, lehetőleg megszüntetni s ha a társadalom struktúrájában elmozdulásokat lát, akkor ezeket vissza kell helyezni eredeti helyzetükbe, mert hiszen egészen világos, hogy a társadalomnak — akár kulturális, akár gazdasági, akár politikai, akár egészségügyi szempontból tekintem ezt a struktúrát — bizonyos harmóniát kell mutatnia, hogy a békességes munkának és exisztenciának lehetősége biztosítva, legyen. Áttérve mostmár — e gondolat kapcsán — tárcám második tengelygondolatára, meg kell állapitanom, hogy nekünk igen fokozott üg3 f elmet kell fordítanunk a szociálpolitikai törvény alkotásokra, intézmények létesítésére és intézkedések megtételére. (Helyeslés.) Én ebbe a kérdésbe magám részéről nem szeretnék politikát belevinni, mert hiszen a tárcámat szëKÉPVISELŐHAZI NAPLÓ. ÎII. ülése 1927 április 8-án, pénteken. 81 retnóm olyannak tekinteni itt a Házban, valamint az adminisztrációjában is, amelynek céljai és ennek következtében az elszánásai is felülállanak minden politikán és minden politikai irányzaton, amely csak a nemzet egyetemes érdekeit és ezen keresztül a segítésre szoruló egyének érdekeit tartja szem előtt. Én tehát nem politikai szempontból kívánom, megvilágítani ezt a kérdést, hanem a nemzet egyetemessége szempontjából. Nem tudok elfogadni semmiféle olyan törekvést, amely a nemzet egyetemességét» egységét megbontani van hivatva vagy — öntudalanul is — annak megbontására alkalmas. Épen azért például azt az irányzatot, amely olyan formában mutatkozik, hogy bizonyos differenciák felállításával a nemzet tagságából mintegy ki akar rekeszteni akár egyedeket, akár rétegeket fajtája vagy felekeztet szerint; ezt a differenciáló irányzatot a magam részéről nem tudom elfogadni; viszont nem tudom elfogadni az úgynevezett osztályharc elméletét sem, mert hiszen épen ellenkezőleg, ha valaki egy nemzet gazdasági életét tanulmányozza, akkor a logikának, az objektiv szemlélődésnek ama kikerülhetetlen konzekvenciájához kell eljutnia, hogy egy nemzet keretében, egy nemzet organizmusában a tőke és a munka, a kereslet és a kínálat, a termelés és a fogyasztás, és — ha rétegetődzés szerint nézem — az intellektus, az ipari vagy agrármódon a munkára al! kalmas kéz, a gazdag és a szegény, a tudós és a tudatlan vagy neveletlen, az elesett vagy , az élenjáró, mind beletartozik közös nagy hivatással a nemzet egyetemességébe, ennek valamennyinek együtt kell dolgoznia és együtt 'harmóniában kell dolgoznia a nemzet céljainak elérésére. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon) Nem látom tehát helyét az osztályharcnak egy ilyen módon felfogott és nézetem szerint egyedül helyesen felfogott nemzeti egységben és a gazdasági élet egységében. (Ugy van !a jobboldalon.) Épen azért meggyőződésem az, hogy a munkásságnak azok a rétegei, amelyek egyelőre még kellő felvilágosítás hijján és évtizedes elhagyatottság okán az osztályharc alapján állanak, (Frühwirth Mátyás: Elkopott elv!) abban a pillanatban meg fogják találni az elhelyezkedést a nemzet egyetemességében és a nemzeti gondolat kereteiben, amikor azt fogják látni, hogy csakugyan valóra Válik az, amit én erről a helyről hirdetek, hogy osztályharc helyett szolidarizmusra van szüksége a nemzetnek (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) és a szolidarizmus mindenekelőtt abban nyilvánul, hogy törvényhozásilag, intézményekkel iparkodik segíteni különösen a munkásosztályon, tehát a gyengébbeken, az elhagyatottakon, a kicsinyeken, az élet országutjáról leszorultakon és nem hagy el segítség nélkül senkit, aki a nemzet keretébe bele tartozik. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Esztergályos János: Ezer év óta várja ezt a dolgozó magyar nép! — Szabó Imre: Ezer év óta hiába várja! —• Farkasfalvi • Farkas Géza: Ezt csak alá lehet irni! — Szabó Imre: Tessék megcsinálni, aláírjuk! Ezer évig hiába vártunk! Hanggal ezt nem lehet elintézni! — Esztergályos János: Bíborba göngyölt üres tarisznya az egész! — F. Szabó Géza: Üres fej! — Szabó Imre: Üres frázisok ezek! — Elnök csenget.) Ha csakugyan igaz az, hogy ezek csak üres frázisok, bocsánatot kérek, én ;nem tudok más frázisokat mondani. (Esztergályos János: Nem frázisnak mondtam, üres tarisznyának mondtam ezt! — Szabó Imre: Én 11
