Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházánál^ ~37. Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólni, a vitát bezárom. - ; A népjóléti minister ur kivan : nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A népjóléti tárca általános vitájának befejezésekor méltóztassanak megengedni, hogy néhány mondattal nem annyira reflektáljak a felszólalásokra, mint ; inkább egészen nagy vonásokban megkíséreljem isr mertetni azokat a szempontokat, amelyek minket a népjóléti tárca. munkaprogrammjának összeállításánál vezetnek. Évek óta több alkalommal hasonló körülmények között hangsúlyoztam, hogy a népjóléti tárca munkaprogrammja tulajdonképen két főtengely, körül forog, az egyik a szociális politika tengelye, a másik az egészségügyi politika tengelye. Nagy örömmel konstatálom, hogy az elhangzott felszólalások ezt a két fővezető gondolatot igyekeztek lehetőleg szem előtt tartani és viszpnt, amikor a vitának ezzel •a-a alkalommal is magas szinvonalat hálás köszönettel nyugtázom, egyben köszönetet mondok a felszólalt képviselő uraknak azokért a szakszerű megjegyzésekért, amelyekkel különösen e két irányban a népjóléti kormányzatnak és általában a kormányzatnak törekvéseit felvilágosítani, kimélyiteni és elősegíteni törekedtek. Ami az első kérdést illeti, — értem az egészségügyi politikát — kétségtelen,, hogy a legújabb modern államfejlődésben a kormányzati programmokban majdnem az egész világon kivétel nélkül helyet foglal az egészségügyi kultúrának a megalapozása. Nemcsak a tudományos irodalom segített hozzá e

l kérdés fontosságának felismeréséhez, hanem a tudományos irodalom, valamint a tudományos propaganda hatásaként most már jelentkezik további, eredménye is ennek a törekvésnek, az az eredmény t. i., hogy az egészségügyi politika az eddigieknél sokkal szélesebb méretekben kormányzati politikává magasult fel és nincs olyan modern kormányzat, amely fel ne ismerte volna nemzete iránt azt a kötelezettséget; hogy egészségügyi kultúrát teremtsen, mert hiszen nyilvánvaló, hogy mindenféle más kultúra tulajdonképen agyaglábakon épülne fel, ha az egészsége ügyi kultúra mint fundamentális feladat először, meg nem oldatik és mint szilárd bázis minden más felépítménynek alája nem építtetik. Az egészségügyi kultúrának megteremtésében azonban a kormányzatnak és az ezt a programmot képviselő ministernek rendkívül nagy nehézségekkel kell megküzdenie. Hiszen mindenféle más törekvésnek — hogy ezen a téren maradjak — mondjuk pl. a kulturális törekvéseknek megvan a maguk anteaktája, a maguk kormányzati múltja, Magyarországon is évtizedekkel ezelőtt már olyan nagyvonalú minister, jüint amilyen volt i báró Eötvös, később azután Trefort és néhány kiváló utóda igazán nagyvonalúvá próbálták fejleszteni a magyar kultúrát. A magyarnemzet kulturális szempontból nem is maradt el a többi modern nemietek mpgött, mert hiszen kitermelte tudósokban, orvosokban, művészekben — ábrázoló és iró művészekben —* azt a kontingenst, amely méltán emelte a magyar- nemzetet a háború előtt az európai nemzetekkel egy színvonalra. Annak a ministernek tehát, aki a kulturális törekvéseket iparkodik tovább, előre vinni, kétségtelenül nagy segítségére van ez a múlt, ez a fundamentum, amelyén tovább építhet, valamint az a

; közvélemény, amely; sokkal közelebb áll ennyi; évtizedes ^mült után á kulcturális érté* 'Ülése 1927 április '8-án,' pénteken. 79 kek megértéséhez és mérlegeléséhez,- mint amennyire támogatására siet a közvélemény annak a ministernek vagy kormányzati iránynak, amely speciális és mélyreható egészségügyi kultúrát kivan teremteni, mert hiszen ennek utakat kell még törnie és a nagyközönség előtt rokonszenvessé kell tennie olyan gondolatokat, amelyek benne élnek ugyan valahogyan a köztudatban, de inkább a tudatalatti régiókban, úgyhogy a népegészségügyi törekvések még a legmodernebb államokban sem kapják meg azt a nagymérvű megértést és támogatást a nagyközönség, a nemzet egyeteme részéről, amelyet pl. a kulturális törekvések megkapnak. Ez azonban nem szabad, hogy az egészségügyi kultúra felelős képviselőjét elrettentse saját feladataitól, mert hiszen nehézségekkel megküzdeni: ez tulajdonképen az igazi férfifeladat, ós a nemzetek képviselőtestületei, parlamentjei, amikor egy-egy ilyen nehéz feladat elé állíttatnák,' bizonyos lelki felemelkedést is éreznek önmagukban annak révén, hogy olyan problémát kell megoldaniuk összetett erővel, amely egyrészt lenyúl egészen a nemzetek életének gyökeréig, másrészt pedig épen újszerűségénél fogva egészen különleges elhatározást és szakismereteket kivan. Mármost, közelebb férve a problémához, mindenekelőtt meg kivánom állapítani,' hogy a kulturális ismereteket terjesztő legalsóbbrendű intézményeknek, tehát a népiskoláknak, valamint az iskolánkivüli népműveléssel foglalkozó államilag megszervezett, de társadalmi jellegű intézményeknek feltétlenül és 100%-ig be kell kapcsolniok programmpukba az egészségügyi kultúra terjesztésére szükséges isr méretek közlését, (Helyeslés a jobboldalon.) mert enélkül nem fogjuk tudni a kultúrát ebben a széles értelemben belevinni nemzetünk legalsóbb, legszélesebb rétegeibe, de másrészt arra is szerencsém van figyelmeztetni a t. Házat, hogy az egészségügyi kultúrának alapos megteremtése néKkül mindenféle más kul" tunáilis törekvés tulajdonképen abban a veszedelemben forog, hogy csak felső vonatkozásaiban fog igazán erősen kiépülhetni, alsó vonatkozásaiban pedig annak a veszedelmnek van kitéve, hogy össze fog omlani. (Ugy van! a jobboldalon.) L Egészségügyi kultúra nélkül intellektuális kultúrát megalapozni egy nemzetben nem lehet. Ez a kettő egymással annyira rokon, hogy a kettőnek egymással karöltve kell haladnia* • a fiatalabb testvért az idősebb testvérnek kézen kell fognia és vezetnie kell azon az utón, í amelyen azután megnövekedve, ketten előrej haladva, csakugyan a haladás irányát fogják jelenteni. (Uff y van! a jobbodalon.) Ami mármost az egészségügynek intézmé'• nyes kétirányú megalapozását és védelmét illeti, nevezetesen a profilaxist, valamint a gyógyító munkát, erre vonatkozólag bátor vagyok csak főbb vonalakban megemlíteni, hogy jóllehet, mindkét irányban meglehetősen sok történt az elmúlt éveikben, én magam vagyok a legelégedetlenebb az eredményekkel valamennyi felszólaló között, pedig nagyon sokan rámutattak arra, hogy minő kedvezőtlen mor

j talitási ás morbiditási százalékok között él a magyar nemzet, minő nagy a csecsemőhalandóság, minő nagy pusztítást végez az .egykerendszer és minő gondozatlan különösen a mi falusi népességünk. A profilaxis dolgában megemlíthetem; hogy reformirodánk, amely a Bockefeller-í alap költségein létesült a népjóléti ministerium keretében» mindig' nagyobb és nagyobb-