Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

68 Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1927 április 8-án, pénteken. szonyokat, hogy egyenesen ázsiai viszonyokra emlékeztetnek. (Élénk helyeslés a középen.) T. Ház! Szemészeti osztály vidéken összesen hét van Magyarországon, és jellemző, hogy amíg Budapesten 1282 férőhely van szülészetre és nőgyógyászatra együtt, vidéken pedig öszszesen csak 941, úgyhogy — és ez legkidomborodóbb adat — Magyarországon vidéken a klinikáktól eltekintve — egyszerre csak 444 magyar anya szülhet kórházakban. És ha elgondolom, hogy specialista nőorvos Magyarországon vidéken összesen 10 van, ezzel a két adattal, azt hiszem, olyan rettenetes képet tártam fel a magyar egészségügyi viszonyoknak, amely bővebb kiegészítésre talán nem szorul. Ha nézem mégis a gyermékíhalanídóságnalk, a gyefraaiekbetegségeknek és a gyermekápolásnak kérdését, azt látom, hogy gyermekosztályok tekintetében is végtelenül elhanyagolt kórházaink állapota. Amig az egész országban 2000 körüli ilyen férőhely van — ebből is 239 a gyermekmenhelyeken, ahol a gyerekek kórházi ápolásban nem. részesülnek: — addig vidéken, a klinikáktól eltekintve, egész Magyarországom 362 olyan kórházi hely van, ahol gyermeket ápolhatnak. Ezért haladunk, sajnos, újra az élen a csecsemőhalandóságnak is. 100 élve születettből 16'7 a halandósági a csecsemőknél. Még Bulgáriában is johb, 15%, Lettországban csak 8% és Hollandia képviseli az ideális végletet 5*1% -kai. Nagy érdeme kétségtelenül a Stefánia Szövetségnek — amelynek áldásos működésére ennek a vitának folyamán is többen kitértek — a csecsemőhalandóság szerény eszközeihez mért lecsökkentése. Amig azelőtt 20% volt a csecsemőhalandóság és ez az igen t. népjóléti minister ur áldásos működése következtében az utóbbi években 16"7%~ra esett, addig a Stefánia Szövetség védőintézeteiben ennél a számnál sokkal csekélyebb, csak 14% a halandóság, mig a Szövetség tényleges gondozása alatt levőknél 7-7%-ra csökkent. De bár a Stefánia Szövetség eljutott már hálózatának kiépítésénél a 15.000 lakosú városokba is és 107 fiókszövetsége, 110 védőintézete és — ami nagy szó — 441 védőnője van, mégis a rendelkezésére álló fedezet áldásos működésével arányban rendkivül csekély. Ez a fedezet évente 20—25 uj fiókra sem elegendő, és ami a legnagyobb baj, olyan átmeneti kiadások fedezéséről nem gondoskodnak, amelyek fedezéséről azért kellene gondoskodni, mert a fiókok folytonos szaporodása folytán természetszerűleg a költségek is mindig szaporodnak, úgyhogy rövid idő alatt ott fogunk állani, hogy fedezet hiján a fiókok, amelyek különben talán fel lennének állithatók, nem lesznek szaporithatók. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Itt egy kérdést vagyok bátor az igen t népjóléti kormányhoz intézni. Szeretném tudni ezen a téren is, de általában az egész népjóléti tárca terén, hogy a beruházások tekintetében az igen t. pénzügyminis ter ur hogyan kontemplálja a közel jövőben és a későbbi időkben is a népjóléti tárcának beruházások címé© való dotálását. (Strausz István: Nagyon soványan!) Az a felvilágosítás, — amelyre különben más vonatkozásban rá fogok térni — amelyet ezen a téren az igen t. pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság tárgyalásai folyamán adott a beruházások kérdésében, egyáltalában nem volt kielégítő és számtalan kérdőjelet hagy épen a népjóléti tárca keretében olyan kérdéseknél, amelyeknél az orvoslás elsősorban égető. T. Ház! Nem akarok hosszabban beszélni a fertőző betegek kórházainak kérdéséről, amely szintén megdöbentő Magyarországon. Aki kerületében vagy Magyarországon bármerre járt és tudja, hogy a közigazgatási felügyelet és ellenőrzés alatt álló u. n. fertőző betegek kórháza alatt mit értenek vidéken, hogy azok a dülelező, a minimális és a legelemibb higiénikus szempontokat is figyelmen kivül hagyó épülel tek és barakok minden egyebek, csak nem kórházak, az tisztában lesz azzal, hogy a nagy gócpontoktól eltekintve, e tekintetben Magyarországon még eddig semmi sem történt és sanyarú dotálásánál fogva a népjóléti tárca e téren vajmi keveset tett. A belügyi ellenőrzés feltétlenül kivánatos e téren és valóban a belügyi tárca keretébe tartozik. Ez azonban olyan népegészségügyi kérdés, amelyet különben teljes egészéhen, hogy ott harmonikus munkásság legyen kifejthető, a népjóléti és munkaügyi tárca keretébe kell átutalni. Itt felhivom az igen t. minister ur figyelmét arra, hogy ezeknek a fertőző betegeknek kezelésére különösen a meglévő kórházak közelében, külön pavillonok felállítását méltóztassék sürgetni. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Képviselőház! Ha ezeknek az. elszomorító adatoknak láttára másfelől az állam gondoskodását nézem, akkor ezt őszinte sajnálatomra egyáltalán nem találom kielégítőnek. A közegészségügy címén a 2. rovatban nyilvános betegápolási költségekre kaptunk 1927/28, évre 18,872.000 pengőt, amire pedig a hozzáértők szerint legalább is 20,000.01)0 pengőt kellene adni. Itt azonban különös helyzet áll elő. Ez az Összeg t. i. nem dotálása ennek a címnek, hanem a törvény értelmében megtérül a betegápolásiadóból, ennélfogva ennek a tételnek emelése maga után vonná az illető adó kulcsának emelését is. Miután pedig folyton azt halljuk, — és joggal — hogy az adók emelése beszüntetendő s inkább az adók csökkentésére kell reátérni, igen természetes, hogy e tétel elmaradhatatlan dotálásának más formájáról, más módjáról kell az igen t. népjóléti minister urnák a pénzügyminister úrral karöltve gondoskodnia. Igaz, hogy ugyanennek a főcímnek 3. rovatából a fertőző betegségek elleni védekezés 200.000 pengője ide utaltatott át, azonban tekintettel a kórházi ágyak folytonos szaporodására, ez a 200.000 pengős dotációemelés sem lesz elegendő a folyton emelkedő számú kórházi ágyak kellő ellátására. Mármost, t. Képviselőház, ha az adókulcsot nem kívánván emelni, nem akarják az ebből idevágó kiadásokat adóból fedezni, másfelől pedig más címen ezt a tételt dotálni nem tudják, előáll az a helyzet, hogy meg fogják fordítani az okoskodást és közigazgatási utón fogják felhívni az illető községi elöljáróságokat és városi polgármesteri hivatalokat arra, hogy az ilyen beutalási bizonyítványokat és engedélyeket az illető kórházba minél jobban megszorítsák s ezáltal az illető kórházakat ne terheljék túl. De mi lesz ennek a következménye humanitárius, emberegészségügyi szempontból, t. Képviselőház? Az, hogy ennélfogva avagyontalan és a saját költségükön magukat ápoltatni képtelen betegeket illetékes közigazgatási hatóságaik visszautasítják, nem fognak tudni beájulni a kórházakba s részben el fognak pusztulni, ha pedig oly betegségben szenvednek, mely esetleg fertőző, ragályos,, a betegséget széles néprétegekre el fogják terjeszteni (Élénk helyeslés minden oldalon.)