Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

í>6 Az országgyűlés képviselőházának 37. emberek ivóvizszükségletét beszerezni. j Nem akarok határozati javaslatot a t. Ház elé terjeszteni, hiszen tudom, hogy a népjóléti minister ur átérzi ennek a kérdésnek fontosságát és meg vagyok róla győződve, hogy t. képviselőtársaim, ha figyelmüket ilyen módon ráterelem erre a kérdésre, szintén át fogják érezni ennek nemzetmentő szempontból való nagy fontosságát. Csak azt óhajtanám egészen rövid felszólalásom hatásaképen látni, hogy a népjóléti minister ur az egész Ház erkölcsi erejét és támogatását érezze maga mögött akkor, amikor a pénzügyminister úrtól, ha kell, az egyéb tárcák rovására is, az egészséges ivóviz beszerzésére nagyobb hiteleket akar tárcája részére kieszközölni. (Helyeslés.) Elnök: Szolár a következik! Fitz Arthur jegyző: Kontra Aladár! Kontra Aladár: Igen tisztelt Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársaim közül többen szóvátették már azt a szivhez szóló, rettenetes nyomort, amely különösen a székesfőváros területén tapasztalható. Ha az ember egy külső városrészben, ahol leginkább munkásemberek, szegény emberek laknak, megnézi azokat a tömegiakásokat, amelyekben kicsinyek és nagyok, több család összeszorultan lakik, ha látja az ember azt a véghetetlen szomorúságot és érái azt a véghetetlenül rettenetes levegőt, amely ©zieikben a lakásóikban terjeng, akkor lehetetlen, hogy meg ne induljon, lehetetlen, hoigy fel ne ébredjen benne a segítési készség és lehetetlen, hogy nyugodtan, szó nélkül tudja tűrni ennek az állapotnak létezését. Nem csoda, azután^ ha ilyen körülmények között a tömeglakásokban tömeges az elhalálozás is; nem csoda, ha ilyen lakásokban azután természetszerűleg elzüllenek a gyermekek is. Ha megnézzük azt a statisztikát, amelyet esztendőről-esztendőre közreadnak/ és amelyben kimutatják a gyermekbűnözők rettentő nagy számát, azt látjuk, hogy a gyermekbűnözőik igen nagy szálzaléka épen ezekből a tömeglakásokból kerül ki. Mert igaza van a t. képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy többet lát az a kicsiny gyermek ott, mint sok ember egész életében, több rosszat tapasztal az mindjárt életének kezdetén, mint sok olyan ember

% aki szerecsésebb viszonyok között él, egész életén keresztül tapasztal. Egyik képviselőtársam, Bródy Ernő t. képviselő ur, elmondotta^ hogy az egyszobakonyhás lakások az összes lakásoknak 75%-át teszik. 75% az összes lakások közül: ez igen nagy szám, igen t. Képviselőház. Bródy Ernő képviselő ur azonban nem tért ki valamire, nem tért ki arra, amit én itt statisztikai adatokkal akarok bizonyítani, hogy t. i. ez a lakálsnyoimorufeág, amely Budapesten annyira közismert, amely annyi panasz tárgya, épen azt a fajt nyomja, amely fajhoz mi tartozunk, szóval a keresztény magyarság baja ez elsősorban. Itt van nálam Budapest székesfővájros statisztikai és közigazgatási évkönyve. Ha meg méltóztatnak engedni, néhány adatot ismertetek ebből Előrebocsátom, hogy Budapest lakosságainak 60% -a római katholikus és 21 '5%-a zsidó. Most már a konyhából álló lakásokban — mert vannak olyan lakások is, amelyek csak konyháiból állanak — csak 4% izraelita lakik, 70% fcathöliiikussal szembeni. Az egyszobá-konyhás lakásoknál 67% fcatholikussal szemben 11% zsidó áll; összesen van ugyanis 112.931 egyszobás lakás és ezeknek 11%-át lakják csak zsidók, 67%-át pedig kathoÄusok. ülése 1927 április 8-án, pénteken. Kétszobás lakás összesen 24.110 van; ezeknek málr 36%-ában laknak zsidók és csak 23%-ában katholikusok. Menjünk most tovább s nézzük a háromszoibás lakásokat. 24.110 háromszobás lakás van összesén; ezeknek 19-4%-ában laknak zsidók, 39*7%-ában katholikusok és 7*6% -ában reformátusok. Az. előb btisztán csak a kaitholikusok számát olvastam. Négyszobás lakás van összesen 3869; ezek közül 38

r

4% katholikuisoké és 43-5% zsidóké. Ezt folytathatnám tovább is. Kimutathatnám -- vagy esetleg ki is mutatom (Halljuk! Halljuk!) —- azt is, hogy a lakosság felekezetek szerint való megoszlásának arányszámához hogyan viszonylanak ezek a százalékszámok. Nézzük pl. a konyhából álló lakásokat, amelyek csak konyhából állanak, ahol tehát szoba nincs. Ilyen lakásokban a római katholikusoknak 0*08%-a lakik, a reformátusoknál ugyanez az arány, a zsidóknál azonban csak 0•01%. A kétszobás lakásoknál a római katho likusok arányszáma csak- 4*J6% a reformátusoké ugyanennyi, de a zsidóké már 9*7%. Még érdekesebb számot látunk, ha megnézzük a háromszobás lakásokat. Háromszobás lakásban a római katholikus oknak 1*6%-a lakik, a reformátusoknak szintén l*6%-á, a zsidóknak azonban 5-1%-a. Négyszobás lakásokban a római katholíkusoknak és a reformátusoknak 0:7%-a lakik, a zsidóknak azonban 2*2%-a. És ez így megy tovább. Ha azután a halálozási arányt,'•vizsgáljnk, természetes dolog, mélyen t. Képviselőház, hogy a halálozási arány teljesen megfelelj a lakásviszonyoknak. Budapesten pl. az 1925. év folyamán meghalt egyéves koráig 1559 római katholikus, 309 református és 145 zsidó. A népességhez viszonyítva, ez kitesz a római kaitholikusokroiál 0"27%-ot, a reformátusoknál 0'28%-ot, a zsidóságnál azonban csupán 0'07%-ot. Mit mutat ez, igen t. Képvielőház? Azt mutatja, hogy a mi fajtánk lassankint kipusztul ebben a fővárosban, azt mutatja, hogy a dolgos, a sok viharokat kiállt, sok nyomorúsággal megküzdött magyarság egyre jobban háttérbe szorul; azt mutatja, hogy az országot alkotó, hogy az országot ezer esztendeje /entarte magyarság, ennek az országnak legértékesebb eleme lassankint a pusztulás martaléka lesz. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy én, amikor ezeket az adatokat felhozom, mint antiszemita beszélek. Nem. Ugy beszélek, mint aki a fajomat szeretem, a fajomat sajnálom, aki fajom sorsát előbbre szeretném vinni és nem antiszemitizmust hirdetek, nem antiszemitizmust követelek, hanem követelek fajvédő politikát, nemzetvédő politikát s hogy ne panaszkodjanak az urak odaát, ezt sem százszázalék erejéig, de 95% erejéig; amily eü arányt ebben az országban a még megmaradt magyarság képvisel. Sokat mondottak ma a szocializmusról és volt, aki .arról az oldalról azt mondotta* hogy a nép nyomorát tulaj domképen osafc ők értik meg és csak a nemzetközi szocializmus az, amely a nép bajain segíthet, amely a könnyeiket letörölheti, szenvedéseiket enyhítheti, szóval amely a szegény munkásembert felemeli, hogy emberibb életet éljen, mint a mai. Méltóztassanak megengedni, hogy ezt az állítást tagadásba vegyem. Azt hiszem, hogy mindenki, különösen az, aki keresztyén iskolában tanult, a ki a szentírást olvasta, aki a Krisztus tanításaiba elmélyedt, bizonyára észre tudja venni a szegény ember nyomorúságát. Azt hiszem, hogy ez sokkal inkább látó szem-