Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

64 Az országgyűlés képviselőházának 3 viselőtársunk felhivta a népjóléti ministerium és az egész kormány figyelmét a lakásmizériára és ezzel kapcsolatosan arra, hogy a kislakásépitkezések hogyan történnek, j Mondom, Apponyi Albert t. képviselőtársam erre már figyelmeztette a kormányt és én, erről az oldalról, megvilágítani kívánnám azt a tevékenységet, amelyet ezen a téren a kormány és a népjóléti ministerium kifejt. Én nem akarok ennél a kérdésnél sem egyoldalú lenni. A lakásprobléma nemcsak nálunk áll fenn, hiszen ez a probléma a háború egyik szomorú következménye, tudniillik az a körülmény, hogy a háború alatt és még egy jó pár évig a háború után nem lehetett építkezni, idézte elő ezt a lakásmizériát. De meg kell állapítani ennél a kérdésnél is, hogy minden más ország nagy városaiban sokkal enyhébb formában igyekeztek megoldani ezt a kérdést, mint nálunk. Megint kisért az a rém, — a népjóléti ininisteriumban talán már elhatározták ezt — hogy a lakásokat 1927 novemberében, tehát már ennek az évnek novemberében felszabaditják, úgyhogy május elsején azoknak "ta, lakóknak, akiknek felmondanak, ki kellene költözniük lakásuból. Én tehát azt kérdem önöktől, igen t. képviselőtársaim: elérkeztünk-e odáig, van-e már annyi lakás, hogy ezt a lakásfelszabaditást már tényleg meg lehet csinálni? Hát, miért sietünk épen mi ezekkel a lakásfelszabaditásokkal és miáért nem sietnek azokban a városokban, ahol sokkal nagyobb mértékben történtek építkezések, akár Párizst, Berlint, Bécset vagy még Prágát is nézzük? (Gömbös Gyula: Ne citálja Bécset 1 — Kabók Lajos: Miért ne? — Gombos Gyula: Mert ott rosszak a viszonyok! — Kabók Lajos: Dehogy rosszak! — Propper Sándor: Mert ott nem halinak éhen az emberek? !) — Zaj.) Bécset azért emiitettem, mert ott is megvan a lakásprobléma, semmi más okból. De megvan a lakásprobléma Prágában is, amely város talán szintén nem szimpatikus város Gömbös t. képviselőtársamnak. De ott is sokkal több az épitkezés és ott is sokkal enyhébb formában igyekeznek megoldani a lakáskérdést, mint nálunk. Én nem mondom azt, hogy nálunk még most sem történik semmi, hiszen 3000 vagy talán 6000 uj lakás lesz készen a jövő májusra, de mit használ ennyi lakás, ha azoknak a száma, akik még mindig lakás nélkül vannak, tízezrekre megy? Mit használ az a 6000 lakás, ha tízezreknek van lakásszükségük? Ez még nem érlelte meg azt a megoldást, hogy most már a lakásokat fel lehet szabadítani. Hát, a népjóléti ministeriumnak az a hivatása, hogy az erősebbet és ne a gyengébbet támogassa? Hiszen ebben az esetben a háziurak az erősebbek (Kabók Lajos: Az a magyar népjólét, hogy a háziuraknak jó dolguk legyen!) Tegyük fel, hogy a háziuraknak ezidőszerint házuk révén nincs meg az a jövedelmük, mint amilyen megvolt a békeidőben, de a házak értéke emelkedett és emelkedőfélben van. Az a szegény ember, aki békeidőben egypár garast aranyértékben megtakarított és bevitte a bankba vagy mindazok, akiknek készpénzük volt, azt egészben vagy részben elveszítették, de mit veszítettek a háziurak? Megvan a házuk és ezen a téren alapos értékemelkedés mutatkozik. Hát miért kell a népjóléti minister urnák ezeket a háziurakat annyira sajnálni? Hiszen ha a lakások csakugyan felszabadittatnak és ha a háziurak a nekik nem tetsző lakóknak tetszés szerint felmondhatnak akkor, ha a magasabb lakbért nem akarják megfizetni, (Propper Sándor: A háziurak a jelzálogkölcsönöket 7. ülése 1927 április 8-án, pénteken. I papírban fizették ki!) akkor meg kell állapitanom, hogy a népjóléti minister ur tévúton fog haladni. Az előadó ür itt azt mondotta, hogy a népjóléti ministerium az, amelynek a legnagyobb a népszerűsége, mert annak feladatai és cselekedetei a népjólétet előmozdítják. Ezt a megállapitást azonban a kormánynak a lakás^ probléma tekintetében [Vallott felfogása nejm igazolja. ' Van ennek a kérdésnek egy másik része s ez az: miképen készülnek ezek az építkezések? A kormány saját kijelentése szerint mindenütt, ahol erre alkalma van, azon fáradozik, — s ennek kifejezést adott a népjóléti ministar ur is — hogy munkaalkalmakat teremtsen és most ezt ezekkel az építkezési akciókkal bizonyítani kívánja és akarja. De akkor, amikor ennél az akciónál a végrehajtásra kerülne a sor, egyszerre fékezni kezdenek, huzzák-halasztják az építkezések megkezdését abban az arányban, amint az tervezve van, amint az végrehajtásra már készen áll. Hiszen megvannak a megfelelő anyagi eszközök ezekhez az építkezésekhez! Csakhogy, ha ezen a téren egyszerre olyan nagy, olyan intenziv lesz a munkaalkalom, akkor ők félnek attól, — az igen t. kormány és a népjóléti minister ur is — hogy a munkabérek nagyon is emelkedni fognak. A magyar kormány irigyli, sajnálja azoktól a munkásoktól, akik éveken keresztül munka nélkül szenvedtek és éheztek, hogy most, amikor végre-valahára a munka nagyobb mértékben megindulna, a magasabb munkabérből esetleg valamivel pótolhatják azt, amit évek hosszú során át nélkülöztek, elmulasztottak. A gyakorlatban, igenis, azt látjuk, hogy e miatt nem indul meg ez a lakásépítkezés sem abban a kívánatos arányban, mint ahogyan erre szükség volna. S amikor ezeket tapasztaljuk a népjóléti ministerium részéről, ugyanakkor azt látjuk, hogy midőn a városházán nagy akciókat indítanak és ezeknek az akcióknak a végrehajtását ott jóformán egyhangúan megszavazzák, akkor a belügyministerium az, amely huzza és halasztja a jóváhagyást, csak azért, hogy ezen munkák ne egyszerre váljanak szükségessé, hogy a munkások most ilyen hosszú évek után ne jussanak végre ahhoz, hogy többet k ereshessenek, ^ Csak szépen, lassan ezzel a munkával, — mondják a népjóléti ministériumban, — hogy a munkások ne kapjanak kedvet ahhoz, hogy magasabb béreket kívánjanak a maguk részére, mint amilyeneket a munkáltatók adni jónak látnak. Itt is azt kell megállapítanom, hogy a magyar kormány inkább az erősebb támogatására kész, mint arra, hogy a gyengébbek ügyét vigye előbbre. Épen ezért a következő határozati javaslatot terjesztem a t. Ház elé. (Halljuk ! a szélsöbaloldalori. — Olvassa) : »A képviselőház utasítja a kormányt, hogy egy 10 évre terjedő országos lakásépítési programmról szóló törvényjavaslatot terjeszen a Ház elé, amelyben a városi és magánépitkezést pénzügyi, gazdasági és adóügyi kedvezményekkel előmozdítja és tervszerűvé teszi.« Igen t. Képviselőház! Azt hiszem, hogy azoknak a javaslatoknak, amelyeket mi pártunk részéről ennél a költségvetési vitánál előterjesztettünk egyike sem forradalmi, sem felforgató, sem lehetetlen, sem utópia, ugy hogy ezeket a határozati javaslatokat el ne lehetne fogadni. Hiszen hogyan állunk tulaj donképen ezekkel a határozati javaslatokkal ? Még abban az esetben is, ha a t. Ház elfogadja azokat, csak erkölcsi eredménye van annak, mert tényleg én még nem tapasztaltam, hogy az illető ministerek, resszortministerek azokat a határozati -javaslatokat, amelyeket