Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1927 április 8-án, pénteken. -57 kuli tartaléksereg tölt be, tölti be különösen nálunk és különösen az ilyen gazdasági viszo­nyok mellett a gyermek- és fiatalkorú munká­soknak egyre növekedő serege. Állandó fenye­getés, a munka elvesztésének lehetősége a gyer­mek- és fiatalkorú munkások serege és az utóbbi évek folyamán egyre sűrűbben talál­koztunk olyan esetekkel, amikor a legapróbb gyermeket is munkába kellett állítani, amikor az apa már hónapok óta munka nélkül állott, mert a gyermek és a nő foglalta el helyét a munkapiacon. Az ipari munkára bocsátható gyermekek alacsony korhatára a meglevő törvényes ren­delkezések kijátszása, az iparfelügyelet hiá­nyossága, a fiatalkorúak maximális munka­idejének meg nem állapítása, részükre kivétel nélkül mindenféle éjjeli munkának el nem til­tása, a bérminimum hiánya, ezek mind olyan hatalmi eszközök a vállalkozók kezében, ame­lyek ellen az államhatalom segítsége nélkül, sőt az államhatalom ellenzésével hiába küz­dünk. Pedig a munkanélküliség kérdésének megoldásánál nagy szerepet játszik az a körül­mény, hogy sikerül-e a gyermeket, mint ke­resőtársat a munkapiacról eltavolitani és a Számára fokozottabb súllyal fennálló kizsák­mányolástól őt megmenteni. Erről a kérdésről bővebben — mivel oda­tartozik — a kereskedelemügyi tárcánál fogok beszélni, különös tekintettel az ifjúmunkás­kérdésre. Amit most elmondtam, szoros össze­függésben van a, munkanélküliség kérdésével, azzal a kérdéssel, amelynek a mi kívánságaink szerint való megoldásával a népjóléti minister ur hallani sem akar. De addig is, amíg a gyer­mek- és ifjúmunkás-problémáról a kereskede­lemügyi tárcánál részletesebben beszélhetek, előterjesztem a következő határozati javasla­tot (olvassa): »A képviselőház utasitsa a népjóléti és munkaügyi ministert, hogy a ke­reskedelemügyi minister úrral egyetértőleg nyújtson be törvényjavaslatot az iparban és a kereskedelemben foglalkoztatott gyermekek, fiatalkorúak, tanoncok és gyakornokok munka­viszonyainak szabályozásáról. Ebben a tör­vényjavaslatban a következő alapelvek érvé-' nyesitendők: 1. Az ipari munkára bocsátható gyermekek also korhatára a 14. életévben szabandó meg. 2. A 18. éven aluli fiatalkorúak napi maxi­mális munkaideje napi 8 órában állanitandó me«". 3. A vasárnapi munkaszünet a fiatalkorúak számára 36 órában állapítandó meg. 4. A 18. éven aluli mindkét nembeli munká­sok éjjeli munkája eltiltandó. 5. A testi fenyiték a fiatalkorúakkal szem­ben eltiltandó. 6. A tanoncok és gyakornokok szakszerű kiképzése biztosítandó, a tanoncok és gyakor­nokok a felszabadulást követő egy éven belül el nem bocsáthatók. 7. A fiatalkoruaknak VP^-V gyakornokok­nak fizetendő munkabér vagy fizetés mini­muma törvényben állanitandó meg. '• 8. Az életre és egészségre veszélyes inar­. ágakban 18. éven aluli fiatalkorúak nem alkal­mazhatók. 9. A fiatalkorúak szociális védelmére s-on­dozó és szakoktató intézetek létesitendők.« ÍPeidI Gyula: Cstma forradalmi követelés. — T*etrovácz Gyula: Helyes követelés! — Pronper Sándor: Amit maga nem fog megszavazni! — T*etrovácz Gvula: Dehogy nem! — Propper Sándor: Majd meglátjuk!) A munkanélküliség kérdésével, a munká­KËPVISELOHÂZI NAPLÓ. III. ban állók alacsony bérével és túldolgoztatásá­val szervesen összefüggő kérdés a népbetegsé­gek, elsősorban a tuberkulózis kérdése. A nép­jóléti tárca a fertőző betegségek elleni véde­kezésre 325.000 pengőt irányoz, elő, 213 pengő­vel kevesebbet, mint tavaly, ugyanakkor, ami­kor a csendőrlótápra 353.211 pengőt költenek, mely ugylátszik fontosabb, mint a fertőzés megakadályozása. A népbetegségek elleni vé­dekezésre 500.000 pengő az előirányzat, holott nemcsak ezekből a padokból, hanem odaátról is nagyon sok keserű szó hangzott el ebben a kérdésben és niaga az indokolás is elismeri, hogy hazánkban a tuberkulotikus megbetege­dési és halálozási arányszám olyan magas, hogy annak csökkentése nemcsak közegészség­ügyi, de gazdasági szempontból is feltétlenül szükséges. (Peidl Gyula: A lakásfelszabaditás majd csökkenti a tuberkulózist!) Ez az 500.000 pengő azonban az alkohol és nemi betegségek elleni védekezésre is fedezet és fedezi a Vörös Kereszt-előadások hozzájárulási költségeit, nem tudom tehát, hogy amikor majd ezeket a költ­ségeket ezeken a különböző címeken elosztják, melyik cím jár rosszabbul; valószínű, hogy va­lamennyi egyformán rosszul jár, pedig csupán Budapesten a tüdővészben elhaltak arány­száma 100.000 lakosra 291 és Lodz kivételével Európának egyetlen népesebb városa «sem mu­tat Budapestnél rosszabb arányt. A háború utáni tüdővészbeni elhalálozás 9%-kal magasabb, mint a háború előtt és a népjóléti ministeriú m munkáját és költségveté­sét nézve, kénytelenek vagyunk most már erő­teljesebb intézkedéseket követelni a tuberkuló­zis leküzdésére. Nem társadalmi akciókat, ame­lyekben mindenki intézkedik, de senki nem fe­lelős, hanem, ha már megvan az az állami be­avatkozási láz, akkor ennek a láznak erre a te­rületre való jogos és indokolt kiterjesztését kérjük, ha nem akarunk végre odajutni, hogy ebben az országban minden ember megfertőzöt­ten, munkaképtelenül járjon. Nekünk van a legtöbb okunk és a legfájdalmasabb jogunk ebben a kérdésben beszélni, ezeket a követelé­seket felállítani, mert ez a betegség úgyszólván kizárólag a munkásosztályból szeai áldozatait, abból az osztályból, mely a háború alatti és a háború utáni idők elégtelen táplálkozása révén és a lakásviszonyok folytonos rosszabbodása következtében esik áldozatául ennek a beteg­ségnek. Természetes, hogy egy pillanatig sem szabad szem elől téveszteni és egy pillanatig nem szűnünk meg hangoztatni, hogy a tuber­kulózis elleni harc nemcsak orvosi probléma, hanem elsősorban és mindenekelőtt gazdasági és szociális kérdés. (Ugy van! Ugy van!) Az orvostudomány talán még nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyekkel teljes si­kerrel gyógyithatná ezt a betegséget, de a gaz­dasági ós társadalompolitikusok kezében ott vannak azok az eszközök, amelyek ha máshol nem, minden szocialista párt programmjában megtalálhatók: a 8 órás munkaidő, a biztosított megélhetés, az egészséges lakások, a gyári egészségügy, az anya- és gyermekvédelem, az alkoholfogyasztás korlátozása stb. Persze igen nehéz egészséges lakásokat adni a dolgozóknak ott, ahol az eddigi egészségtelen vackaiknak bérét sem tudják megfizetni és a házbérek foko­zatos emelkedése még jobban arra fogja kény­szeríteni őket, hegy az erkölcsvédelmi rendel­kezések nagyobb dicsőségére tizenot-huszadma­gukkal húzzák meg magukat lakásaikban, tö­megszállásaikban a háziuraknak adott ajándék fejében. Nagyon nehéz ott a munkaügyi egyez­mények és ajánlások ratifikálásáról, 8 órás 8

Next

/
Thumbnails
Contents