Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

« 52 Az országgyűlés képviselőházának 37. ülése 1927 április 8-án, pénteken. wesen ist. Ich gedenke dabei seiner pristerli­chen Mahnung zum Völkerfrieden, seiner nie rastenden Liebestätigkeit für die Kriegsgefan­genen und die hungernden Kinder, seiner von heilegem Ernst erfüllten Kundgebung über die Wiederherstellung des Weltfriedens. Durch dies von tätiger Menschenliebe getragene Wir­ken hat sich Seine Heiligkeit der Papst den Dank der ganzen Welt erworben.« . így nyilatkozott Friedrich Ebert 300 millió katholikus fenéről, mig nálunk Kéthly Anna igen t. képviselőtársunk jónak látta sárral megdobálni 300 millió katholikusnak fejét. (Egy hang jobbfelől: Szégyelli is magát! — Kéthly Anna: Ez tévedés, képviselő ur, mu­tassa meg, hogy hol mondtam ilyent! — Láng János: Állandóan támadja a sorok között!) Előkeresem majd a naplót; nincs most ná­lam. (Kéthly Anna: És ha nem áll? — Eszter­gályos János: Ez a megállapitás helytelen és rosszakaratú! — Nagy zaj!) Elnök (csenget); Csendet kérek! Griger Miklós: Mondottam, előkeresem a a naplóból, nincs most nálam. (Esztergályos János: Ha valótlant mondott, helyreigazitja?) Igen, sőt bocsánatot is kérek ebben a terem­ben. (Kéthly Aiina: Állapodnunk meg ebben! — Esztergályos János: Minden csavarás nél­kül azonban!) Gemacht, (Derültség.) minden csavarás nélkül/Zaj. Felkiáltások a bal- és a jobboldalon: Akkor rendben van!) Amikor Németországban is felütötték a fejüket... Elnök: Kérnem, kell a képviselő urat, mél­tóztassék figyelembe venni, hogy a szoeiál; politika kérdései beletartoznak a népjóléti tárca költségvetésének tárgyalásába, de a szo­ciáldemokrata párt általános politikájának vagy világpolitikájának kritikája nem tarto­zik bele. (Propper Sándor: Halljuk csak! Halljuk! Szivesen hallgatjuk! — B. Podma­niczky Endre: De milyen szivesen! — Propper Sándor: Megkapja reá a választ, a rosszaka­ratra is! — Esztergályos János: Megadjuk az engedelmet. — Zaj.) Nincs helye a tárgytól való eltérésnek. Méltóztassék folytatni. Griger Miklós: Helye lehet annak, hogy az ember ilyenkor leül és nem beszél. T. Ház! Amikor Nénaeitországban is fel­ütötték fejüket a végletek a spartakusok láza­dásában és kommunista bonyodalmakban, a német szociáldemokraták idejekorán felismer­ték a veszedelmet, merészen, kíméletlenül és — hála Istennek — szerencsésen szembeszáll­tak vele, s igen nehéz körülmények között se­gítették fentartani a rendet. A következő proklamációt intézte akkor a szociáldemokrata párt Németország lakosaihoz (Olvassa): »Mitbürger! Spartacus kämpft jetzt um die ganze Macht. Wo Spartacus herrscht, ist jede persönliche Freiheit aufgehoben. Die Presse ist unterdrückt, der Verkehr lahm­gelegt. Die Regierung trifft alle notwendigen Massnahmen, um diese Schreckensherrschaft zu zertrümmern. Die Stunde der Abrechnung naht,«; És^ nálunk*? Nos, nálunk csoda történt: a kis Jónás elnyelte az ormótlan cethalat, . a nagy szocialista tábort Kun Béla csürhéje. Nálunk a szociáldemokrata párt — mint azt Lukács György irja — Az Egység Okmányai cíniü füzetben — fentartás nélkül elfogadta cselekvése alapjául a kommunista és bolse­vista programmot. (Ugy van! Ugy van a jobb­oldalon.) Nem is csoda, hiszen annyira egynek érezte magát a kommunizmussal, hogy annak a legvadabb kihajtásával, az orosz bolseviz­inussal is azonosította magát, amint az a Nép­szavának 1918 november 24-én megjelent cik­kéből kitűnik. Ezt irja a Népszava (olvassa): »A magyar munkásság természetesen soha egy pillanatig sem hitt azokban a hazag és aljas rágalmakban, amikkel a külföldi és a magyar polgári sajtó elárasztotta az orosz bolseviki uralmat. Á magyar munkásságot a maga for­radalmi érzéke mindig rávezette arra a helyes megítélésre, hogy az orosz proletárság forra­dalma, ha tévedhet is egyes eszközeiben, lé­nyegében mindig csak a szocializmus, mindig csak a szociáldemokrácia nagy eszményi vég­célját szolgálja.« A szocialista-kommunista egység megte­remtésére az első lépest nem a kommunisták, hanem a szociáldemokraták tették meg, amint azt Weltner Jakab irja ugyancsak az idézett könyvben, ahol nyiftan kimondja: a szociál­demokrata párt megbizottai keresték fel az el­zárt kommunistákat. (Propper Sándor: Mondja, miből élnének önök, ha nem lett volna ez a kis kaland? — Láng János: Akkor az egész ország állna! — Propper Sándor: Ezt maga sem hiszi, képviselő ur! Ki üzente meg a há­borút? — Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! (Esztergá­lyos János: Kik tapsoltak a háború kitörése­kor? Nem mi! — Propper Sándor: Illik vala­mivel többet tudni a történelemből egy képvi­selőnek! — Reischl Richárd: Tánc- és illem­tanár!) Propper képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni! Griger Miklós: Teljesen alaptalan... (Propper Sándor: Tiszta tudatlanság!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani. Csendet ké­rek, t. képviselő urak! Griger Miklós:... a szociáldemokrata párt­nak a Vyx-féle jegyzékre való hivatkozása. E jegyzéket a Károlyi-kormány március 21-én kapta meg, ők pedig már — mint azt Bogár Ignác, szintén az ő emberük irja — már hetek­kel azelőtt megkezdték Weltner, Bokányi, és Kunfi utján a tárgyalásokat a gyűjtőfogház­ban tartózkodó Kun Bóléval; annyira, hogy Kun Béla már március 11-én Írásba foglalta és átadta az egyesülés feltételeit a szociálde­mokraták megbízottjainak. Ha a szociáldemokraták nem akarták volna a kommunizmust, a proletárdiktatúrát... (Esz­tergályos János: Nem akarták, képviselő ur! Méltóztassék ezt tudomásul venni! — Zaj. — Gaal Gaston: Miért nem akadályozták meg? — Esztergályos János: Miért szaladtak el önök? Ha nem szöktek volna el, segithettek volna!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos János képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbe­szólni. (Gaal Gaston: Az önök kezében voltak a fegyverek! Miért nem akadályozták meg?) Gaal Gaston képviselő urat kérem, szívesked­jék csendben maradni! (Propper Sándor: Re­mélem a papitanácsról is fog beszélni!) Prop­per képviselő urat kérem, méltóztassék csend­ben maradni. (Rothenstein Mór: Miért nem akadályozták meg a háborút?) Rothenstein képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni. (Propper Sándor: Halljunk valamit a papitanácsról!) Griger Miklós: Arról is beszélek. Megaka­dályozhatták volna könnyűszerrel, mert hiszen mint maga a Népszava irta — örüljenek az urak, végre eery esetben hiszek a Népszavá­nak — (Derültség jobbfelől. ) a kommunisták kevesen voltak, vezéreik pedig ártalmatlanná voltak téve és a fogházban ültek. Szeretném, ha önök megmagyaráznák (Propper Sándor: Nehéz megkeresni ezt a kis kormánypárti ke-

Next

/
Thumbnails
Contents