Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

42 Az országgyűlés képviselőházának 36, Méltóztatnak látni, hogy ezzel a priusszal sem vagyok még készen. Ebből következik tehát, hogy nem a kapitalizmus — akár a zsidó, akár a nemzsidó kapitalizmus — parancsol reám, mert nem lehet rámparancsolni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Nekem parancsolnak az illetékes fórumok. (Esztergályos János: Ezt is éljenzik? Nem természetes kell, hogy legyen? — Erdélyi Aladár: Előbb épen az ellenkezőjét hallottuk! — Zaj.) Nekem mindenekelőtt parancsol a saját lelkiismeretem és a hazám iránt való szeretetem, amelynek parancsait minden körülmények között szívesen fogadom és követem. Nem parancsolt tehát reám senki, sem Bethlen István ministerelnök, sem semmiféle magas, vagy kevésbbé magas tényező, semmiféle gazdasági fórum, semmiféle politikai árnyalat, szóval senki sem parancsolt reám. Ellenben megakasztja kezemet a lelkiismeretem, amely nem engedi, hogy meg nem oldott.kérdésekkel idejöjjek az országgyűlés elé. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Tulajdonképen ezt kívántam elmondani a multkoir Kabók t. képviselőtársamnak teljesen nyugodthangu interpellációjára. És épen amikor egy szintén egészen szakszerű fejtegetésbe mélyedtem bele, akikor kaptam arról az oldalról, illetve — nem általánosítok — ama oldal egyik-másik tagjának részéről azt a szokásos, nagyon gyakran hallott vádat, hogy én folyton frázisokban utazom és frázisokat mondok. Amikor ezt nekem mondották, akkor épen a legnagyobb mélyére, le egészen a gyökeréig nyúltam ïe a szociálpolitikai problémáknak. Épen ott tartottam s mint ahogy egy profeszszor az egyetemi tanári széken beszél, ugy tárgyaltam akkor épen ezeknek a kérdéseknek átfogó magy fontosságát ás nagy nehézségeit. Erre kiáltják oda és vágják szemeim közé, hogy! frázisokat mondok. Erre természetes, hogy elszakadt az én türelmemnek egyébként nagyon hosszura kisodrott fonala és azt mondtam a t. 'képviselő uraknak, hogy ha nyugodtan nem méltóztatnak engem meghallgatni, akkoir élni fogok az én ministeri jogommal, hogy t. i. igennel és nemmel válaszolok a kérdésire. Mivel én Kabók t, képviselőtársam interpellációját ugy értettem és most ugy emlékezem reá, hogy azt kérdezte tőlem az első kérdésben, hajlandó vagyok-e most, vagy sürgősen ideterjeszteni a munkahiány esetére szóló javaslatot, az interpelláló kérdésnek értelmében feleltem egy nem-mel és feleltem a másik kérdésére egy igen-nel. Azt hiszem, tartoztam a kérdés tisztázását illetően itt a legmagasabb fórum előtt azzal, hogy ezt a pár mondatot elmondottam. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik'? Fitz Artur jegyző: Giál Mihály! Gál Mihály : T. Képviselőház ! Mint a hajdú városok egyik egyszerű képviselője, mint szabad hajdú — legyen szabad igy neveznem magamat — hazaszeretetemmel és hűségemmel óhajtom szolgálni magyar hazámat, a magyar hazám minden rendű, rangú lakosainak ügyét. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Én mint orvos s mint képviselő ezekkel a kérdésekkel óhajtok röviden foglalkozni, s ha meg méltóztatnak engedni, kitérek itt Propper Sándor képviselőtársam beszédére. A képviselő ur azt mondta, hogy a népjóléti minister ur neki nem népjóléti ministere, hanem egészségügyi ministere. Én pedig, mint orvos azt mondhatnám erre, hogy nekem népjóléti ministerem és nem ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. egészségügyi ministerem. Mint orvosnak már véremben van, hogy egészségügyről lévén szó, szerintem egészségügyi minister csak orvos lehet. Én azonban a népjóléti minister iránt, mint egészségügyi minister iránt is teljes bizalommal vagyok, mert igazán mondom, hogy hatalmas szociális érzékkel áldotta meg őt a jó Isten s hogy amit csak tehet szerencsétlen országunk és hazánk lakosainak érdekében, ami a jelenlegi nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyok mellett tőle telik, mindent megtesz. Méltóztassék megengedni, hogy kissé érzékeny húrt pendítsek meg. Amióta szerencsés vagyok a képviselőháznak tagja lenni, engem, mint orvost, és rajtam keresztül az orvosi kart is érinti az, hogy van itt egy u. n. közegészségügyi bizottság, a bizottságnak vannak tagjai, van elnöke, jegyzője, de nem tudom megérteni, hogy akkor, amikor a képviselőháznak hét orvos-tagja van, egyetlen egyet sem méltóztattak arra érdemesiteni a régiek közül, — nem rólam, mint újról van szó, hanem régi orvos-képviselőtársaimról — hogy ha már elnöke nem is, de legalább jegyzője lehetett volna annak a bizottságnak. (Erdélyi Aladár : A bizottság maga választja a jegyzőjét !) De miért nem választottak orvost, hogy kifelé is elégtételt adtak volna az orvosi karnak ? (Hedry Lőrinc : Egészséges a bizottság, csak azt jelenti ! — Derültség.) Nagyon jól tudom, hogy a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam, a tárca előadója, nem lehet itt jelen ; az igen t. Temesváry Imre képviselőtársam, mint előadó személye iránt a legnagyobb tisztelettel vagyok, mégis kérdem, hogy amikor népjóléti és egészségügyi kérdésekről van szó, miért nem az orvos-képviselők közül — újból hangsúlyozom, a régi képviselők közöl — választottak előadót ? Hiszen ezek a kérdések belevágnak az orvosi foglalkozásba ! Ettől eltekintve nagy örömmel figyelem — és itt éppen gazsulirozok Erdélyi Aladár igen t. képviselőtársamnak, — hogy általánosságban kezdik belátni, hogy a közegészségüggyel egy cseppet már foglalkozni kell. Nagyon jól tudom, hogy addig, mig nálunk közjogi harcok dúltak, egyáltalán nem értünk rá közegészségüggyel foglalkozni, mert a képviselőháznak alig volt orvosképviselő tagja. Mindenre volt pénz, hiszen még Tirol határát is meg tudták erősiteni, de a falu nyomorúságos közegészségügyi állapotaira pénz nem volt soha. Mondom, mély és igazán nagy tisztelettel emlékezem meg azokról a t. képviselőtársaimról, akik nem orvosok, de felemlítették, hogy az egészségüggyel foglalkozni kell, mert ugy látszik, belátták már, hogy akkor, amikor szegény csonka hazánkat újból akarjuk felépíteni, feltétlenül szükséges, hogy ugy az egyesek, mint az egész nemzet közegészségügyével kissé bővebben foglalkozzunk, mert ezt elmellőzni bűn volna a nemzettel szemben. Biztosítani kell tehát nemcsak az egyeseknek, hanem az egész nemzetnek közegészségügyét. s ha ez biztos alapra van helyezve, akkor mondhatom, hogy nyugodt, biztos fundamentuma van a nemzet továbbfejlődésének, erejének és hatalmának. Carleyle angol író mondja, hogy vájjon mirevaló az élet és az egészség, ha csak arra nem, hogy munkaképességünket biztosítsa? Egy közmondás azt mondja, hogy csak ép testben lakhatik ép lélek. Kérdem tehát, mennyit ér az olyan szervezkedés, az olyan intézmény, amelyet beteg testű és beteg lelkű emberek hoztak létre ? Ne felejtsük el néhai való Széli Kálmán mondását, hogy a