Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
'À&ofszugdyMès MpviSeWhazânafc 44. uîéêe 1927 mû jus' îl-en, 'szerdán. 45â hogy* "nèm: êrfe$,k!kal ( : "femem megértéssel kívánom ezeket a kérdéseket megoldani (Esztergályos János: Nagyon, helyes!) és az autonómia feltétlen védelme mellett., Egyúttal» biztosítani kivániöm a k0rm4nyKiata;Íomnafc feltétlenül, hatályos ellenőrzési jogát, ismétlem,: nem kormányzati ísaenxpooatbólv hanem a, felelősségnek jobb kiduBáftoritása Jás^a?/polgárság érdekeinek megvédésé szempontjából»' ' . Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket' Szükségesnéktartottam felvetni éW ebbé •• kapesoloni bele, hogy feltétlenül szükséges lesz, az autonóm testületek" háztartásai revíziója kérdésével is foglalkozni. (Helyeslése) ] ;Áz erre vo^ natkózó törvényjavaslat munkálat' ; alatt van. Jelenleg átmeneti törvényünk • vän f r *Vanielyet nemrégen alkottunk és 'kétévi ; * időtartamra szól. Ezen időn belül feltétlenül gondoskodnunk kell e háztartások rendezéséről'is> Itt kell megemlitenemi, hogy ennél rövidebb Idő 1 alatt kell a községi háztartások rendűén változtatni, (Helyeslés.} különösen "• a kèrësetia&onak ••'•'fee • néni vált szisztémája miatt. A legrövidebb időn belül gondoskodnunk Ikiell tehát a községi háztartások renbehbzataláról. Azt hiszem, rövidesen módom lesz a pénzügyminis ter úrral e kérdésben megegyezni és akkor ezt a kérdést megelőzőleg, mielőtt' törvenvileg 1 szabályoznánk, rendeleti utón szeretném rendezni, (Helyeslés.) Azokkal a kérdésekkel, melyeket egyes kép-. viselőtársaim felhoztak volt, ugyanolyan szeretettel foglalkozom, mint magúik a tisztelt képviselőtársaim. Voltak itt bizonyos szociálpolitikai kérdések, melyekre nézve a tisztviselőiknek ilyen irányú kiképeztetését látják szükségesnek. Ezt én is szükségesnek tartom és a kérdést időiközi tanfolyamok létesítésével tartanám a legpraktikusabb an és a legolcsóbban is megoldhatónak, mert mégis bizonyos útbaigazítás és a külföldi ilyen vonatkozású törvények ismertetése is talán impulzussal hathat azokra a tisztviselőkre, akik ilyen irányú tevékenységre fogékonysággal birnak és előszeretettel foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Ugyanolyan témája volt Vargha igen t. képviselőtársamnak a tűzrendészet kérdése. Itt már a legutóbb megalkotott törvényben is koncessziót tettünk, kimondottuk a tüzrendészeti kiadásokról való kötelező gondoskodást» De itt is nemcsak az elmélet az, mellyel ezt a kérdést meg tudjuk oldani, mert a tűzrendészetnek leghatályosabb eszköze a viz és sajnos, tűzveszélyek helyén és idején ez áll legkevésbé rendelkezésre. (Ügy van! Ügy van!) Hiába állítok be benzinmotoros szivattyúkat ha nincs mit szivnia a masinának. (Ugy van! Ugy van!) Itt más módok vannak. Ha szélvész nincs, akár lerombolással lehet a tűznek gátat vetni, de mindenesetre a kérdést magam is olyan fontosnak tartom, hogy azzal már eddig is foglalkoztam. Elődöm is kiadott volt egy általános rendeletet, amelynek megvalósítása folyamatban van. Megengedem, ebbe a rendeletbe a kisgazda érdekeltség kívánságára bizonyos kedvezés vétetett be, amely talán több tekintetben tűzrendészetünket vissza fogja fejleszteni. Régebbi időkben is sok helyütt már a beltelken való betakarítás tilalmazott volt és nem is engedték meg soha. Ez az ujabb rendelkezés a lehetőséget erre megadja, ez azonban tűzvészek idején a tűzveszélyt növeli, mert gyúlékony anyagokról, takarmány- és szalmafélékről van szó, amelyek tüzrendészeti szempontból bizonyos aggályokat keltenek." De ezek megállapodások voltak, amelyek megváltoztatását a magam részéről ma épen a megállapodásokra va^ó r tekintettel nehezen,. iartanám keresztülvihetŐnek. . • Az elmondottakban bátorkodtam azokat a programmokat előadni, amelyeket rövid időn belül kívánok megoldani. Nem sokat markoltam, de amit markoltam, azt szeretettel meg is alkotom abban a reményben, hogy ebben az alkotó munkában engem a tisztelt Ház és minden érdekelt, — akiket ebben a kérdésben meg fogok hallgatni — támogatni fog azzal az ügyszeretettel, amellyel a költségvetést tárgyalni méltóztattak. .Végezetül nem alkarok féltékenységi szcénái provokálni az igen t. földmivelésügyi minister kollégámmal, aki tegnap azt mondta, hogy az ő tárcája a legfontosabb. Én belemegyek a konkurrenciába és versenyt kelek vele tárcámat illetőleg. (Élénk helyeslés.) Mert azt mondom, hogy nemcsak az ő tárcája fontos, minden tárca fontos. Az enyém is fontos, de mindennél fontosabb azért a belügyi tárca. Mert minden rendnek^ minden konszolidációnak ez az alapja, á megteremtője és fentariója. Konszolidáció nélkül, rend nélkül nincs gazdasági boldogulás, nincs kulturális fejlődés. Ha gazdasági boldogulást, szabadságjogokat, kulturális fejlődést akarunk, ákkör elsősorban rendet és konszalidációt kell ebben az országban terenitenünkl • i , Hogy a forradalmak után a mai napig milyen óriási lépéssel haladtunk e téren előre, azt mindenki láthatja, aki körülnézi az. országban. Kevés ország van, ahol oly nagy volna a rend, oly nagy volna az élet- és vagyonbiztonság, mint épen Magyarországon. Bármennyire is akarják a külföldön elhitetni, hogy Balkán-állam vagyunk, midőn sikerül ilyen megtévesztett embereknek véletlenségből hozzánk ellátogatniuk, akkor csak elbámulnak, hogy mennyire Nyugat vagyunk, hogy menynyire rend van nálunk és hogy mennyire konszolidáltak nálunk a viszonyok és hogy milyen magasfoku nyugati kultúrát találnak nálunk. Elvégre ez nem csoda, ez ezer év munkája, ezer év történelme, ezer év nehéz és véres munkája, melyet mi azért tettünk, hogy magunkat megmentsünk a Nyugatért, mert a magunk megmentésével megmentettük a Nyugat kultúráját, de ezért minél kevesebb elismerést kaptunk. (Ugy van! Ugy van! — Taps.) De annak a nagy gondolatnak is, amelynek szolgélatában áll ma minden érzés és minden munka, annak is alapvetője a rend ebben az országban, mert ha mi a nagy magyar gondolatnak akarunk szolgálatot tenni, ennek a nagy gondolatnak is mindenféle viszonylatban belföldi, külföldi, külpolitikai, gazdasági és kulturális viszonylatban is csak akkor fogunk tudni eleget tenni, ha ebben az országban a rendet fentartjuk, ha ebben az országban a polgári társadalmi rend az, amely a vezető szerepet viszi, amely mindenkit magához ölel, mint polgártársat, — akár szellemi, akár kézimunkás legyen az, — aki egy ennek az országnak a gondolatában, aki egy a nemzet nagy magyar gondolatában. Ha ebben az érzésben méltóztatnak ezt a költségvetést nézni, akkor azt méltóztatnak látni, hogy kevés anyagi eszközzel, de annál több erkölcsi eszközzel áll ez a belügyi tárca ennek a nagy gondolatnak szolgálatában és mivel én is ennek a nagy magyar gondolatnak akarok szerény munkása lenni ezzel a költségvetéssel, ennek a nagy nemzeti munkának érdekében kérem, hogy méltóztassék nekem ezt a költségvetést rendelkezésemre bocsátani és megszavazni. (Élénk éljenzés és taps a jobb63*-
