Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

4:50 r

Àz országgyűlés képviselőházának tani, hogy tényleg képviselve legyen a legnagyobb fizetők közül is egy kategória, legyen egy kategória a legkisebb adót fizetőkből — akik azonban még a virilisták közé tartoznak — s a választandók zömét adják az átlagos^ adófizetők. Ezeket a vármegye székhelyén kívánnám megválasztatni. Az összes választhatóik! közül választandókat, akik ugyanolyan számúak volnának, mint a • virilisek, a választóközönség választaná, mégpedig járásonként, községekben, de a járásokra eső bizottsági tagok arányszáma szerint. Itt is, ngy vélem, bizonyos járási érdekeltséget lehetne konstruálni, ami fontos azért, hogy magában a közgyűlésben is a járási érdekeltségek is, mert ilyenelkj is lehetnek, lehetőleg képviselve legyenek. (Esztergályos János: Hol a haladás ebben a tervben?) Ha a képviselő ur összehasonlítja a régi, 1886. évi törvényt ezzel a koncepcióval, akkor mindenesetre változást és haladást fog benne látni, (Ugy van! jobbfelől.) bár nem olyan mérvű ugrást, mint amilyent a képviselő ur szeretne látni. Én a lépésről-lépésre való haladásnak vagyok a barátja, nem pedig az ugrásoknak, mert az ugrásokkal pórul is járhat az ember. (Esztergályos János: Csigakuszásnak nevezhető!) A harmadik csoport volna,a különböző érdekeltségek csoportja; az ügyvédek, tanítótestületek, közjegyzői kamarák, kereskedelmi kamarák, mezőgazdasági kamarák, iparkamarák érdekeltségeit szintén választás utján kivánám a törvényhatósági bizottságokba bejuttatni. Hivatalból tagjai volnának a törvényhatósági bizottságnak az állami hivatalok vezetői és azonikivül az eddig is bizottsági tagsággal birt autonóm testületi tisztviselők. Ez volna a törvényhatósági bizottságok konstrukciója felfogásom szerint. A másik lényeges kérdés, amelyet ugyancsak ennek a törvényjavaslatnak kapcsán szeretnék megoldani, a hatásköröknek megállapítása. Ennek a nagy testületnek nem kívánnék más hatáskörbe juttatni, mint apolitikai jogok gyakorlását teljesen érintetlenül abban a mértékben, amint jelenleg is megvan, a garanciális jog gyakorlását, a költségvetési és zárszámadási jogot, a tisztviselőválasztási jogot és a szabályrendeletalkotási jogot. Csak főbb vonásokban soroltam fel ezeket, lehet, hogy kimaradt valami lényegesebb dolog. Ezek volnának tulaj donképen azok a dolgok, amelyek a törvényhatósági bizottságok hatáskörébe tartoznának. Minden vitás és konteneiózus ügyet szeretnék egy uj testület hatáskörébe utalni, amely részint a tisztviselőkből, részint a törvényhatósági bizottság által választott tagokból alakulna. Száma most mellékes; hogy 10, 20 vagy 30-e, az mcnientán nem fontos. Ide tartoznának az összes konteneiózus ügyek, amelyek végső fokon nem kerülnek egyéni hatóság elbírálása alá. Itt sem kívánok minden ügyet ideutalni, inert ki akarom domborítani és szeretném minél jobban kidomboritani a tisztviselők egyéni felelősségét, (Helyeslés.) nagyobb hatáskörben és nagyobb felelősséggel. Egy másik törvényjavaslatban szeretném azután azt a kérdést megoldani, amely tulajdonképen az egyszerűsítéssel kapcsolatos éspedig a közvetlenség további kiépitését és a fellebbviteli fórumok csökkentését. (Helyeslés.) Magában ez annyira gyorsítja és egyszerűsíti a közigazgatást, hogy első pillanatra nem is tudjuk annyira áttekinteni ezeket a dolgokat. De ha a részletekbe betekintünk, kétségtelen, hogy ezzel az egyszerűsítések túlnyomó nagy 44. ülése 1927 május il-én, szerdán. része keresztül van vive ugy, hogyha ez a kérdés ilyen formában megoldatik, akkor jöhet egy másik kérdés megoldása, hogy milyen ügyeket lehet nagyobb mértékben a községi közigazgatásra áthárítani, milyeneket a járási közigazgatásra és milyenek maradjanak meg a vármegyénél. Természetszerűleg nem zárkózom el a közigazgatási bíróságok hatáskörének további kiépítésétől, (Helyeslés jobbfelől.) mert ahol birói funkció van, ott legvégső fokon magam is helyeslem a bírósági hatáskör kiterjesztését. Természetes viszont, hogy ahol diszkreciánárius jogokról van szó, a bírósági hatáskörnek alig lehet szerepe, mert a diszkrecionárius jogok gyakorlása mégis politikai, nem pedig birói funkció. Ezeknek a kérdéseknek ilyen nagy vonásokban való előadása mellett lehetetlen mellőznöm magát a tisztviselő-kérdést. Teljes mértékben átérzem a mai vármegyei tisztviselők helyzetét. Érzem is, de tudom is azokat a sérelmeket, amelyek őket érték. Nem tagadom, hogy nem voltam barátja a külön státusoknak, de ha indokoltnak látszott a birói külön státus, ugyanolyan indokoltnak látom, vagy épen olyan kevéssé indokoltnak, teljesen speciális helyzeténél fogva, maguknak a közigazgatási tisztviselőknek külön státusát. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezeknek a tisztviselőknek a helyzete, szerintem egyik legnehezebb problémája az országnak. Akárhogyan csavarja, forgatja az ember a kérdést, egységes megoldás a mai rendszer mellett, amikor választás van a tisztviselői karnál, alig képzelhető. Ha egységes státus volna alkotható, — ami nem is volna hátrányos a tisztviselőkre — a kérdésnek ilyen formában való megoldása könnyebben volna lehetséges. Most ugy állunk, hogy a kormánynak egyáltalában nincs ingerenciája arra, hogy ki legyen tisztviselő. Ma a gyakornokok kinevezése tulajdonképen a főispán kezébe van letéve. A helyzet az, hogy a szukreszcencia, ha jól tudom, csak 68 személyből áll. Tulajdonképen ez a 68 ember az, aki az egész tisztviselői kar jövő generációját alkotja. A mai szisztéma szerint a ministeriumokba, amint egyik igen t. barátom, azt hiszem F. Szabó Géza képviselőtársam emiitette, — a legtöbb ministeriumba, — a VIII. fizetési osztályba lehet bejönni. Alacsonyabb tisztviselői grádus itt nincs, az alacsonyabb tisztviselői állások a periférián vannak. Egyik képviselőtársam ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a ministeriumokban elméleti embereknek kell lenniök és kint gyakorlati embereknek. Ö helyteleníti a mai szisztémát, amikor gyakorlati embereket hozunk be a ministeriumokba. (Homonnay Tivadar: A leghelyesebb! — Ugy van! Ugy van!) Aki elméleti ember, az töbnyire nem gyakorlati, de ez vice versa nem áll, mert aki gyakorlati ember, abból még nem következik, hogy nem elméleti ember is. (Ugy van! Ugy van!) Elismerem, hogy a ministeriumokban szükség van elméleti emberekre is, de feltétlenül szükség van gyakorlati emberekre is, (Ugy van! Ugy van!) mert a gyakorlati ember igen sok kérdést igen jól és gyorsan el tud intézni, mig az elméleti ember igen sok kérdést soha sem fog tudni megoldani vagy ha megoldja, akkor gyakorlati szempontból rosszul fogja megoldani. Az elmélet a ministeriumokban egészen miás vonatkozásban szükséges, a kodifikáeiós mun-