Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

'A% országgyűlés képviselőházának Igen t. képviselőtársaim szóvátették az egyesülési és gyülekezési jogkérdést. Énei vagyok határozva, hogy ezt a kérdést törvényileg szabályozom. A munkálatok ebben a tekintetben folyamatban vannak s mindazt, ami rendeletekben van lefektetve, törvényhozási nton szeretném rendezni, hogy ebben a tekintetben is mindenki tisztán láthasson. Ebben a kérdésben szeretnék egy liberális megoldást, de — méltóztassanak megengedni — a mai körülmények intő jelet állítanak elembe, mert az állambiztonságot minden körülmények és minden feltételek.között meg kell óvni és védeni és igy a megfelelő garanciákat ezekbe a törvényjavaslatokba feltétlenül fel kell venni. Méltóztassanak megengedni, nem tőlünk függ az, hogy mi milyen törvényjavaslatokat adunk be. Ez mindig: a mi közönségünktől, a mi lakosságunktól, a mi polgártársainktól függ. És ha mi előrelátók vagyunk is abban a tekintetben, hogy a mi viszonyaink konszolidálódnak, mégis a tapasztalatok és a jelenlegi viszonyok arra intenek, hogy túlságosan messze nem szabad menni ezen a téren. Méltóztassanak elhinni, a belügyministernek legnagyobb élvezet volna minden gyülekezést megengedni, de én most megkérdezek mindenkit képviselőtársaim közül s adják meg magukban a feleletet: meg mernék-e ma ezt tenni ebben az, országban? (Esztergályos János: Én igen!) Ezt gondoltam. (Jánossy Gábor: Ott, azon a padon igen, de kint nem!) Azért tettem fel a kérdést, mert a képviselő ur szeméből kiolvastam, hogy egyedüli lesz, aki igen-nel válaszol. Vannak, akik talán liberális ab ban fogják fel a kérdést, akik talán messzebb mernének menni; lehet. Lehet, hogy én is bizonyos fokig el fogok menni, de egy bizonyos határon semmiesetre sem megyek túl, mert akkor, amikor nálunk még mindig aknamunka folyik, nem helyezkedhetem arra az álláspontra, hogy megengedjem ennek az aknamunkának nyilt színen való propagálását. Hiszen ez lehetetlenség, hiszen ennek az elvnek egyszer már felültünk és akkor azt a tapasztalást tettük, hogy ez az álláspont nem helyes. A t. képviselő urnák is azt a tapasztalást kellett kellene levonnia, hogyha két szélsőség között az egyik a szélsőségesebb, akkor óvakodni kell attól, hogy ez a szélsőség kerüljön felül. Méltóztassanak megengedni, ez történelmi tény, ezt nem lehet megcáfolni. Itt nem az elmélet, nem a frázis a döntő, hanem az, amit a történelem nekünk tanulságkép mutat. Ezt pedig behunyt szemmel nézni, vakmerőség volna, de egyúttal bűn is az országgal szemben. (Esztergályos János: Rossz'következtetés a múltból! Épen a múlt okozta azt, ami bekövetkezett! Hiszen jog és szabadság sohasem volt ebben az országban! — Ellenmondás jobbfelől.) Ezekben voltam bátor az elhangzott felszólalásokra válaszolni. A továbbiakban nagyobb vonásokban akarnám programmomat ecsetelni, amelyet rövid időn belül szeretnék megvalósítani. (Halljuk! Halljuk!) Ennek megoldása után térnék át a további tervek megvalósítására. De mielőtt ezt tenném, erkölcsi kötelességemnek tartom egy dologról megemlékezni. Az ország feldulása és rombadőlése után igen nehéz helyzetben voltunk. Ezen a helyen több férfiú ült, akik a maguk képességeik és hazafias érzésük szerint igyekeztek az ország sorsán segíteni és különösen a rend és a közbiztonság helyreállítását biztosítani. Ebben a legnagyobb érdem az én közvetlen elődömet, Kakovszky Ivánt (Éljenzés jobbról és a közé44. ülése iùâf május 11-én, szerdán. 44? pen.) illeti, aki odaadással, következetességgel és kitartással rakta le azokat az alapokat, amelyeken tovább lehet építeni ennek az országnak a konszolidációját. Teljes elismerés illeti meg tehát az én elődömet, mert számomra is csak az ő működése teszi lehetővé, hogy a felépített épület külső diszitóséhez, ornamentikájának felállításához és továbbfejlesztéséhez a magam szerény munkájával hozzájárulhassak. Mert ne méltóztassanak soha szem elől téveszteni, hogyha egyszer érdem van, én mindig a legnagyobb és a legszebb feladatnak tartom ezeket az érdemeket elismerni, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) mert érdemeiket eltüntetni és elsikkasztani akarni sohasem lehet férfias, hanem az az elismerés, amely kifelé is hangzik az illető helyről mindig fokozza a tekintélyt, mert mindenki látja, hogy a tekintély is tud a tekintély előtt meghajolni és elismeréssel lenni olyan munka iránt, amely önzetlenül, hazafias érzésből, kitartással vitetett végbe egy cél érdekében: az ország boldogítása érdekében. (Élénk éljenzés és taps a jobbés a baloldalon.) Ennek a tárcának a keretében a legnehezebb feladat az ország rendjének fentart'ása, öregbítése. Erre két szerv áll a tárca rendelkezésére: a csendőrség és a rendőrség. Igen köszönöm P. Szabó Géza igen t. képviselőtársamnak, hogy volt egy képviselő, aki csendőrségünk 50 éves jubileuma alkalmából elismeréssel adózott ennek a testületnek. A magam részéből ezt egy újságcikkben már megtettem volt' s itt csak a t. képviselő urnák mondok köszönetet a t. Ház előtt, amely általános helyesléssel vette tudomásul, amikor ennek az érdemes intézményünknek, amely példája a külföldi hasonló intézményeknek, ilyen elismeréssel adózott és ötvenéves működését ilyen szép szavakkal méltatta. Mert ha ez az ország köszönhet valamit valakinek és valakiknek, ugy azt a csendőrség intézményének köszönheti. Nem szuronyokon épült fel ennek az országnak a rendje, a kakastollasok tartják fenn és a jövőben is fenn fogják tartani, de megértő szívvel és érzéssel. Ha kell szigor, azt alkalmazzák, de ennek a testületnek legnagyobb ereje mégis, abban van, hogy tekintélyt tudott magának tartani. A tekintélyt pedig csak erkölcsi alapon lehet fentartani és hogy tudott tekintélyt fentartani, ezt erkölcsi alapja folytán tudta. Én ezt az alapot ilyen értelemben akarom, továbbra is fentartani és ilyen értelemben akarom a csendőrség tekintélyét a jövőben is biztosítani és öregbíteni. (Élénk helyeslés a jobbés a baloldalon.) ' De ugy a csendőrségre, mint a rendőlrségre vonatkozólag Ikötélességem kijelenteni, hogy különösen az őrszemélyzetnek és a legénységnek az illetményei olyan minimális mérvben vannak megállapítva, hogy saját etikai és erkölcsi értékét látom veszélyeztetve, ha ezen nem segitünk. Én, amíg a végleges megoldás bekövétkezhetik, ideiglenes megoldást tartok szükségesnek. Épen azért tárgyalásokat tettem folyamatba a pénzügymin ister úrral, amelyek elég kedvezően haladnak, úgyhogy módomban lesz rövid! időn belül ugy a csendőrség, mint' a rendőrség őrszemélyzetének és legénységének illetményeit megfelelően rendezni. Ezek az illetmények, na a viszonyoknak nem is felelnek meg teljesen, de legalább részben mégis kieletőknek lesznek mondhatók. (Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Ami a rendőrséget illeti, mikor a tárcát átvettem, tudomásomra jutott', hogy a rendőrség