Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

408 Az országgyűlés képviselőházának kötöttsége a választóknak, a választói jog gyakorlásának, amit szó nélkül hagyni nem lehet. Be hogy ebből végeredményében mi jön ki, azt a legjobban bizony it ja a legutóbbi választásoknál létrejött 1—2 számadat. Ahol titkos választókerületekben az ajánlások számát a leszavazottak számával összehasonlítjuk, különösen a kormányzó egységespár far a vonatkozólag, sehol nem találunk egy olyan adatot, amellyel a kormány, illetőleg a többség álláspontját a választójogi törvényalkotásnál alá lehetne támasztani. Ellenkezőleg azt látjuk, hogy Budapest székesfőváros területén az I. választkerületben az egységespárt annakidején benyújtott 13.474 ajánlási aláirást, ellenben kapotit 10.436 zavazatot; a II. választókerületben az egységespárt benyújtott 15.860 ajánlási aláirást és kapott 10.203 szavazatot, tehát több, mint 5000-rel kevesebbéit, mint amennyi aláirása volt; a III. választókerületben: az egységespárt benyújtott 22.934 ajánlási aláirást, ezzel szemben kapott 17.092 szavazatot. Ugyanígy volt a pestkörnyéki kerületben. A keresztény-gazdasági párt itt benyújtott 6305 ajánlást, s ezzel szemben kapott — itt még valami kiesi emelkedés mutatkozik — 7859 szavazatot. A kormányzó egységespárt pedig benyújtott 28.074 ajánlási aláirást, s ezzel szemben csak 15.974 szavazatot kapott. Ugyanígy volt Hódmezővásárhelyen is, (Zaj.) ahol az egységespárt benyújtott 3767 ajánlási aláirást, s ezzel szemben csak 3212 szavazatot kapott. Pécsett az egységespárt benyújtott 7092 ajánlási aláirást s kapott 6753 szavazatot. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az aláírások gyűjtésénél valószínűleg — mint ahogy meg is voltunk róla győződve — igen

1 súlyos fenyegetések és igen súlyos más körülmények játszottak közre, hogy az ajánlások számát így meg tudták duzzasztani. De miután ezekben a kerületekben titkos szavazás van s a szavazásnál ezek a fenyegetések^ már nem érvényesülhettek, ennek következtében mutatkozik azután az a groteszk és furcsa helyzet, hogy a kormányzópárt a maga nagy hatalmával és a maga nagy befolyásával nem tudott annyi szavazatot ezekben a kerületekben produkálni, mint amennyi ajánlást produkált. Ezek az eredmények már most azt mutatják, hogy milyen tarthatatlan az ajánlás mai rendszere a titkos választókerületekben és a lajstromos választókerületekben. De tény az<, akárhogy vesszük a dolgot, hogy itt ennél az ajánlási rendszernél a választókat, illetőleg a pártokat is egyenesen törvénnyel kényszeritjük arra, hogy a csalásokra kényszerüljenek. Hiszen mi, akik résztvettünk egy-egy ilyen ajánlás elbírálásánál a bizottságban, láttuk, hogy egy és ugyanazon Írással irt ajánlási ivek futottak be és a bizottsági tagok, a választási biztosok, azok a bírák, akiket a törvény szerint odaállították mint választási biztosokat, maguk meggyőződtek arról, hogy tulaj donképen nem a választóktól gyűjtötték ezeket, tehát nem meggyőződéssel vagy más eszközökkel kieszközölt aláírásokról volt szó, hanem egyszerűen egy technikai műveletről, amit csak ugy irodai utón hajtottak végre, úgyhogy lemásolták a választói névjegyzékből a választók nevét. Sajnos, ez ellen nem lehetett és nem lehet orvoslást találni, csak egy mód volna erre, mégpedig az, hogy ezt az ajánlási rendszert, amely már az első próbánál megbukott, a választójogi törvényből igenis ki kell küszöbölni és a helyett 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. egy becsületes, minden célnak jobban megfelelő ajánlási rendszert kell beállítani. Arra vagyok azonban kíváncsi, hogy amikor a választási biztosok és a választási bizottságok megállapították ezeket a tényeket, amelyeket ismertettem, vájjon a törvény^ 62. §-ának 19. bekezdése értelmében indult-e eljárás azok ellen, akik ezeket a visszaéléseket elkövették. Nekem nincs erről tudomásom, de ez mindenesetre érdekel, mert tudom, hogy mi a magunk részéről igyekeztünk betartani a törvény minden betűjét, ellenben nem vagyok róla meggyőződve, hogy mások ezt ugyanígy kezelték, mint mi. Szomorúan kell megállapítanom, hogy a törvény végrehajtásával kapcsolatban a bíró szerepe, mint választási biztos szerepe nem az, amit mi a törvény intencióitól vártunk. Mi azt roméltük, hogyha a birót beállítják mint választási biztost, akkor ez minden körülmények között, minden irányban. biztosítja azt az érzést, hogy itt az igazság jut diadalra egy-egy ajánlás elbírálásánál. Mégis azt látjuk, hogy amíg a titkos kerületekben nem tudtak érvényesülni a külső befolyások, a hatalmi befolyások, — ime itt van az előbb felolvasott statisztikai adat, amely azt bizonyítja — addig a nyilt kerületekben 167 hivatalos egységespárti jelölt közül 167 megszerezte a szükséges aláírásokat, az ellenzékiek közül mindössze csak három tudott eljutni a választásig. Orditó számadatok ezek, amelyek a világ előtt teszik nyilvánvalóvá, hogy itt valaminek történnie kellett, különösen, ha folytatom az adatokat s azt látom, hogy 188 ellenzéki jelölt közül 90 nyújtotta be az iveket és csak 66 jutott el a választásig. Ez azt bizonyítja, hogy amíg a titkos kerületekben a közigazgatás hatalma és peressziója nem tudott a választókra olyan mértékben hatni, amilyen mértékben szerették volna, addig a nyilt kerületekben a közigazgatás presszió ja igenis a legnagyobb mértékben akadályozta meg a választók akaratának szabad megnyilvánulását. (Propper Sándor: Az lett a képviselő, akit a szolgabíró akart!) Szomorú állapot az, hogy mi, akiket azzal vádolnak, hogy a bírói tekintély és egyéb tekintélyek lejáratására törekszünk, vagyunk kénytelenek ideállani és reklamálni, hogyha odaállítottuk a birót, akkor ennek a bírónak a szerepét tessék olybá venni, amelyet mindenkinek tiszteletben kell tartania, de azt elsősorban tartsa tiszteletben a kormányzatnak gazata, amely a törvény végrehajtására van hivatva. A köziigazgatás ne avatkozzék bele a választási aktus megnyilvánulásába, legfeljebb addig menjen el, hegy a rendet biztosit ja. Miután azonban a választók csak szavazni akarnak, csak meggyőződésüknek akarnak kifejezést adni egy-egy választásnál, egészen bizonyos, hogy nincsen szükség arra, hogy a közigazgatás a maga csendőrsés:ével. a maga rendőrségével ráfeküdjék a választók akaratának megnyilvánulására, nincsen szükség arra, hogy a puskatust ráejtsék a választók tyúkszemére, hanem elégedjenek meg azzal, hogy a hivatalos tekintély felmutatásával biztosítsák a rendet. Magyarországon csak a nyilt választójog mellett alakulhatott ki az a helyzet, hogy a választók egymásnak menjenek a választásik alkalmával, csak Magyarországon, az etetés-itatás országában alakulhatott ki az a lelki állapot, hogy a választók egymásnak szaladtak és egymást bicskázták meg a választások alkalmával. Titkos választás mellett ez a rendszer önmagától megszümik, önmagától lehetővé válik tehát az, hogy a közigazgatás a maga szerepét