Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

14 Az országgyűlés képviselőházának 36. ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. szag ministerelnökét hirtelen felráznák álmából és megkérdeznék, hogy országa mely országokkal van barátsági szerződésben, akkor hamarosan nem tudna e kérdésekre válaszolni. (Élénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) A káosz tehát a Népszövetség megteremtése ellenére is megvan, nehéz köddel ülve meg Európát és a világot. A Népszövetség maga gyönyörű ideális álom, a valóság azonban, amely él és uralkodik a külpolitikában és a nemzetek egymás között való érintkezésében, a régi angol politikai elvnek, a balance of powernek, az erőhatalmak kiegyensúlyozása elvének érvényesülése. És mig Genfben tanácskoznak és ugy tesznek, mintha a Népszövetség papirosformuláinak az életbe való átvitelét óhajtanák — ami pium desiderium-ként ott él talán ezeknek az uraknak lelkében — addig a valóságban a világot és Európát olyan uj nagyhatalmi csoportosulások kontúrjai jellemzik, amelyek az angol kiegyensúlyozási elvnek megfelelően akarják ujabb erőhatalmi csoportokba foglalni Európát. T. Képviselőház! A háború végén a győztesek rádiktálták Európára, különösen KeletEurópára a maguk akaratát és az első az iramban, aki rátette kezét Kelet-Európára, Franciaország volt. Nagy erkölcsi győzelmével, nagy hadseregével és folyton szaporitott légi flottájával a kontinensnek kétségtelenül vezető hatalmassága lett. Ez a Franciaország egyfelől a bolsevizmus ellen való küzdelmében, másfelől Németországtól való félelmében megalkotta a kisentente-ot, gazdaságilag talpraállitotta Lengyelországot, hadsereget adott neki, nyiltan vagy közvetve támogatta az orosz határon kialakult uj államokat s ezáltal olyan szövetséget, olyan hatalmi csoportosulást hozott létre Kelet-Európában, amelynek vezetését minden versenytárssal szemben magához sikerült ragadnia. Ez a ki seilten te-alakulás azonban múlónak bizonyult. Múlónak kellett, hogy bizonyuljon azért, mert negativ céllal alakult csupán, azzal a céllal, hogy Magyaroirfszágot sakkbantartsa és érvényesülését lehetetlenné tegye. Múlónak kellett bizonyulnia, mert egységes, pozitiv célokat a kisentente tagjai maguk sem tudtak maguk elé tűzni. Amig Románia Besszarábiát féltve, folyton Oroszországgal szemben védekezett, addig a kisentente . többi tagja, Jugoszlávia és Csehszlovákia nyiltan vagy titokban Oroszországgal kacérkodott és Jugoszlávia sohasem adta fel álmát, vágyakozását, a nagy szláv eszme megvalósításának reménységét. Ilyen körülmények 'között Francia or szagnak Kelet-Európában való spiritusz rektora: Benes, ezeknek az alakulásoknak uj formációban való tömör itésére gondolt. így jött létre a dunai konföderáció eszméje, a kisententenek uj keretekben, uj célkitűzésekkel való meggyarapitása, a gazdasági programúinak előtérbe tolása s lehetőleg Ausztriának és Magyarországnak is belekapcsolása. De azok után a tapasztalatok után. amelyeket tettünk és csak a legutóbbi hetekben is teszünk, kérdezem, vájjon azokkal a heterogén törekvésekkel szemben, amelyeket a kisentente politikailag' mutatott, nem ellentmondók-e azok a gazdasági érdekek, ameelyek a dunai konföderációba tervezett emez államokat képtelenné, tette volna arra. hogy t együttműködjenek'? (Élénk helyeslés és tetszés a jobb- és a baloldalon.) Itt fekszik előttünk a máír> parafált csehmagyar kereskedelmi szerződés. Látjuk azokat a küzdelmeket, amelyeket a magyar vagyon megmentése érdekébeni Magyarország Romániával szemben folytat, amikor Románia nyiltan kijelenti, midőn ellene fordul a kocka, hogy ő az általa elfogadott döntőbiróság határozatát sem tartja kompetensnek. Kétfdezem, elképzelhető volna-e a dunai konföderációnak vagy más néven bár, de egy ilyen gazdasági és politikai szövetségnek létesitése akkor, mikor a velünk szövetkezni akaró fél gazdasági kiszolgáltatásunkat kivánja s amig egyfelől azt követeli, hogy mi az ő ipara előtt nyissuk meg kapuinkat, másfelől elzárja az ő kapuit a mi liszt- és mezőgazdasági termékeink elől. Ez az, oka és magyarázata annak, t. Képviselőház, hogy az égés», természetszerűen rendkívül nagy pénzzel megalkotott és szolidnak látszó alkotás, amelyet Franciaország égisze alatt hoztak létre, nem bizonyult állandónak. A kegyelemdöfést azután neki a gazdasági élet megromlása, a francia frank értékének esése adta meg és elkövetkezett nemrég a pillanat, hogy Kelet-Európának, amelyben hosszú évtizedekre szóló jövőt jósolt még csak nemrég is Benes a kisentente-nak, minden egyes országa uj orientáció felé kezdett tekinteni. Ezt az uj orientációt elősegítette Angliának Kelet-Európa sorsába való belenyúlása. Bogya János t. képviselőtársam nemrégen az egyik bizottságban kiemelte, hogy Anglia évszázados politikája mindig a kontinens politikájába való be nem avatkozásnak elve volt. (Rassav Károly: Ez csak a nyilt politikája volt!) Valóban igaza is van ig y általánosságban, de Rassay Károly igen t. képviselőtársam nagyon helyesen jegyzi meg, hogy ez csak a nyilt politikája volt Angliának. A valóságban Anglia, amig egyfelől mindig tudott magának megfelelő szövetségeseket szerezni, hogy politikáját az ő intencióinak megfelelően kellő eréllyel és súllyal képviseljék, addig ne felejtsük el, hogy azonfelül a nagy sorsdöntő fordulások idején, mint amilyen volt I. Napoleon bojkottja Anglia ellen s mint amilyen volt most a világháború, mindig közvetlenül is bele tudott nyúlni Európa sorsának intézésébe. A kérdés csak az, hogy ez a pillanat most szintén azok közé tartozik-e, amikor Anglia a maga imperial is ztikus politikai céljai szempontjából is szükségesnek tartja ezt a közvetlen beavatkozást? Imperialisztikus célokról szóltam, t. Ház és valóban Anglia nem csinál csupán angol politikát Nagybritannia szűk határai szempontjából. Anglia nem is csinál csak európai politikát, Anglia világpolitikát csinál. Egy olyan impériumnak, amelynek a világ minden tatjában vannak érdekeltségei s amely nem tudja, hogy melyik pillanatban melyik oldalán támadják meg, mindig olyan politikát kell csinálnia, amely össze tudja fogni a különböző érdekeket s azokat összefogva, egységes irányítással tudja vezetni. Márpedig talán most érkezett el újra az idő, amikor a francia nagy Napóleoni bojkottól és a világháborútól eltekintve, Anglia világhatalmi állása a legnagyobb veszedelemben forog. Értem Szoyjetoroszországnak Ázsiában való támadását. Szovjetoroszország ráeszmélt arra, hogy Európában minden aranya, minden befolyása és minden diplomáciai ügyessége ellenére bol sevizálni ezt a magas kultúrájú munkásságot és társadalmat nem lehet. Hiába kísérlete meg a német munkásság megnyerését és a mai német köztársaság megrenditését, hiába kisérelte meg a szénsztrájk idején Anglia megmozditását. mindez csütör-