Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-35
Az országgyűlés képviselőházának állapítani azt, hogyan folynak le a hasznos beruházások. Azt hiszem, hogy ezzel a váddal szemben könnyű a helyünkét megállani. De azt hiszem, hogy ő inkább túlzott, mert maga sem egészen ugy fogja fel a kérdést, ahogy beállitotta. Ami a vámpolitikát illeti, én magam is elismerem, hogy a mezőgazdáság ritka nehéz helyzetben van, mert azelőtt csak ugy tudtuk fenntartani, hogy számára az amerikai és egyéb versennyel szemben óriási vámvédelmet biztosítottunk, ma pedig teljesen ki van szolgáltatva a világversenynek. Ha végeredményben ezt pénzre számitom át, ez azt jelenti, hogy mezőgazdaságunknak tulajdonkéipen évről-évre áldozatokat kell hoznia. Megértem a mezőgazdaságunk részéről azt is, hogy ilyen körülmények között nagyon felvetődik MZ H kérdés, hogy vájjon a másik oldalon nem olyan iparvédelem érvényesül-e, amely a mezőgazdaságot hátnáinyosan érinti. A kérdéseknél azonban bizonyos megkülönböztetéseket kell tennünk. Tény, hogy az autonóm vámtarifa magas. Tessék azonban végignézni egész Európán és akkor kitűnik, hogy hiába akarják ránk bizonyitani, hogy mi vagyunk a^ legerősebb protekcionáriusok. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Teljesen téves!) Felhívom a figyelmet arra, hogy — azt hiszem — a francia törvényhozásban a napokban volt szó egy olyan törvénytervezetről, amelyben azon gondolkoznak, hogy az érvényben levő autonóm vámtarifával szemben hogyan alkalmazzák az általános jellegű minimális vámtarifákat. Lehet, hogy téves volt, amit olvastam, — nem tudtam meggyőződni róla — de meglepődtem ; amikor azt olvastam és pedig az egyik legtekintélyesebb napilapban, a Tempsben, hogy az • autonóm vámtarifa 300%-kai magasabb, mint az általános, minimális vámtarifa. Én csak adatként hozom ezt fel, hogy lehet látni, hogy az autonóm vámtarifák mindenütt a lehető legmagasabbak. És kérdem a másik oldalon, vájjon melyik állam tudja azt felmutatni, amit mi felmutatunk ? Vagy ha igen, akkor sem sok állam. Mi a szabadkereskedelmet legalább ebben a vonatkozásban helyreállítottuk. Más korlátokat nem szabtunk neki mint a vámot. Hogy ennek hatása érvényesült is, azt mi sem igazolja jobban, mint hogy pár év alatt megduplázódott a behozatalunk. Tehát hol korlátozzuk a behozatalt 1 ? (Ugy van! Ugy van! jcbbfelől és középen.) Inkább meg kell forditani a kérdést, hogy: amikor lehetővé vált a behozatal, akkor nem kapjuk meg az ellenértéket, mert kivitelünk elé nagy akadályokat gördítettek. (Ugy van! Ugy van!) Nem ismerjük a tilalmi rendszereket. Régen felhagytunk a kontingens rendszerrel és végeredményben mindenkivel hajlandók vagyunk, szerződést kötni, aki az ellenértéket megadja. Ma mindent rá lehet mondani Magyarországra, csak azt nem, hogy az egészséges külforgalmi és külkereskedelmi politikának gátlója volna. Méltóztassék körülnézni! Akkor, amikor mi szerződések utján mérsékeljük a vámtételeket, a másik oldalon a vámtételek emelkedése van, és pedig épen ve'ünk szemben. (Ugy van!) Ilyen körülmények között tehát én csak arra akarok utalni, hogy bizonyos óvatossággal kell ezt a kérdést kezelni. Tény, hogy ha az autonóm vámtarifából indulok ki, nagyon sok tekintetben igazat adok az igen t. képviselő urnák. De autonóm vámtarifára minden államnak szüksége van, mert különben nem tud szerződéseket kötni. De ha a helyzetet abból a szempontból nézem, hogy a kereskedelmi KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. 35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. 437 szerződések micsoda hatást váltottak ki, akkor meg kell állapitanom, hogy mi a tételeknek majdnem 80%-ában már nagy engedményeket tettünk. Ezek változnak cikkek szerint. 10-től egészen 80%-ig adtuk fel vámvédelmünket, de nem mehetünk túl azon a határon, ahol már saját termelésünket veszélyeztetjük. Van egy szempont azonban, amelyet én is nagyon megfontolandónak tartok és amelynél ugy érzem, hogy bizonyos megfontolásra van szükség, hogy talán olyan tételekben, amelyekben a termelés kifejlesztésének csak a jövőben' remélhető lehetősége van meg s viszont ezzel szemben egy nagy termelési ág áll — beszélhetnék traktorokról, beszélhetnék a műtrágyáról — (Gaal Gaston: A benzin! A petróleum! Ezek is termelési eszközök Magyarországon!). — igen, de most nem akarom mind felsorolni — itt latba • kell vetnünk azt a gondolatot, hogy az általános jellegű termelési ág védelme és megerősitése szükségesebb, mint a részletágé. Ebből a szempontból, a kormány, azt hiszem, eddig is megmutatta, hogy tud ezen az utón haladni, hiszen a petróleumnál és a benzinnél is épen ezért mondott le a részesedésről és ezért van az, hogy a kereskedelemügyi minister ur hónapról-hónapra meghosszabbítja a kedvezményes vámot a benzinre. De azt hiszem, itt mérlegelés alá kell vennünk a további szempontokat is. Általában véve, igenis, nyíltan meg kell mondanunk, hogy kereskedelmi mérlegünk kérdésével behatóbban kell foglalkoznunk. A mostani jelenségek nem kedvezőek. A legutóbbi hónapban is erős passzivitás mutatkozott. Ennek a passzivitásnak, hogy az annyira akadályként hirdetett autonóm vámtarifa ejlenére rohamosan növekedik a behozatal, két oka van. Nem teszek észrevételt a behozatal olyan emelkedése ellen, amely termelésünk fejlődéséből folyik, ha nyersanyagokról, termelésünk átszervezéséről, technikai átorganizálásáról van szó, ha ehhez szükséges gépeket, készülékeket és egyebeket hoznak be, nem teszek észrevételt az olyan importtal szemben, amely sok tekintetben a beruházások miatt szükséges. Itt is meg kell azonban valamit jegyeznem. Mi sokszor túlságosan lelkesedünk sok dologért. Most a jelszó ez lett: építkezzünk! Figyelmeztetek mindenkit, hogy ebben is korlátokat kell tartani. (Graeffl Jenő: De nagyon!) Két okból kell korlátokat tartani. Nem HeîSet egy évet épitkezésekkel túlhalmozni, (Ugv van!) mert ez a következő évben válságot idéz elő. De másrészt kereskedelmi mérlegünk szempontjából is kivánatos a dolgoknak helyes mederbe terelése, mert végeredményben sok olyan anyagot kell behoznunk, amelyet nem tudunk itthon kellő mértékben termelni. Ez indokolta meg azt, hogy bár nem voltam eléggé birtokában a szükséges adatoknak, a főváros építkezési tervezetével szemben mégis aggályokat támaszt ottan 1 : aggályokat azért, mert féltem ezeknek utókövetkezményeitől: viszont meg kell állapitanom, hogv a főváros lojálisán hozzájárult ahhoz, hoíry évekre megossza ezeket az épitkezéíHiet. Mondom tehát, ez az érem egyik oldala. Másik oldala kivitelünk n^rn kellő fejlődése, sőt visszaesése A^t m ondiák: mi túlproteíkcionisták vagyunk. Ezzel szemben az igazság az. hogy behozatalunk folyton emelkedik viszont maidnem lehetetlenné válik a mezőgazdasági termel vények kivitele. Én igenis remélem: — hiszen azon az utón vagyunk — hogy tudunk már kereskedelmi szerződéseket kötni 59
