Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-35
432 Az országgyűlés képviselőházának gyem. Ellenkezőleg. Azért, mert én is ugyanezt vallom, hogy óvatosan kell eljárni a költségvetésekben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt mondta Ernszt Sándor igen tisztelt képviselőtársam és én ebben teljesen találkozom Aponyi Albert igen tisztelt képviselőtársammal. Épen én szoktam mindig hangsúlyozni, hogy nekünk nagyon előretekintőén, hosszú évekrte előrelátóan megalkotott pénzügyi politikával kell számolnunk. Épen ezért ugy vélem, esak ott van a tévedés Apponyi Albert igen tisztelt képviselőtársam beszédében, hogy ő azt hiszi, a mai budget-ben sok megtakarítást lehetne elérni. Igenis, mi a takarékosság gondolatát erősen tovább akarjuk érvényesíteni, ennek azonban vámnak hâterai, mert lehetséges olyan takarékosság is, amely már tulaj donképen ártalmas. Lehetne még bizonyos mértékben csökkeiiteni a budgetet, de viszont, ha a másik oldalon felállítanak egyszerre három olyan problémát, amelyet igen t. képviselőtársaim az ő nagy tekintélyénél fogva karolt fel. a tisztviselőkérj dést, a nyugdíjasok kérdését és a valorizáció kérdését, akkor nem látok olyan nagy lehetőséget arra, hogy a miai budget kereteit nagyon le lehetne csökkenteni, ellenkező leg 1 , nagy mértékben kell majd tágítani. Ezekkel a kérdésekkel külön fogok foglalkozni, csak azért emlitem meg most is, hogy rámutassak, milyen óvatosaknak kell lennünk még a kijelentésekben is, mert lehetetlenség az egyik oldalon követelni a közterhek csökkentését és à másik oldalon követelni olyan óriási problémák megoldását, amelyek rendkívül nagy áldozatokat és terheket jelent ének a nemzetre. (Pakots József: Mi csak a kiadások csökkentését forszírozzuk!) Igen t. képviselőtársain, vegye azt a fáradságot és dolgozzon ki egy memorandumot, nagy örömmel fogom megnézni és objektiv elbírálás tárgyává tenni. (Jánossy Gábor: Tessék jobbat csinálni! — Malasits Géza: Eresszenek oda, majd jobban csináljuk! — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ohó! — Jánossy Gábor: Legyen szerencsénk, méltóztassék! Legyünk egy párton! — Zaj.) • Elnök: Csendet kérek! Bud János pénzügy minister: Az igen t. képviselőtársaim közül sokan szintén érintették a költségvetés nagyságát. Nagyon sajnálom,, hogy Rassay t. képviselőtársam épen most ment ki. (Egy hang jobb felől: Nem birja az igazságot!) Az igazságot sokszor talán nehéz kibirni, az biztos. Szóvátette a t. képiviselőtársam, hogy milyen óriási költekezés folyik. Szerinte mla ez a megcsonkított ország többet költ személyi kiadásokra, mint Nagy-Magyar ország, összehasonlítást tett Ausztria budgetjével is és ebben a tekintetben is bizonyos következtetéseket vont le. Fel kell, hogy hivjam az igen t. képviselőtársam figyelmét valamire: niucs nehezebb dolog, mint a számokkal jól tudni bánni, mert kétségtelen, hogy a számokat fel lehet használni minden irányban. (Fábián Béla: Ez igaz!) A statisztika majdnem olyan, mint a jog, ahol érvelni lehet minden formában, de amikor Ítéletet kell mondani, akkor el kell vetni minden más szempontot s csak a tárgyilagosságot és a pártatlanságot lehet szem előtt tartani. Csak az felel meg helyesen a feladatának, aki így jár el a számadatokkal és a statisztikával. (Helyeslés.) Amikor Rassay igen t. képviselőtársam azt a következtetést vonta le, hogy mi olyan sokat költünk személyi kiadásokra^ a következő momentumokról feledkezett el: 55. ülése 1Ù27 április 6-án, szerdán. Először figyelmen kivül hagyta, hogy a régi költségvetésekből egyes tételek nem domborodnak ki, melyek ma a költségvetésben külön tételként szerepelnek. A vármegyei és a lobbi autonómiákhoz való hozzájárulás, a felekezetek támogatása a viszonyok változása folytán erőteljesebb, de a régi költségvetésekből meg sem lehet állapítani a hozzájárulások pontes összegét. (Rassay Károly: A hozzájárni, ma természetesen kevesebb!) Bebizonyítottam az igen t. képviselőtársamnak, hogy ma erőteljesebb. (Rassay Károly: Ezekre a tételekre kevesebbvan felvéve!) A másik körülmény, amit a t. képviselőtársam nem vett figyelembe, az, hogy költségvetéseinknek voltak tételei — igen fontos tételei — amelyek nem a mi költségvetésünkben jutottak kifejezésre, hanem a közös költségvetésben. Ezeknek jó része ma átjött a mi költségvetésünkbe. Figyelmen kivül hagyta igen t. képviselőtársam azt is, hogy ujabban sok olyan intézményt és szervezetet kellett létesítenünk, amelyeket régen nem ismertünk vagy ha ismertünk is, nem ebben a terjedelemben. Csak felhivom az. igen t. képviselőtársam figyelmét a mai vámtisztviselőkre, vámőrségre stb. Ezelőtt csak az ország kis részén volt szükség ilyen alkalmazottakra, a mai határok mellett ez a kérdés azonban jelentős tényezővé vált. Elfelejti az igen t képviselőtársam, hogy nem egy feladatot vettünk át az állami adminisztráció körébe. Ebből a szempontból csak a rendőrség államosítását és a folyamőrséget emlitem. Elfelejti az igen t. képviselőtársam azt is, — amire pedig sokszor rámutattam — hogy a nyugdíjak ma milyen horribilis terhet jelentenek. A háború előtti állapottal szemben az ország mai területéhez viszonyitva hatszoros nyugdíjas létszámmal számolunk. A nyugdíjteher pedig 68 millió aranykorona többletet jelent költségvetésünkben. Ha tehát mindezeket a szempontokat mérlegeli az igen t. képviselőtársam, ismerem anynyira objektívnek, hogy meg fogja változtatni álláspontját. Más államok költségvetéseivél nem szive- sen szeretek foglalkozni, de mivel az igen t. képviselőtársam összehasonlítást tett Ausztriával, itt csak egy adatot fogok idézni. A mi költségvetésünk, ha levonom a beruházásokat — annak ellenére, hogy lélekszámra nézve többen vagyunk — (Rassay Károly: 200 millióval több, Ausztriáé ennyivel többet adna szociális kérdésekre!) 200 millióval kisebb mint az osztrák költségvetés. Ilyen körülmények között kérdem, lehet-e objektive azt mondani, hogy itt túlköltekezés van? (Rassay Károly: Azért több az osztrák költségyetés, mert 200 millió plusz van szociális kiadásokra!) Én csak ezt az egy tényt veszem és azt hiszem, ezzel befejezhetem ezt a tárgyat, mert mindenkinek, aki objektív, nekem kell igazat adnia. (Rassay Károly: 200 millióval többet adnak ki szociális célokra! — Peidl Gyula: Nálunk meg szaporítják a méltóságos urak számát! — Zaj.) Vegye elő az igen t. képviselőtársam az egyes részleteket és akkor sem fog erre a megállapításra jutni. E tekintetben szívesen állok rendelkezésére. Most csak arra akarok rámutatni, hogy a pénzügyi bizottságban az a vád ért, hogy a mi pénzügyi adminisztrációnk igen drága. Elfelejtik, hogy a mi költségvetésünkben benne van a dohányjövedék is. Ha tehát ezt kikapcsoljuk. egészen más eredmény jön ki. Tessék az egész vonalon végigmenni: Ezek számok, ezeket meg : változtatni nincs módomban sem nekem, sem
