Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

Az országgyűlés képviselőházának Héjj Imre jegyző: Gaál Mihály! Elnök: A képviselő ur nincs jelen- Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Csöngedy Gyula! Elnök: Csöngedy képviselő ur nincs jelen. Töröltetik. Héjj Imre jegyző: Simon András! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Herczegh Béla! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Csizmadia András! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre: jegyző Patacsi Dénes! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Lingauer Albin! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Griger Miklós! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre: jegyző: Wolff Károly! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Tamássy József! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Usetty Béla! Elnök: A képviselő ur nincs itt» Töröl­tetik. _ Héjj Imre jegyző: Takáts Géza! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Gyomoréi Sándor! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik, Héjj Imre jegyző: Gróf Károlyi József! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Csik József! Elnök: A képviselő ur nincs itt. Töröl­tetik. Héjj Imre jegyző: Haller István! Elnök: A képviselő ur nincs jelen. Töröl­tetik. Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a költségvetés általános vi­táját bezárom. (Éljenzés jobbfelől.) A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselő­ház! Amilyen lassan indult meg a költségve­tési vita, — örömmel kell megállapitanom azt — hogy ép oly terjedelmessé és igen magas szinvonalúvá vált, Jó jelnek tekintem ezt, hogy az országgyűlés képviselőháza első költ­ségvetési vitáját ilyen módon bonyolitotta le. Elmaradtak a személyeskedések. (Helyeslés.) elmaradtak a feltünéstkeltő izgalmak s én azt hiszem, hogy az ország érdeke valóban az, hogy tárgyilagosan, higgadtan, megfontoltan, egymást meggyőző érvekkel próbáljuk a kér­déseket megoldásra vinni. (Ugy van! Ugy van!) Remélem, hogy amint megindultunk ezen az utón, ugyanezt az eljárást fogjuk to­vább is folytatni az ország és a nemzet érde­kében. (Élénk helyeslés.) Az igen t. képviselőház szónokainak nagy része főként általános politikai kérdésekkel foglalkozott. Én ezt természetesnek is találom, mert hiszen a költségvetési vita előtt tárgyal­tuk az adócsökkentési javaslatot, amikor al­kalma volt a képviselőháznak a pénzügyi poli­tikáról való véleményét kifejteni és megálla­pítani. Az anyag jórészt kimerült s ez magya­rázza meg azt, hogy ezúttal pénzügyi poli­KÉPVISELÓHÁZI NAPLÓ. II. ). ülése 1927 április 6-án, szerdán. 429 tikai kérdésekkel talán kevésbé foglalkozott az igen t. képviselőház. Egészen részletesen tértek ki a képviselő urak egyes kérdésekre, amelyek az egyes tár­cák munkakörébe tartoznak; megállapíthatom, bogy jórészt olyan problémákat vetettek fel, amelyeknek megoldására nézve nincs közöt­tünk különbség, legfeljebb időbeli különbség s talán még abban van különbség, hogy milyen eszközök állanak rendelkezésre ezeknek a kér­déseknek megoldására. .Altalános politikai kérdésekkel nem igen kiyánok foglalkozni, egy-kettőre azonban mégis ki kell térnem. Az egyik ilyen kérdés az, hogy a szociáldemokrata párt szónokainak beszédéiből még mindig valahogy ki lehetett érezni azt, hogy ezt a költségvetést és ennek a kormányzatnak a politikáját is olyannak tekintik, mintha az az osztályuralom alapján állana. (Peidl Gyula: Ugy is van!) Nem hi­szem, hogy igen t. képviselőtársaim ezt igy is gondolják. (Peidl Gyula; Pedig elhiheti:; Kizártnak tartom, hogyha jobban megfontol­ják a kérdést, erre az álláspontra helyezked­jenek. (Peidl Gyula: Teljes meggyőződésem!) Amire én ki akarok térni, az az, hogy hallot­tam a másik oldalon olyan kijelentéseket, amelyek majdnem szokatlanok voltak az el­múlt évek hangjával szemben. Ellenzéki kép­viselők részérói hallottam a következő két megjegyzést, amelyet ki kell emelnem. Gál Jenő igen t. képviselőtársam gyönyörűen dom­borította ki, hogy a nemzetnek csak egy iránya lehet, a nemzeti alap, és igen t. kép­viselőtársam arra is hivatkozott, hogy tulaj ­donképen a szociáldemokrata párt is ezen az alapon áll. Nem hallottam ellenvetést. Amit én ehhez hozzáteszek, az csak annyi, hogy nem elég ezt csak mondani, hanem bizonyítani is kell. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) A másik dolog az, hogy elmaradt a tiszta negáció. Ha végig nézek az utóbbi évek költ­ségvetési tárgyalásain, azt látom, hogy az el­lenzék kimerült abban, hogy mindent tagadott és minden bajt, minden kellemetlenséget, min­den zavart okozó körülményt a mai kormány­zat számlájára akart irni. Én most nem fogok kitérni a múltra. Ismételten csak azt állapí­tom meg, hogyha volt kormány, amely nehéz helyzetben volt, amelynek óriási problémákkal kellett megküzdenie; ha volt kormány, amely az ujjáépités feladata előtt állott; ha volt kor­mány, amelynek romokat kellett eltávolitania, hogy ezt a nemzetet újból erőhöz, juttassa, ak­kor bizonyosan ez a kormány volt az. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Épen ezért le­szögezem azt a megállapitást, amelyet Baracs Marcell igen t. képviselőtársam tett ebben a te­kintetben. Az ő beszédéről, amely rendkivül ki­dolgozott, szép gondolatokkal telitett volt, nem lehet azt mondani, hogy valami nagyon kor­mánypárti beszéd lett volna. Ellenzéki beszéd volt, de volt benne objektiv megállapitás is, amikor azt mondotta, hogy nagy botor volna az, aki azt állitaná, hogy nincs haladás, nincs fejlődés. Ez a helyes ellenzéki álláspont: nem mindent tagadni, hanem elismerni is, helyes kritikát gyakorolni, útirányt megjelölni, akkor a kormány és ellenzéknek megtalálhatja a megoldás helyes módját. (Helyeslés a jobb­oldalon.) . Ha most ez alapon visszatérek a szociálde­mokrata pártra, nagyon könnyű helyzetben na­gyok. Sohasem tartoztam és ma sem tartozom azok közé, akik azt vallják, hogy a szocializmus negligálható társadalmi tényező; nem tartozom 58

Next

/
Thumbnails
Contents