Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-35

Az országgyűlés képviselőházának ipari érdekekből fontos forgalmára kell tekintettel lennünk, — mert hiszen a magyar automobilizmus még csak kezdetleges rokon van — de mint Europa egyik kuituráilamának, tekintettel kell lennünk arra is, bogy az európai automobilizmus országhatárainkon ne legyen kénytelen megállani, hanem minthogy az automobilizmus által fellendített idegenforgalom jórésze saját automobilokon bonyolódik le, lényeges emelkedés is fog itt is beállani, különösen akkor, ha az országot olyan utakkal látjuk el, amelyeken természeti kincseinket és országunk szépségeit az idegenek könnyen, kényelmesen és olcsón közelithetik meg. Természetes, hogy mint minden haladásnál és fejlődésnél, ugy itt is a fokozatos mértéket kell szem előtt tartani és igénybe kell venni azokat az összegeket is, amelyeket azáltal kapunk, ha az automobilokat a külföldi példáihoz ha sonlóan fogjuk megadóztatni. Ennélfogva tisztelettel javaslom, hogy az automobilok megadóztatására vonatkozó törvényjavaslat is minél sürgősebben a Ház elé beterjesztessék. (Ruthenstein Mór: írásban nyújtsa be a javaslatot.) Az autoinobilforgálomi igényeit természetesen pormentes és sima útpályák elégítenék ki, azonban a hazai automobilizmus az ország mezőgazdasági és egyéb forgalmi érdekeivel szemben ma még- nem léphet fel annyi igénynyel, hogy ezeket a nagy költségbe kerülő utpalyakiépitéseket azonnal keresztül vihess ük. A magvar automobiltulajdonosoknak meg kell elégedniök azzal, hogy az ország fő forgalmi utvonalainak, a,z ország fő forgalmi utereinek útpályáit tökéletesítsük, mégpedig azokat, amelyeket a kereskedelmi minister ur is megjelölt, amelyek sugár , irányban ágaznak ki Budapestről. Az útpályákhoz pedig itthon gyártott anyagokat (cement) használjunk, semmiesetre sem külföldi bitument. Nekem e részben csak az a kivánságom és kérésem, hogy a minister ur elsősorban a nagy magyar Alföldre vezető ut kiépítését vegye íigyelembe, mert az alföldi tanyarendszer valósággal el van zárva az ország közepétől. A legelhanyagoltabb utvonalak az Alföldön vannak és hogyha az Alföld megkapná a maga főforgalmú útját, akkor remény van arra is, hogy hamarosan kiépülnek a beléjük torkoló és a belőlük szereteszét ágazó kisebb utvonalak is. Ugyanilyen fontossággal bir a Balaton felé ós a Balatonon köröskörül vezető ut kiépitése is, mert az idegenforgalom szempontjából ez az egyetlen legnagyobb kincsünk, amelyet könnyen, gyorsan és olcsón hozzáférhetővé kell tennünk. Fontosnak tartom, hogy az uj közúti törvény is minél hamarább benyujtassék és az eddig előadottak alapján tisztelettel bátorkodom a következő határozati javaslatot benyújtani (olvassa): »Utasítsa az országgyűlés a m. kir. kereskedelemügyi ministert, hogy a községeket egymással és a legközelebbi vasútállomással összekötő alsóbbrendű utak fokozatos kiépítésének előmozditása céljából már az 1927/28. költségvetési évben s az ezután következő években megfelelő olyan hitelről gondoskodjék, hogy az ilyen utak építéséhez államsegélyeket lehessen nyújtani, tekintettel arra, hogy ilyen hitel az 1913. évi költségvetésben »Közutak cím, rendes kiadások, II. alrovat« alatt be volt állitva, de az 1921/22. évi állami költségvetésben töröltetett!« Tisztelt Ház! Az útépítéssel kapcsolatban meg kell emlékeznem arról, hogy a kereskede35. ülése 1927 április 6-án, szerdán. 425 J lemügyi minis ter iumb an az autómobilizmus í ügyeit 1920. év óta egy uj szakosztály intézi, amelynek felállításában — mint ministeri mű£ szaki tanácsosnak — annak idején nekem is részem volt. En ennek a szakosztálynak a kibővítését kell, hogy kérjem a kereskedelem! ügyi minister úrtól. Erre a szakosztályra kell ugyanis bizni az autó-ipari ügyeket is, miután autómérnökök autó-ipari szakemberek csakis ebben az osztályban vannak. Fontosnak tartom ezt annál is inkább, mert hiszen az autóbuszforgalom örvendetesen emelkedik és az - autóbuszok és autóbuszvonalak ellenőrzését már a közönség életbiztosságának szempontjából is minél hatékonyabbá kell tenni. Emelni i kell a szakosztály létszámát is, mert jelenleg ebben a szakosztályban kevés a munkaerő, ami az egész országra hátrányos. Ki' kell még terjeszkednem a népjóléti- és munkaügyi ministerium ügykörére is, mert engem azok az észrevételek, ~ hogy ne j mondjam, támadások — amelyekben a népjóléti- és munkaügyi minister ur részesült, megér ősitenek abban a meggyőződésemben, hogy ennek a ministeriumnak munkaügyi hatáskö; rét most már sürgősen ki kell épiteni. Hiszen a munkaügyi ministeriumot azért létesítették, liogyi az egész ország munkaügyét gondozza, irányitsa és vezesse. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ennek a ministeriumnak csak a munkásbiztositást adták át, ellenben a munkaügy, a kereskedelemügyi ministeriumban maradt, nem is beszélve a mezőgazdasági munkásügyekről, amelyek teljesen a földmiyelésügyi ministerium hatáskörébe tartoznak, még a biztosítása is. A munkaügyeknek ilyen hatásköri széjjelválasztása, szétszakítása hátrányos a közre, mert egységes irányítás és vezetés nem érvényesülhet, pedig erre szükség van, mert a különböző munkaügyi kérdések egymással szoros kapcsolatban vannak. Ilyen munkaügyi kérdés pl. a baleset-elhárítás, amely az iparifelügyeletnek tulaj donképeni és eredeti hivatása és ez mind háttérbe szorul ma az iparfelügyeletnek másodrendű feladatai mellett. Ellenben az Országos Munkásbiztositó Pénztár a baleseti) iztositás^ terén már is erőteljes kezdeményezést tett és tartani kell attól, hogyha az iparfelügyelet továbbra is a kereskedelemügyi ministeriumban marad, ebből súrlódások és ellentétek merülhetnek fel. A legsürgősebben szükség van tehát arra, hogy az iparfelügyeletet a kereskedelemügyi tárcától a népjóléti- és munkaügyi tárcának adassék át. Ugyanilyen szoros összefüggés van a munkaközvetítés és a munkanélküliség elleni biztosítás között és mégis azt látjuk, hogy az állami munkaközvetítés szintén a kereskedelemügyi tárcánál van, ahelyett, hogy a népjóléti és munkaügyi tárcának adatnék át, már csak azért is, hogy a munkaközvetítés korszerű reformját előkészíthesse és azért is, mert ugy látszik, hogy a kereskedelemügyi ministeriumnak, egyéb nagyfontosságú feladatai mellett, a munkásügyi kérdésekre nincs elég ideje. Ugyanilyen ellentétek és súrlódások > fognak felmerülni az iparegészségügy terén is, ahol a közegészségügyi hatóság hatásköre konkurrál az iparfelügyelet hatáskörével. Ezeket a kérdéseket is sokkal könnyebben és jobban el lehetne intézni akkor, ha egyetlenegy minister, mégpedig a népjóléti és munkaügyi minister volna hivatva az iparfelügyeletnek, a közegészségügyi hatóságnak és az iparhatóságnak összhangzatos működését biztosítani. Helyeslem, hogy a munkanélküliség elleni biz-