Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-34

402 Àz országgyűlés képviselőházának 34. ülése 1927 április 5-én, kedden. az oláh doktor is megállapította, hogy már előbb ölték meg. Ezt bizonyítják ugyanazok: Siménfalvy és Tokos.« Amikor ez az ember visszajött Magyarországra, előzőleg már A Nép és a többi lapok nagy cikkeket irtak arról, hogy milyen vitéz cselekedeteket vitt véghez. Hogy nem lehetett valami hazaáruló ember, azt igazolja az is, hogy a kormányzó ur kihallgatáson fogadta. Közben ez az ember kikerült a dorogi bányatelepre, ott dolgozott mint bányamunkás. Itt leirja sorban az ő hőstetteit, hogy ikapta meg a kisezüstöt, hogy kapta meg a nagyezüstöt. Itt van egy bizonyítvány a századosától, amelyben azt mondja: »A lucki állásoknál az ellenség előtt tanusitott hősies magatartásáért 1916 május havában általam, mint volt századparancsnok által kisezüst vitézségi éremre fel lett terjesztve, amelyet azután meg is kapott.« Ez az ember künn dolgozott változatlanul. Vulkáni igazgatója, Blazsek Aladár bányaigazgató és bányatanácsos a következő bizonyítványt adta neki 1923 február 22-én. Igazolja, hogy »mint vájár volt alkalmazva, a több mint 10.000 lelket számláló község és telep közös nemzeti tanácsának alelnökeként igen hasznos tevékenységet fejtett ki olyan irányban, hogy a 3000 főnyi munkásság, valamint a román benlakók kellően fegyelmeztessenek. Igazolom azt is, hogy segített védelmezni a tisztviselői kar tekintélyét. Végül pedig a megszálló románok ellen önzetlenül, teljes odaadással szervezte meg az ottani magyarság ellenállását«. Tudomásom van arról is, hogy később Erdélyből menekülve sem szűnt meg erdélyi hazánkért becsületesen küzdeni, amely működését a bolsevizmus idején sok jóérzésű honfitársam dicsérte. A sok nehéz megpróbáltatás után remélem, hogy a sors önt kellőleg kárpótolja, amihez szívből kívánok jó szerencsét. Blazsek Aladár bányatanácsos.« Itt van a másik bizonyítvány, amelyet neki a dorogi bányaigazgatóság adott a választás előtt, (olvassa): »Alulírott bányaigazgatóság ezennel igazolja, hogy Gidró Péter, aki 1885-ben Csikszenttamáson született s aki az üzemünknél 1922 július 26. óta, mint vájár dolgozik, ugy becsületes magaviseletével, mint mindenkor tanusitott szorgalmával és lelkiismeretes munkájával teljes megelégedésünket vivta ki. Nevezett ugy erkölcsi, mint politikai tekintetben semmi kifogás alá nem esik és komoly hazafias viselkedésével olyan egyénnek bizonyult, akinek szolgálataira minden körülmények között nyugodtan számithatunk.« A választásokkor azonban ez az ember meggyőződéséhez hiven becsületesen szavazott. Odaállt nyíltan bányaigazgatója elé és amikor megkérdezték, hogy kire szavaz, azt mondotta, hogy a szociáldemokrata jelöltre, mert ő szociáldemokrata. Erre ezt a munkást a következő hónap 15-én elbocsátották és nem elégedtek meg avval, hogy elbocsátották, hanem mikor az alkalma volt valahol munkát kapni, de az illető információt kért előző munkaadójától, akkor a következő információt adták (olvassa): »Gidró Péter a kommunizmus utáni időben került hozzám Tokos ezredes ur ajánlására azzal, hogy egy rendkívüli ember, aki hazafiságával, kémszolgálatával kitüntette magát, felesége a románok által csúnya módon meggyilkoltatott és minden pártfogásra érdemes. Gidró Péter a szolgálatban gyanúsan viselkedett és ezért kérdést intéztem Blazsek, valamint Huszt bányaigazgatókhoz, felvilágosítást kérve tőlük Gidró Péterről. Blazsek felvilágosítása kedvező, megegyezett Tokos ezredes úréval, Huszt bányaigazgató uré teljesen elitélő. Gidró Pétert megtartottam, minden ügyes-bajos dolgában támogattam, keresztény munkásvezérnek kiáltotta ki magát, szónokolt a népgyűléseken, emellett azonban munkájában eléggé hanyag, szájas ember volt. Majd pedig összeállt egy asszonnyal, akit amikor baj történt vele, kórházba küldött, ezalatt történetesen Gidróhoz betörtek a lakásba és pont az asszonynak minden holmiját kirabolták. Amikor az asszony a kórházból kikerült, Gidró elkergette. Mindenki meg volt győződve, hogy a tolvaj Gidró, bizonyíték azonban erre nincsen. Ezek után természetesen szívesen engedtem az üzemvezető mérnök azon óhajának, hogy Gidró szanáltassék, mert hiszen hanyag munkája miatt eddig is csak az előbb emiitett jóakarat tartotta vállalatunknál. Ma sem merem állítani, hogy gazember volna, azt sem merem állítani, hogy tisztességes ember, azonban olyan törekvést, hogy továbbra is itt maradjon, méltóztassál elhárítani magadtól, ha azonban Pesten valahol elhelyezkedhetik, talán jobban tudja beigazolni tisztességét.« Egy ember, aki 48 hónapig volt a fronton, aki háromszor megsebesült, aki megkapta a bronz, kisezüst és nagyezüst vitézségi érmet, akinek feleségét az oláhok agyonverték, akit a magyar kormány cserefogolyként hozott vissza, akit a kormányzó kihallgatáson fogadott s bátor cselekedetéért megdicsért, aki mindezt elkövette, akinek bányaigazgatója a legjobb bizonyítványt adta, amilyent embernek adni lehet, azért, mert szociáldemokratára szavazott, gazember, tolvaj, csaló lett. Természetesen ez a bizalmas információ nem nekem szólt; azt hiszem, ezt megértik az igen t. Ház tagjai. Ez a bizalmas információ véletlenül került hozzám, de belevilágit abba a sötét fertőbe, amely itt van, amikor ilyen embernek, aki életét adta a hazáért, akinél egy hajszálon múlt, hogy nem végezték ki őt is, akit a magyar kormány érdemesnek tartott arra, hogy cserefogolyként hazahozassa, akinek feldúlták f a családját, nyugalmát, békességét, mindenét, aki elveszítette feleségét, odaállítanák mint tolvajt azért, mert reám mert szavazni. (Péntek Pál: Ez csak egy! De 4000 szótöbbséggel választották meg az ellenfelét!; Arról lehetne sokat beszélni, hogyan választották meg; ha a képviselő ur e tekintetben kíváncsi, szivesen állok rendelkezésére, de annyi időm nincs, hogy ezeket a részleteket beszédem keretében mondhassam el. Ez az ember tényleg hazafiasán gondolkozó munkás volt. Erre nem mondhatják önök, hogy nem mutatta meg, milyen hazafi. Ez mindent megtett, ami megtehető volt; megtette kötelességét á fronton, megtette kötelességét idehaza, megtette mindenhol, áldozta azt, amije volt, egy hajszálon múlt, hogy életét is nem áldozta hazájáért; mégis ez a hazafiasán gondolkozó munkás is gazember, tolvaj, aki nem érdemes arra, hogy ott dolgozzék; ezért őt ki kell üldözni, ugy, hogy ez az ember itt Budapesten hónapokig szaladgált, amíg munkát tudott találni s most 4000 korona órabérért dolgozik. Mert ez az ur, aki ezt az információt adta, vett magának annyi fáradtságot, hogy az összes hivatalos és nemhivatalos tényezőket előre ellátta ezzel az információval, hogyha az illető hozzájuk fordulna, milyen módon fogadják őt. A munkaszabadságról sokat beszéltek itt az utóbbi hetekben. Nen gondolják az urak, hogy a munka szabadságának ilyen módon való biztosítása tekintetében is intézkedni kellene és