Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-25

Az országgyűlés képviselőházának 25. ü\ ján emeli is fel!) Még ha a szerződés alapján emeli is fel, mondja ia törvényjavasltat. Engedelmet kérek, ez visszatér abba a körbe, hogy a biztositási kötvényekben szabályozott feltételek tulajdonképen terra ineognitát jelentenek a biztosított félre, aki nem tud azokba belátni, azokat nem ismeri és ott el vannak rejtve —- ma is el vannak rejtve — ilyen felmondási jogok a biztosítótársaság számára. Csak azt akartam ezzel kimutatni hogy a minister urnák az a megállapítása, hogy itt a biztosított fél valami különös gondoskodásban részesül és a biztosítótársasággal szemben jogvédelmet kapott, igazán nem áll arányban a törvény rendelkezéseivel. A 2. §-ra vonatkozólag legyen szabad a következőket előadnom. Ez a 2. § mestermű, ugy, amint megvan fogalmazva. Ez a 2. § olyan csodálatos homályossággal viau megszövegezve, hogy nagy a gyanúm, hogy ezt csak a biztositási ügyletekbem jártas, a biztosítótársaságok szemszögéből abszolút tökéletes szakember szövegezte meg; meg vagyok arról győződve, hogy nem annyira a jogi szempontok, mint azok a bizonyos biztositási politikai szempontok érvényesültek a megszövegezésben. Azt mondja ennek a 2. <§>-nak második bekezdése, megállapítván a biztositási időszak fogalmát, hogy a biztositási időszak, vagyis az az idő, amelyre a biztosítási díj, mint egység van meghatározva, egy év, kivéve, ha a felek a biztosítási díjakat egy évnél rövidebb időszakok szerint állapították meg. Ez magyarul azt jelenti, hogy a biztositási időszaknak eddig meg nem határozott fogalma a jövőre limitálva vau egy évben, amelynél rövidebb lehet, de hosszabb nem lehet, és megvan mondva az is, hogy a biztositási időszak alatt azt az időszakot kell érteni, amelyre a biztositási díj, mint egység van meghatározva. Eddig értem ezt a rendelkezést, nincs is ellene kifogásom, az utolsó bekezdés azonban a következő rendelkezést tartalmazza, amely novum az eddigi törvényes rendelkezésekkel szemben (olvassa): »A biztosítás egész tartamára megállapított egyszeri díj az első időszakra díjjal egy tekintet alá esik.« Mit jelent ez? A második bekezdésbein a törvényjavaslat szövege megállapítja, hogy a biztositási időszaknak maximális határideje egy év, amelynél a felek szerződéses akarata alapján lehet kisebb időszakot megállapítani. Megmondja azt is, hogy a biztositási időszak alatt azt az időszakot kell érteni, amelyre a biztositási díj, mint egység van megállapítva. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Most az utolsó bekezdésben egy gyönyörű fordulattal a következőt állapítja meg, hogy a biztositási díj — az egész időszakra megállapított biztositási díj, amely tehát lehet 10 év, lehet 20 év, lehet 30 év — »az első időszakra járó díjjal egy tekintet alá esik.« Vagyis ez azt jelenti, hogy amennyiben a szerződő felek megállapodnak, helyesebben, amennyiben a biztosító a biztosítottakat esetleg az ügynök utján, vagy csak maga az ügynök be todja ugratni és 10 évre köt vele szerződést és egy összegben állapítja meg a biztosítási díjat, abban az esetben a második bekezdés rendelkezése, hogy a biztositási időszak egy évben van maximálva és csak a felek szerződéses akaratával lehet lefelé csökkenteni, de nem lehet felfelé emelni — egyszerűen át van törve. Mármost azt mondhatná valaki, és az előadó ur bizonyára azt fogja mondani, hogy: kérem, nem valószínű, hogy egy biztosítást

1 ése 1927 március 17-én, csütörtökön. 31 10 évre kössenek azzal, hogy egyszeri díjat kell fizetni. Hát, kérem szépen, én elsősorban nem építhetek egy ilyen argumentumra ilyen komplikált ügyletnél, mint amilyen a biztosítási ügylet. De tovább megyek t. Ház és t. előadó ur: gondoskodott ez a törvényszakasz arról is, hogy be lehessen vinni azt a biztosítottat egy ilyen, alapjában véve nem valami szimpatikus biztositási ügyletbe. Azt mondja ennek a 2. §-nak második bekezdése — tovább megy a rendelkezésében — ^Egy évnél rövidebb időre szóló részletfizetések kikötése egymagában még nem jelenti ily rövidebb időszaknak a megállapítását.« Kérem, akármilyen precízen van is ez szövegezve, lényegében a következő lehetőségnek nyújt teret: Megköti a biztositási ügynök a féllel 10 évre a biztositási ügyletet, egyszeri díjjal, amint itt van mondva, a biztosítás egész tartamára megállapítja a biztositási díjat, amely eünek a megállapodásnak értelmében az első évi időszakra megállapított díj fogalma és jogi következményei alá esik és erre köt vele egy évnél rövidebb időszakokra szóló, mondjuk hat hónapos részletfizetési megállapodást és erre a hat hónapi részletfizetésre fedezi magát megfelelőleg váltókkal vagy azokkal a módokkal, amelyek a biztositási ügyletek körében eddig is ismeretesek voltak. Abban a pillanatban tehát — minthogy itt a rendelkezés elsősorban nemcsak a kárbiztositásra, de az életbiztosításra is vonatkozik — a törvény további rendelkezései és különösen az életbiztosításra vonatkozó rendelkezései egészen egyszerűen kijátszhatók. Megköti tiz évre a szerződést, egyszeri megállapított díj alapján. A felet félrevezeti azzal, hogy hat hónapi részletfizetési ügyletet fog vele kötni, mert az a szerződő fél, az az egyszerű ember, de kijelentem, hogy még egy intelligens ember sem lesz képes arra, hogy egy ilyen paragrafusba összesűrített három fogalommal, mint biztositási időszakkal, részletfizetéssel, egyszeri díjfizetéssel tisztában legyen; csak azt fogja látni, hogy az ő biztosítási díja meg van állapítva tíz évre, fog kapni egy bizonyos engedményt, hogy még plauzibilisabb legyen a dolog, ugyanakkor meg lesz állapítva a hat hónapi fizetési idő — most nem a biztosítási időszak, hanem a részletfizetés fogalomkörében — és nyugodtan alá fogja írni az életbiztosítási vagy a kárbiztositási szerződést. Ezzel a törvény korábbi rendelkezései, amelyekre az igen t. minister ur az életbiztosításnál is hivatkozott, át lesznek törve, mert az illető benn fog maradni az obiigójában tiz éven keresztül a 2. $ utolsó bekezdése értelmében. Miután én el akarom kerülni ezt a jogi tornázást, tisztelettel indítványozom, hogy a 2. § utolsó, vagyis negyedik bekezdése töröltessék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Kivan még valaki szólani

1

? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom. Az előadó ur kivan nyilatkozni. Kálnoky-Bedő Sándor előadó: T. Képviselőház! Az az aggodalom és az a támadás, amelyet Rassay Károly t. képviselőtársam e szakasz ellen táplált, illetőleg intézett, azt hiszem, hogy nem egészen alapos. (Rassay Károly: Már én megelégszem azzal, ha félig alapos!) Hát kérem szépen, egyáltalában nem alapos. (Derültség. — Rassay Károly: Az már más!) Mert igen tisztelt Ház, mi van itt? (Farkas István: Nyakatekert magyarázat!) Ha igen t képviselő-