Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. ben revízió alá fogja venni (Rassay Károly : Nagy örömmel, ha lehet!). Ténybeli tévedések vannakEassay t. képviselőtársam beszédében, ami nála igen ritka dolog, s ezért ezekre fogok rámutatni. Első ténybeli tévedése — amelyet nem tartok lényegesnek — az, hogy engem kincstári ügyésznek mond, (Rassay Károly: Közalapítványi ügyésznek!) ami azért bír jelentőséggel, mert én közalapítványi tisztviselő és nem ügyész, hanem jogtanácsos voltam, nem pedig kincstári ügyész s illetményeimet sem a kincstár terhére vettem fel és a költségvetésben ez egyáltalán nem szerepel. (Rassay Károly : Mégis köztisztviselő volt !) Kvázi köztisztviselő, de nem államköltségen. De nem ezt tekintem — megnyugtatom a t. képviselő urat — a kérdés lényegének, hanem mást. A lényeges: vájjon a fennálló jogszabályokkal, vagy az összeférhetlenség elveivel összeütközésbe kerültem-e, akár én, akár a kormány, amikor a képviselő ur által kifogásolt reaktiválásom megtörtént, vagy pedig — s ez a legfontosabbb erkölcsi momentum volna — kieszközöltem-e, kijártam-e olyan kedvezményt, amelyhez nem lett volna jogom, illetőleg amelynél többhöz és máshoz is nem lett volna jogom. Ez az amiben meg vagyok róla győződve, t. képviselőtársam, miután a premisszákat nem ismeri, nem foglalhat állást. Három szóval megmagyarázom. 1922 február 28-án a vallás- és közoktatásügyi minister ur 13,914/1922. számú rendeletével február 28-iki hatállyal nyugdíjazott a saját kérésemre. Ha az igen t. képviselőtársam előveszi a nemzetgyűlés naplóját, megállapíthatja, hogy a nemzetgyűlés utolsó ülése február 16-án volt. Az én nyugdíjazásom tehát akkor az első és második nemzetgyűlés között már nem mint nemzetgyűlési képviselővel történt, aminek egy igen fontos következménye van, t. képviselőtársam, az, hogy én akkor a nyugdíjazásomat saját magam önként kértem, mégpedig akkor, amikor az úgynevezett Friedrich-féle rendelet szerint jogomban állott volna előzetesen megkérni azt az elmaradt előmenetelt, amelynek elmaradását az első nemzetgyűlés alatt szenvedtem el. Ugyanis az igen t. képviselőtársam talán nem is tudja, hogy engem megelőztek rangban fiatalabb volt tisztviselőtársaim - nem is egy — s egyik-másik már két fizetési fokozattal is, mert én azért, nobilitásból vagy szerénységből nem éltem ezzel a joggal, nem kértem annál a bizonyos Friedrich-féle rendeletben gyökeredző jogomnál fogva, hogy rangomat emeljék fel, amit pedig egyik-másik tisztviselőtársam elért. Ha pedig nem kértem, nem is vizsgálhattam felül, hogy ez a jog bizonyos magasabb politikai szempontból helyes-e vagy nem 1 Mármost, két rangosztállyal elmaradva, legalább annyira óhajtottam reparálni családi állapotomban történt változás folytán is helyzetemet, hogy legalább abba a régi rangba besoroztattam magam, amelyet 1919 január 1-én nyertem el, amikor még nem voltam képviselő és még nem is álmodtam arról, hogy képviselő leszek. Amikor ilyen szerényen jártam el és lemondtam hivatali előnyeimről, azt hiszem, a t. képviselőtársam nem fogja eljárásomat ugy megítélni, mint megitélte akkor, amikor nem ismerte ezt a tényállást, amelyet bátor voltam előadni. Önt, mint ellenzéki képviselőt nem vádolhatom azért, hogy a tisztviselő-képviselőket ilyen erősen kritizálja és támadja. Méltóztassék azonban megengedni, sokan vagyunk tisztviselő-képviselők, akik igazán nem keresünk valami vezető-, vagy primadonna-szerepet, hanem dolgozunk csendesen a bizottságokban, az előadói székekben, nem keressük a politikai érvényesülésnek azokat a. ülése 1927 április 1-én, 'pénteken. 3$7 módjait, amelyeket talán mások keresnek. Ne méltóztassék ezt az elemet bántani, mert ne tessék azt hinni, hogy azért, mert köztisztviselők voltunk, nekünk a politikai függetlenségünk a kormánnyal szemben akármennyire is kifogás alá eshetik. A t. képviselő ur is tudja jól, hogy vannak az önök soraiban is volt közalkalmazott tisztviselők (Rassay Károly: Azok nyugdíjba mentek !) akiket ez a szempont mivel sem zseniroz, még az a szempont sem, hogy esetleg újból köztisztviselői pályára juthatnak, akár politikai, akár más vonatkozásban. Én csak azt ismétlem, méltóztassék mérlegre tenni azt a tényt, hogy nem éltem azzal a rendeletben biztosított, jogommal, hogy a fizetési osztályba való előmenetelemet kikorrigáltassam, egyszerűen éltem azzal a szerény joggal, hogy engem újból a VII. rangosztályba helyezzenek vissza, amelyben voltam, amelybe, ismétlem, már 8 esztendeje ki lettem nevezve. Ez tehát ez a kicsi plusz, amelyet ön kétségtelenül éles szemmel észrevett, amelyről nem is gondoltam, hogy átmeneti nyugdijdifferencia lesz. Ez van a mérleg egyik serpenyőjében, a másikban pedig van az én lemondásom arról a jogról, amely az előmenetel tekintetében engem megilletett voln'a. Ez volt az észrevételem Rassay képviselő ur felszólalására. Kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. Elnök : Rassay képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Rassay Károly : T. Képviselőház ! Magam részéről nem kivántam Örffy képviselő urat megtámadni. Arra a közbeszólásra, hogy a köztisztviselőképviselők nincsenek függő helyzetben bizonyos vonatkozásban a kormánytól, hivatkoztam a nemzetgyűlés és a képviselőválasztás közötti időszakban kinevezett képviselőkre. A t. képviselőtársam nem tartozott ezek közé. Ezt magában véve is már súlyosan perhorreskáltam, mert megengedem, hogy a törvény módot ad, azonban nem tartom lojálisnak, hogy amikor a nemzetgyűlés feloszlattatott, az 5 heti idő felhasználtassék azoknál a .képviselőknél, akik egészen bizonyosak voltak abban, hogy az uj képviselőháznak tagjai lesznek, egy hivatali osztállyal való előléptetésre. A t. képviselő úrral szemben semmi egyebet nem mondtam, mint azt, hogy a képviselő ur nyugdíjban volt, ez idő alatt reak ti váltatta magát és újra nyugdíjba helyeztetett. (Örffy Imre : Nem a kormány, hanem a törvény !) Bocsánatot kérek én semmiféle olyat nem mondtam, amit nekem rektifikálnom kellene, még azt sem, hogy kincstári ügyész volt. Közalapítványi ügyésznek mondtam a t. képviselő urat. De igaza van, ez teljesen lényegtelen, a közalapítványi ügyész köztisztviselő, felettes hatósága a kultuszminister, s amint a t. képviselőtársam előadta, a kultuszminister helyezte őt nyugdíjba. És mi történt? A t. képviselő ur nyugdíjoa ment. Teljes lojalitással elfogadom előadását, hogy nem kért bizonyos rangsorkiigazitást és helyesbítést, amikor az első nemzetgyűlés után megszűnt képviselő lenni. Ezt nem tudom ellenőrizni, lojálisán elfogadom, nem változtat a dolgon. Amikor a t. képviselőtársam nyugdíjba ment, bejegyeztette magát az ügyvédi kamaránál és mint ügyvéd fungált. Sőt ugy tudom, hogy megkülönböztetett tisztséggel a kamara választmányi tagja lett A t. képviselő ur bőségesen kárpótolhatta magát azért, hogy egy rangosztállyal nem nevezték ki, mert nyugodtan szerepelt, mint ügyvéd, (örffy Imre : Ezért is nem kértem !) Ezért nem kérte a képviselő ur, nagyon helyesen. Mi történt? A második nemzetgyűlést feloszlatták november 12-én és kurták a választást decern-