Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-33
366 Az országgyűlés képviselőházának 33. szemben a következő aránytalanságok mutatkoznak. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Az ipari szakoktatás terén 1914/15-ben a kereskedelemügyi tárcának rendelkezésére állott 3,693.600 aranykorona, most rendelkezésére áll 1,165.310 pengő. Ipari célokra rendelkezésére állott 9,884.300 aranykorona, ma rendelkezésére áll 3227.910 pengő. Itt van a földmivelésügyi tárca. Gazdasági szakoktatásra volt kiadása az 1914/15. évi költségvetésben 3,725.722 aranykorona, ma 2,123.140 pengő. (Mozgás a jobboldalon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: NagyMagyarország volt!) De kérem, t. ministerelnök ur, én rámutattam arra, hogy a sajtóinformációs szolgálat, rendelkezési alap, belügyi költségvetés, állami számszék összegei nem változtak, annak ellenére, hogy Nagy-Magyarország lecsökkent csonka Magyarországra. Rámutattam arra, hogy az állami büntetések végrehajtásánál csonka Magyarország költségei emelkedtek. De méltóztassanak tovább nézni ezeket. a tételeket. (Rakovszky Iván: Nem mondotta meg, hogy miért emelkedtek. A vármegyei számvevőségeket nem számította!) Még az állami rendőrséget is számitottam. A t. képviselő ur nem volt itt. A kertészetre az 1914/15. évi kötlségvetésben fel volt véve 1,436.402 aranykorona, ma fel van véve 348.320 pengő, a méhészetre fel volt véve 339.993 arankorona, ma fel van véve 78.468 pengő, a halászat fejlesztésére, oktatásra 1914/15-ben fel volt véve 248.068 aranykorona, ma pedig 10.000 pengő, ami — ugy látszik — annyira csodálatos volt még a földmivelésügyi minister urnák is, hogy a költségvetésben ehhez a 10.000 pengőhöz egy oldalnyi indokolást csinált s valahogy attól félek, hogy az indokolás kinyomatása papirban és nyomásban többe került, mint 10.000 pengő. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ennek ellenére most mégis több halat exportálunk, mint akkor.) De meri-e mondani a ministerelnök ur, hogyha | a költségvetés 200.000 aranykoronát vagy pengőt forditana erre a célra, nem exportálhatnánk még többet? Ez a kérdés, t. Ház. (Zaj.) Bocsánatot kérek, én ezekkel a számadatokkal csak azt mutattam ki, hogy a költségvetés nem azokra a produktív célokra helyezi a fősúlyt, amelyekből a termelés emelkedése várható, hanem az állami adminisztrációra, amelyről kimutattam, hogy a személyi kiadások abszolúte többet tesznek ki, mint NagyMagyarország személyi kiadáisai. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Ez természetes is!) Legfeljebb sajnálatos lehet, de természetesnek nem természetes. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Sajnálatos, de természetes! Nem volt külügyünk és nem volt vámügyünk. Közös hadügyünk volt. — Fábián Béla: De viszont volt hadseregünk! — Gr. Bethlen István ministerelnök: A közös költségvetésben volt.) Volt honvédelmi tárcánk, t. ministerelnök ur! (Zaj.) A két fő kifogást, melyet én a költségvetéssel szemben támasztottam, a takarékosság és termelés szempontjait figyelemmel kisérő racionális gazdálkodás hiányát igyekeztem a t. Ház előtt kifejteni. Ezzel már meg is indokoltam, hogy melyek azok az okok, amelyek miatt a költségvetést el nem fogadom. Szükségesnek érzem azonban, hogy bizonyos politikai konzekvenciákat is próbáljak megállapitani. Ezek az igazságok, — mert meg vagyok győződve róla, hogy igazságok — amelyeket én elmondottam, egyszerű, elemi igazságok, melyeknek az egész állami háztartásunkban, gazdálkodásunkban érvényesülniük kellene. ülése 1927 április 1-én, pénteken. Ha mégsem érvényesülnek, akkor ennek valami okának kell lenni. Ez az ok az én meggyőződésem szerint semmi egyéb, mint az, hogy az állami kormányzat és a nemzet valódi akaratát képviselő nép között óriási légüres tér van s ezen a légüres téren keresztül a nép igazi akarata, kivánsága, vágya, szükséglete nem tud meghallgatásra találni azoknál, akik az állam sorsát irányitják. A t. ministerelnök ur rendelkezik egy óriási többséggel, rendelkezik a parlamenttel, de ez a parlament nem egy önálló, független parlament; ez a ministerelnök urnák meghoszszabitott árnyéka. (Élénk derültség és zaj. — Elnök csenget.) Nem rendelkezik függetlenséggel — állitom és vallom — mert amint az elmúlt napok tárgyalásainál nem egyszer rámutattam, tagjainak egy tekintélyes része azokkal a gazdasági klikekkel van összefüggésben, amelyek ma Magyarországon óriási, nemcsak gazdasági, de politikai hatalmat is képviselnek. De nem rendelkezik függetlenséggel azért sem, mert tagjai közül százan közalkalmazottak, akik a dolgok lényege szerint nem rendelkezhetnek a ministerelnök úrral szemben és a kormánnyal szemben azzal a függetlenséggel, amellyel egy független törvényhozásnak rendelkeznie kell. T. Ház! Láttuk azt a szomorú jelenséget, hogy a két választás ideje alatt egymásután jelentek meg a kinevezések. A múlt nemzetgyűlés tagjai, akik képviselőjelöltnek felléptek, máról-holnapra avanzsiroztak azért, mert megválasztásuk után törvényes akadályba ütközött volna az előlépésük. Azt kell kérdenem, tekinthetem-e én független képviselőnek azt, aki ugy lép be a törvényhozás házába, hogy előbb biztosítja magának az előléuést a kormány jóvoltából 1 ? (Gr. Bethlen István ministerelnök: Törvény szabályozza az előlépést!) T. ministerelnök ur! A törvény megengedi, hogy, aki nem képviselő, előléphessen. (Gr. Bethlen István ministerelnök: Nem lehet hátránya valakinek az, hogy képviselő!) de azt nem szabályozza, hogy akik kormánynárti kénviselők, az a négyheti agitációs idő alatt előlép, aki nem kormánypárti képviselő, az _ ne találtatnék érdemesnek arra, hogy előlépjen. Azt sem szabályozza a törvény, igen t. ministerelnök ur, hogy az ön pártjának képviselőtagjai közül legyen olyan, aki 1920-ban nyugdíjba ment. ügyvédi irodát nyitott, az ügyvédi kamara választmányának tagja lett v azután 1926 decemberében a választási kampány alatt reaktiválták és amikor reaktiválták, akkor ismét megválasztása után nyugdíjba r helyezték. (Zaj. — Felkiáltások: Ki volt az?) őrffy Imre t. képviselőtársam... (Zaj. — Hedry Lörincz: Nem a képviselő ur volt akkor államtitkár?) T. képviselőtársam, aludt eddig? (Derültség.) Mi közöm van nekem ahhoz, hogy egy kincstári közalapítványi ügyészt nyugdíjba helyeztek 1920-ban. azután 1926-ban reaktiválták és ugyancsak 1926 decemberében, megválasztása után, újra nyugdíjazták és ezáltal biztosították neki, hogy mig a többi nyugdíjas a szanálási ürogrammban megállapított csökkent nyugdíjat kapja. t. képviselőtársam megkapja a magasabb nyua'díjat. (Zaj.) Engedelmet kérek, t. ministerelnök ur, állítom, hogy az a parlament, amely igy került össze olyan választási eszközökkel és visszaélésekkel, melyeket beszédem elején egy példával illusztráltam, a kormánytól független helyzetben nincs, a kormány akaratának végrehajtója és ilyenformán mindaz, ami itt történik, a kormány felelősségére megy s a kor-