Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. keresztül mindazokhoz, akik még a t. túloldalon is megmaradtak olyanoknak, akikkel én valaha ebben a gondolatban egy voltam, azt a kérdést intéznem: ugy találják-e, hogy Magyarországon a földbirtok immár egészségesen van megosztva? (Egy hang jobb felől: Nem!) Ha körülnézek az egész világon, ha összehasonlítják a földbirtok megosztását és azt találják, hogy ezen a téren a magyar közéletben már nincs semmi tennivaló, akkor evvel önkéntelenül szolgálják azt a program mot, amely a termelés csökkenésének vádjával, a magántulajdon emlegetésével — amely nem jóhiszemű ebben a kérdésben, mert mindig van a jognak és jogrendnek olyan kivétele, hogy magasabb érdekből korlátozza a magántulajdont — a földreform gondolatát akarja végleg eláztatni. Ami kritika emelhető — és ezt most nyomatékosan kell hangoztatnom, nagyon helyesen mutatott rá t. képviselőtársam bizonyos jelenségekre — az nem a földreform gondolata ellen, hanem az ellen a rendszer ellen emelhető, amely Magyarországon a földreformot megcsinálta, illetőleg azon őszinteség hiánya ellen, amellyel ennek a földreformnak végrehajtását eszközölte. Ne legyünk próféták, de meg vagyok róla győződve, hogy a magyar földreform kérdése nem tűnt el a magyar közélet problémái közül, mert ez a kérdés összefüggésben van nemcsak egy nagy szociális igazsággal, de összefüggésben van a többtermelés gondolatával, amelyet pedig nem nélkülözhetünk, ha ezen a helyen élni akarunk. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ha a magántulajdon szentségéhez hozzányúlunk, akkor nincs többé megállás!) Bocsánatot kérek t. képviselőtársam, a magántulajdon szentségéhez nem nyúlhat hozzá; magánember, de a legmagasabb közület, az állam, igenis korlátozhatja a magántulajdont. T. képviselőtársam bizonyára nem fog felháborodni azon, hogyha Budapesten uj hidat akarnak éoiteni, a szükséges területeket a tulajdonos akarata ellenére magasabb oél érdekében ki fogják sajátítani. (Zaj a jobb- es a báloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kassay Károly: Azokkal, akik a földreform gondolatát nem tekintik közcélnak, nem tudok erről a kérdésről vitatkozni. Legyen szabad ezek után áttérnem az előttünk fekvő költségvetés tárgyalására. Mielőtt azonban a költségvetéshez fűzve megtenném észrevételeimet a kormány általános, de ' különösen pénzügyi politikájára vonatkozólag, Jegven szabad röviden foglalkoznom a jelenlegi parlamenti helyzettel, az azt előidéző okokkal és az. azokból előállott természetszerű, adott következményekkel. (Halljuk! Halljuk!) A közvélemény előtt érthetetlen volt, — de meg vagyok róla győződve, hogy a t. túloldalon is sokan csodálkozással fogadták — hogy a decemberi váilasztások után elmaradtak ezekről a padokról azok a gravamenek, amelyek pedig Magyarországon minden választást, még normálisabb időkben lefolyt választásokat is kisérni szoktak. A t. túloldal és a t. kormány megtett mindent abban a tekintetben, hogy ezt a gravaminális felzúdulást kiváltsa, Provokáló nyilatkozatok hangzottak el. amelyek a választási nagv győzelmet a;z ellenzék hibás magatartásával, tehetetlenségével, programmnélküliségével akarták a hazai és külföldi közvélemény előtt megindokolni. Ha ezekre a vádakra akarnék felelni és megakarnám magyarázni, hogy miért hallgatott eddig az ellenzék, erre nagyon egyszerű indoülése 1927 április 1-én, pénteken. 351 kom volna. Hivatkozhatnék arra a körülményre, hogy a kormány a parlament eddigi foglalkoztatásával nem is adott módot az ellenzéknek arra, hogy a maga választási sérelmeit előadja. Teljesen szokatlan jelenség volt az, hogy ilyen választás után — amelyen a kormány válogatás nélküli eszközökkel biztositott magának óriási többséget — elmulasztotta, hogy ide, az arra illetékes fórum elé álljon, kifejtse a maga terveit, szándékait és munkaprogrammját. Ebben a tényben, ebben a mulasztásban ugyanaz a lekicsinylés érvényesült az eszközök megválogatásában, amelyekkel a parlamentet összehozták. Az államfő megnyitó beszéde — amely őszinte sajnálatomra a napi politika terére is elkalandozott — tett bizonyos kijelentéseket és a ministerelnök ur is az időközi választások alatt — ha jól tudom Veszprémben — hosszabb beszédet mondott. Ezek a megnyilatkozások azonban még halvány körvonalait sem adták egy kormány parlamenti munkaprogrammjának, amely lehetővé tette volna azt, hogy ezután az ellenzék is előadja megfelelő formában a maga álláspontját és kritikáját. Azok a nyilatkozatok, amelyek a választások során hangzottak el a kormány és a kormánypárt tagjai részéről, olyan nagy általánosságban mozogtak, hogy azok munkaprogrammul igazán nem voltak elfogadhatók, sőt az azóta bekövetkezett eseményekkel szuperálva vannak és tárgytalanokká váltak. Hiszen méltóztassanak csak visszagondolni arra, hogy ezek a nyilatkozatok, amelyek a választások alatt hangzottak el és amelyek variálódtak nemcsak a személyek szerint, akik azokat elmondták, hanem sokszor a hely szerint is, ahol elhangzottak, a választások agitációs céljainál többet aligha szolgálhattak. Hiszen tanúi voltunk annak, hogy maga a ministerelnök ur az. egyik helyen hitelt, a kereskedelmet és az ipart állitotta oda, mint a nemzet gerincét, a másik oldalon a köztisztviselői osztállyal egynek véve a középosztályt állitotta oda, az intelligenciát s azután, ha jól tudom. Debrecenben a kisgazdatárs?) dalom lett kinevezve a nemzet gerincévé. (Zaj.) Hallottunk programmokat és megnyilatkozásokat- amelyek a liberális politika mellett szólottak, tévesen, de célzatosan ugy tüntetvén fel a liberális politikát, mint amelv a keresztény gondolattal ellentétben áll. (Pronper Sándor: Héjjastól Reich Körmeiig terjedt a vonal!) Mii ven nagy volt a differencia a választások előtt és a választások után elhangzott kormánvkiieleutések között. Röviden utalhatnék a közalkalmazottak, a köztisztviselők kérdésében, a nvugdíiasok üsryében, az adómérséklés és csökkentés kérdésében, a hadikölcsön valorizációja tekintetében elhangzott beszédekkel arra. hogy milyen nagv differencia van azok között a nyilatkozatok között, amelvek a kormány és t. pártja részéről a választások alatt és a választások után elhangzottak. Én azonban mégsem akarom egyszerű parlamenti technikai okokkal magvarázni az ellenzék eddigi magatartását. Súlyosabb, mélyebben fekvő okai vannak ennek: az ellenzéki kritika megbénulása mélyebb okokból ered. Az ellenzék a választások lefolytatásából annak eseményeiből, a választási eszközökből, amelyeket igénybe vettek és nem kis mértékben a társadalomnak ezekkel szemben tanusitott ellenálló képességének hiányából jogosan vonhatja le azt a konzekvenciát, hogy az ellenzéki politikának tulajdonképeni elő-