Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

Az országgyűlés képviselőházának 33. címen csak a napirend letárgyalása után adhatom meg a képviselő urnák a szót. (Felkiáltások a Ház mindkét oldalán: Megadjuk a szót! — Rassay Károly: Erről a házszabályok intézkednek. — Dréhr Imre: Nem tűrjük ezt tovább! Tessék elégtételt szolgáltatni! — Zaj.) Csendet kétrek, t. képviselő urak! Méltóztassanak az elnöki kijelentést csendben meghallgatni. Miután a házszabályok 205. §-anak 2. nontja értelmében az elnök belátására van bizva, hogy megadja-e a szót vagy sem, én a Ház általános óhaját észlelve, r Gaal Gaston képviselő urnák megadom a szót. (Élénk helyeslés.) Gaal Gaston: T. Képviselőház! A t. pénzügyminister ur felszólalása két részből áll. A felszólalás első részletére a magam részéről kijelentem, hogy az a kijelentés amelyet tegnap a Házban tettem, több tekintetben félremagyarázható, mert nem olyan tiszta, mint amilyen tisztaság ebben a kérdésben kívánatos. Énen azért teljes lojalitással kijelentem, hogy ebben a nyilatkozatban a politikai államtitkárokat egyáltalában nem értettem bele. Az- egész kijelentés tulajdonképeni célja egy szembeállítás volt. szembeállítása annak, hogy amig a tisztviselőknek egy része fizetésével elégedietlen, még pedig méltán elégedetlen és az élet gondjaival küszködik, addig a magasabb állásban lévő hivatalnokok egyes állásoknak — nem mondom, hogy illegitim módon, mert ezt nem is állítottam, túlhalmozásával — igenis, többszázmillió jövedelmet élveznek. Hogy ezek a tisztviselők kicsodák, azt nem vagyok hajlandó megnevezni, nem vagyok hajlandó itt a Házban botrányra okot szolgáltatni, mert én nem személyek ellen küzdök, hanem az ellen a rendszer ellen, amely ilyen helyzeteket lehetővé tesz. A pénzügyminister ur által felolvasott másik szöveget illetőleg a t. pénzügyminister ur tévedésben van. Amit felolvasott, azt nem én mondottam. Én egy levelet olvastam fel, s ezzel illusztráltam a helyzetet. (Dréhr Imre: Azzal, amit az ember felolvas, azonosítani szokta magát!) Nem áll, államtitkár ur. Ha én azonositom magamat valakivel, azt meg is mondom. Felolvastam a levelet annak illusztrálására, — és ezt minden egyes esetben, máskor is meg fogom tenni — hogy az a kormányintézkedés, amely a törvényben sem talál alapot, hogy tudniillik kiválogatott tisztviselőket ministeri kegyekkel jutalmaznak vagy nekik tantiemeket osztogatnak, micsoda vért, micsoda hangulatot szül a tisztviselők egyetemében. Ezeket kívántam a pénzügyminister ur kijelentéseire megjegyezni. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Engem Gaal Gaston t. képviselőtársam válasza nem elegit ki. Nem elegit ki azért, mert ő azt mondotta, hogy nem a politikai államtitkárokra gondolt. De hiszen vannak nem politikai államtitkárok, adminisztratív államtitkárok is! Én tehát felteszem a kérdést, hogy amennyiben a t. képviselő ur az adminisztratív államtitkárokra vonatkoztatta állítását; legyen szíves megnevezni az illető adminisztratív államtitkárokat. (TJgy van! ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ezenkívül meg kell jegyeznem, hogy én nem tudok olyan tisztviselőkről sem, akik százmilliókon felüli jövedelemmel bírnának, KÉPVISELŐHÁZI XAPLÓ. II. ülése 1927 április 1-én, pénteken. 3é9 Ilyenek nincsenek a pénzügyministeriumban és kizártnak tartom azt is, hogy ilyenek más ministeriumokban legyenek. Igenis, ezt a kérdést tisztázni kell, mert higyje el igen t. képviselőtársam, hogyha olyan nagytekintélyű képviselő részéről, mint amilyen Gaal Gaston t. képviselőtársam, jön ez a megállapítás, azt a közvélemény nem tudja másként értelmezni, minthogy tényleg megtörténnek ilyen dolgok. (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon és a középen.) Ezzel szemben én azt állítom, hogy nem ez a helyzet. Itt tehát bizonyítani kell. Tessék nyiltan és nyugodtan megnevezni, igen i képviselőtársam az illető tisztviselőket, mert ebből nincsen botrány, hiszen igy egyszer s mindenkorra tisztázódnék ez a kérdés s nem fog megtörténni az, hogy a tisztviselői kar és a kormány tekintélyét lépten-nyomon aláássuk. Ismételten kérem tehát az igen t. képviselő urat, méltóztassék felszólításomra válaszolni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Napirendünkre visszatérve, szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abba a vitába, amely a pénzügyminister ur és Gaal Gaston t. képviselőtársam közt lefolyt, a magam részéről nem akarok beavatkozni. Én olyannak ismerem Gaal Gaston képviselőtársamat, aki ezt a vitát megfelelő helyen, megfelelő formában el fogja intézni, igy tehát a parlamenti szokásoknak megfelelően Meskó Zoltán t. képviselőtársam beszédére kivánok reflektálni, aki előttem a vitában felszólalt. T. képviselőtársam beszédét váratlanul egy olyan ügv előhozásával fejezte be, amely a magyar közéletben hosszú időn keresztül már nem pertraktáltatott. Ez az ügy a frankhamisítás bűnügye volt. Visszaemlékszem a választási agitáció időszakára, amikor a kormány egyik tagja fenhéjázva vágta oda az ellenzéknek azt, hogy az ellenzék a választási agitáció időszaka alatt szóba sem merte hozni a frankhamisitási per ügyét. Valóban nem hoztuk szóba, azért nem, mert mi az ország érdekeit magasabb szempontból tekintettük, mintsem hogy szóba hoztuk volna azt az ügyet, amely sok kárt és — mondhatom — nem sok dicsőséget hozott a jelenlegi kormányra és kormányzati rendszerre. Ha t. képviselőtársam ugy látja, hogy immár elérkezett az ideje annak, hogy erről az ügyről is kell a magvar közéletben beszélni, én nem fogok kitérni előle. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A frankhamisitási bűnügy kérdésében senki sem foglalta el a magvar közélet politikai pártjai részéről a bosszú álláspontját Azokkal az egyénekkel szemben, akik rövidlátással és csökkent morális érzékkel ezen az utón akarták megmenteni az országot, szánalommal és nehezteléssel viseltetünk. Szánalommal a saját sorsuk iránt és nehezteléssel amiatt, mert az országnak végtelenül súlyos károkat okoztak. Ha mármost a magyar közélet elérkezettnek látja azt, hogy erre az ügyre amnesztiával zárópontot tegyen, én a magam részéről ezt nem fogom akadályozni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Csak egyet kívánok: egyenlő megértést, egyenlő elbánást mindenkivel szemben. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon, -r Fábián Béla: Általános amnesztiát! — Propper Sándor: Nyolc év óta ülnek emberek börtönben bűntelenül!) A] politikai küzdelmek során lehet elitélni az eszközöket, de a becsű' 48