Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-33
346 Az országgyűlés képviselőházának 3, került. Ez épen olyan, mintha szőrit a cipő s a barátom azt mondja: ugy-e, szőrit a cipő? — mindjárt jobban érzem, hogy szőrit, ha figyelmeztetnek reá. (Derültség.) Ne nagyon emlegessük tehát, mert ez a fegyver visszafelé sülhet el. Sajnos, vannak olyanok, — ha momentán nem is állhatnak ki a népgyűlésen, mert nem engedik őket kiállani — de egyszer ebben az országban mégis meglesz a szabad gyülekezési jog... (Derültség, zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor?) Én most ugyanazt követelem a kormány padjairól, mint amit boldogult ellenzéki koromban követeltem. Én már szeretném az országot abban a helyzetben látni, hogy szabadon lehessen nópgyüléseket tartani, hogy minden politikus szabadon elmondhassa véleményét, hogy az elvek ütközzenek meg egymással, ne a^ személyek. (Za.i a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: Szabadsajtó, esküdtszék!) Én azt hiszem, —• és ugy vélem, ebben nem csalódom — hogyha ezek a lelketlen agitátorok kimennek majd és azt mondják: hallottátok maga az_ Omge. maga a propaganda-szövetség mondja, hogy a földreform nem jó, hogy ezt a kis földet, azt az egy-két holdat, amely 10 kilométerre esik a községektől, nem bírjátok megművelni, akkor a legtöbb ember egy kicsit gondolkozik és azt mondja: ha ez a földreformtörvény nem volt jó. jöjjön a bővített, javított kiadás. (Malasits Géza: Majd jön!) Én ezt nem helyeslem, mert az ország mai válságos gazdasági helyzetében égbekiáltó bűn lenne ezt a kérdést újból feszegetni. (Ugy van! a .jobboldalon.) Itt hosszú ideig nem lehet ujab operációt megengedni, mert ebbe az egész ország tönkremenne, különösen a mai helyzetben. Én csak azt mondom, — és azt hiszem, helyesen ítélem meg a helyzetet — hogy ezzel a kérdéssel ne játszunk. Nyugodjunk bele; könnyebb a nagybirtoknak belenyugodnia, mint annak a kisembernek, mert legyünk csak őszinték: sehol, ahol földreformtörvényt hajtottak végre, ilyen lojálisán nem jártak el bizonyos tekintetben. (Rassay Károly: Ez már igaz! — Malasits Géza: A lojális szó helyett mást kell tenni!) p Mondom, ezek kiegészítésével nagyban és egészben csak helyeselni tudom a nropagandabizottság működését, különösen akkor amikor örömmel olvastam s épen egyik nag-ybirtokos gróf Hadik szájából is hallottam, hogy első feladatuk a kisembereken való segítés. Ezeket a kisembereket akarják alátámasztani, hogy az egy-két holdon gazdálkodni tudjanak. Ebben a kérdésben csak üdvözlöm ezeknek az uraknak a kezdeményezését. (Rothenstein Mór: De ez csak beszéd és nem cselekedet ezektől az uraktól!) Azért mondom: várom a cselekedeteket. Egy dologban azonban nem értek egészen egyet a bizottság célkitűzésével. Lehet, hogy nem jól értettem vagy félremagyarázom — de mondom, nem szándékosan — az intenciót. Nem helyeslem, mert nemzeti szempontból, nemzeti érdekből nem helyeselhetem, hogy az állam elővételi joga mint korlátozás megszűnjék. Ennek fentartására okvetlenül szükség van, mert nem lehet közömbös reánk nézve, hogy kié a magyar földi, Jól tudjuk, hogy akié a föld azé az ország. Erről egy önérzetes magyar embernek egy pillanatig- sem szabad megfeledkeznie. Nem azért folyt a harctereken natakokban a magyar vér, nem azért állottak fiaink érc fal at a front különböző részein a hazai föld védelmében, hogy most a földet, mint valami portékát elkótyavetyéljék s hogy a föld bárki kezébe kerül'. ülése 1927 április 1-én, pénteken. hessen. Igenis, az államnak élnie kell ezzel a jogával, de csak ott szabad ezzel élnie, ahol a nemzet érdeke megkívánja. Kicsinyes, mellékes szempontoktól el kell tekintenie. Még egyre kivánom a földmivelésügyi kormány figyelmét felhívni: amikor ezzel a jogával élni akar, a döntést egy-két napon belül hozza meg, hogy a nagybirtokos is, a vevő is tisztában legyen a helyzettel. Aj lényeg az, hogy itt sürgős intézkedést kérek. Rövid pár szót akarok még mondani a gazdatisztek kérdéséről. Ez a szerencsétlen, értékes társadalmi osztály a lehető legrosszabb helyzetben van, (Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, itt a legnagyobb bizonytalanság tapasztalható. Egy elavult törvénnyel állunk szemben, amelynek revizióját kértem már ellenzéki koromban és kérem most ezekből a padokból is. Az igen t. minister ur megígérte, tudómásom, szerint már készítik is, várom tehát ennek a törvényjavaslatnak mielőbbi beterjesztését. Körülbelül ötezer gazdatiszt van ebben az országban állás nélkül. (Egy hang a középen: Háromezer!) Ugy vagyok értesülve, hogy ötezer; lehet hogy időközben elbocsátottak egy csomót. Ezeknek a helyzete a legszomorúbb. Ezek igen sokszor szeszélyeknek vannak kitéve, sokszor e-azdájuk szeszélye következtében vesztik el állásukat. Ha kapnak is - végkielégítést vagy nyugdíjat, tudjuk, hogy milyen egy gazdatisztnek a nyugdíja. Tudjuk, hoay annak a gazdatisztnek sokszor tél viz idején kell elhagynia a lakást. (Zaj a jobbóldalon.) Adatokat tudok, nevekkel nem szolgálok itt a képviselő urnák, azonban négyszemközt szívesen megmondom máshol bármikor. (Farkasfalvi Farkas Géza: Hat hónapi felmondás van!) Bocsánatot kérek, megvan a felmondás, de tudjuk, hogy egy gazdatisztnek a főjövedelme terményekben van. Az ő fizetése és nyusrdíja olyan csekély, hogyha állását ma felmondják. akkor a lakását nyolc vagv hány héten belül el kell hagynia. Mit csináljon az a szegény gazdatiszt, akinek három-négy gyermeke van, akik a szomszéd községbe vagy városba járnak iskolába, ha felmondanak neki tél viz ideién vagy bármikor és kiteszik a lakásából % Nem lehet megkötni a birtokosokat^ sem v én nem megyek túlzásba, de ezt a kérdést mégis valahogyan rendezni kell. A földbirtokos,, ha nincs megeléeedve. élhessen felmondás jogával, de ezt a kérdést közmegiiyugvásrfa, nemi s a törvény ereiénél fogva, hanem a kölcsönös megértés alapján kivánom megoldani. (Farkasfalvi Farkas Géza: De nagyon vigyázni kell ennél a kérdésinél és nem szabad egyoldalúi ag rendezni!) Ugyanazt mondom, amit a képviselő ur. Fitz Arthur képviselőtársam emiitette, hogy a gazdasági szakoktatás terén az egyes akadémiákon nagyon sok a jelentkező és ezek csak szaporítják azoknak a számát, akik a gazdatiszti pályára akarnak menni. A földmivelésügyi kormány nagyon helyesen már intézkedett, mert tudomásom szerint csak harmincat vesznek fel egy-egy akadémiára olyanokat, akik gazdatisztek akarnak lenni. Az akadémia többsége olyan hallgatókból áll, akik annak idején saját birtokukon fognak majd gazdálkodni. Nagyon helyes ez az intézkedés és helyes volt a végrehajtási utasitás is, amely kiment az igazgatókhoz, hogy akit csak lehet, lehetőleg a harminc közül is, akit csak lehet beszéljenek le, mert ma a leglehetetlenebb helyzetbe kerül, aki a gazdatiszti iskolát el-.
