Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-33

344 Az országgyűlés képviselőházának 33. csak annyiban teszek, hogy ott tagok vannak, ott nem slepperek hozzák fel a pasasokat, hanem a tag-ok .látszanak egymásközt és nem kifosztásra megy a játék, bár néha nagy veszteségek is vannak. (Egy hang a jobboldalon: Azért] eleget kifosztanak igy is!) Mondom, az is megtörténhetik. (Jánossy Gábor: Magyarul mondd: mi az a slepper? Mi az a pasas? — Derültség.) Elnök: Csendet kérek! Kérem Jánossy képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszólni! Meskó Zoltán: Ezek nem magyar emberek, nincs magyar nevük. Nem elég, hogy a razziát megtartják és pár pengőre megbüntetik a játékosokat vagy bezárják a klubot, mert akkor elmegy egyik kerületből a másikba; egymással csereberélnek, mint a lovasok, más lóra ülnek. (Zaj. — Fábián Béla: Elnököt is cserélnek!) Nem csak azt kell megbüntetni, akit a játékon rajtacsípnek és nemcsak a felhaj tókat, hanem a klub vezetőségét is. (Ugy van! jobb felől.) Ha a klubok elnökei a rendőrség elé kerülnek és ha az uj törvény értelmében politikai jogaikat elvesztik s igy nem lehetnek majd képviselők és egyebek, még választók sem, akkor majd meggondolják, hogy vállaljanak-e elnökséget olyan-klubokban, ahol lehet, hogy, ha jóhiszemű vagyok, azt mondom, a hátuk megett, ha pedig tárgyilagos vagyok, azt mondom: a tudtukkal kártyáznak. Már pedig ennél piszkosabb jövedelem nincs. Olyan klubot meg sem tűrnék, erkölcstelen alapon áll az a klub, amely sikkasztok pénzéből meg árvák könnyéből szerzett jövedelemből tartja fenn magát és megvetésre méltó ctZ cl férfiú és nem is tartom férfiúnak azt, aki ilyen jövedelmeket elfogad, akár közvetlenül, akár u. n. strohmannok utján. (Taps és élénk helyeslés. — Fábián Béla: Remélhetőleg meghallják ezt az elnök urak is!) Én ezeket azért mondottam el, mert, bár látszólag kisebbszerü dolgok, de higyjék meg nekem, életbevágóak. (Ugy van! Ugy van!) Sok anyának, sok gyermeknek az exisztenciáját menti meg a megfelelő gyökeres intézkedés. (Jánossy Gábor: Nemzeti betegség ez is!) Kétségbeesett anyák, siró feleség és éhező gyermek jajkiáltása beszél belőlem, amikor ezeket elmondom és a kormánytól a legszigorúbb és a legkönyörtelenebb intézkedéseket a legsürgősebben elvárom. (Helyeslés. — Fábián Béla: Várhatsz! Nagyon hatalmas patrónusaik vannak a kártyakluboknak! — Erdélyi Aladár: Ki az?) Azokat is le kell leplezni. Nem bánom, ha a patrónust a slepper re 1 együtt csukják be, vagy a kártyaklub elnökét a krupié-vei. (Helyeslés.) Ezzel a kérdéssel végezve és abban a reményben, hogy az intézkedés meg fog történni, áttérek egy-két gazdasági kérdésre. (Halljuk! Halljuk! Mint régi szövetkezeti ember, a szövetkezeti üggyel óhajtok foglalkozni, nemcsak azért, mert^ a szövetkezeti ügynek kérdésével évtizedek óta foglalkozom és a szivemen viselem a szövetkezeti ügyet, de azért is, mert a szövetkezeteknek hathatós támogatása annak a pártnak, amelyhez tartozom, egyik sarkalatos programmpontja. (Ugy van! jobbfelöl.) Az utóbbi időben bizonyos idegesség észlelhető ezen a téren, , bizonyos oldalról mind hangosabban támadják a szövetkezeteiket bizonyos rendszer szerint. A kereskedelem terén mostanában nagy az üzleti pangás, az üzlettelenség s a kereskedők érthető okokból bűnbakot keresnek és azt hiszik, hogy a szövetkezese 1927 április 1-én, pénteken. zeíek konkurenciája következtében pang a legális kereskedelem. Mindenekelőtt meg kell állapitanom, hogy az agrár-szövetkezeteik kereskedelmi ténykedése épen olyan legális, mint a magánkereskedelemé, vagy mint a részvénytársasági kereskedelem ténykedése. Mikor a szövetkezetekről beszélek, akkor nem a szövetkezeti formába bujtatott részvénytársaságokra gondolok, nem az álszövetkezetekre gondolok, hanem a becsülettel dolgozó, a programmjukiat betartó szövetkezeteket tartom szemem előtt. A földmávelő nép nagyon is érzi, hogy mennyire nem nélkülözheti az agrárkereskedelmi szövetkezetek áldásos működését. Meg- vagyok róla győződve, hogyha a szövetkezetek beszüntetnék működésüket, az uzsora árja csapkodná a földmivesporták küszöbét. A kereskedelem tehát hagyjon békét a szövetkezeteknek, mert hiszen itt van Dánia, a szövetkezetek hazája; látjuk, hogy milyen virágzó kereskedelem van Dániában! A kereskedelem pangása az üzletteleinség're, a pénztelenségre, a közönség vásárlóképességének csökkenésére és egyéb okokra vezethető vissza; ezek az okok köztudomásúak. A tisztességes kereskedelem, a régi becsületes kereskedők meg fognak élni ebben az országhan, mert meg kell élniök, épen ugy megélnek, mint megéltek a békében; de az alkalmi keiresjkedők, akik csak máról-holnapra lettek kereskedők, épen ugy el fognak pusztulni, mint elpusztulnak a pióca szerepet betöltő álszövetkezetek, amelyeknek igazgatói egyik lábukkal állandóan a Markó-utoa küszöbén állanak. Nagyon természetes, hogy a szövetkezeteknek altruista módon kell a kereskedelem fattyuhajtásait kiirtaniok. Az agrárszövetkezés jogosult, mert a termelést mozdítja elő. Az olcsó beszerzés következtében nagyobb lesz a gazdának a befektetése és ennek következtében nagyobb lesz a termelés. Ha jogos a lamentáeió a magánkereskedelem miatt, akkor ne csodálkozzanak azon, ha á szövetkezeti kereskedelem is nagyon nehéz helyzetbe jutott. A forradalmak után az: a patriarchális viszony, amely a vidéki intelligencia és a földművelő nép között a múltban fennállott, kissé meglazult, legalább a legtöbb helyen. A falusi intelligenciának, különösen a birtokososztálynak egy nagyon tekintélyes része a földbirtokreform következtében is távol tartja magát a közügyektől, igy a szövetkezeti ügytől is, pedig az lenne a helyes, az lenne a célravezető, ha a vidéki agrárius vezérférfiak hivatásszerűen, mint hivatott vezérei a népnek, átvennék a szövetkezetek vezetését. (Forster Elek: Ezért kár az agrártábort megbontani!) Nem bontja meg senki, erről is beszélek mindjárt! (Erdélyi Aladár: Pedig azok .ingyen dolgoztak! — 'Kassa

y Károly: Van, aki nem ingyen dolgozik? — Erdélyi Aladár: Egy pár!) A szövetkezetek nem kérnek mást, mint egyenlő elbánást a kereskedelemmel. Nem akarnak" a kereskedelem rovására dolgozni, hanem becsületesen még együtt is működni a tisztességes kereskedelemmel. A tisztességes kereskedelemnek sem lehet az ellen kifogása, ha a szövetkezetek az uzsorát, a szabadkereskedelem fattyuhajtásait irtják, mert, azt hiszem, ebben a tisztességes, legális kereskedelem is kezet nyújt a szövetkezeteknek, miután a kereskedelemnek is az az érdeke, hogy becsületes, tisztességes legyen. (Ugy van! jobbfelől.) Az altruista szellem, önzetlenség és áldozatkészség egymásért és a szövetkezeti esz-