Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-32
0* Az országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. 321 zetbei, hogy likvidálni ne legyen kénytelen. (Zaj a középen.) Hogy mit jelentett ez a bruttó jutalomosztogatás az igazgatóknak, arranézve leszek bátor a pontos adatokat közölni. Neveket megint nem emlitek. Ha a minister ur kiváncsi rá, hajlandó vagyok neki nevekkel is szolgálni, de nem kivánok senkit sem kipellengérezni, nem is az a célom, sohasem kerestem az efajta szereplést. Az egyik igazgató. — akinek havi fizetése, miután ő volt a főigazgató, azt hiszem, legalább 10 millió korona, külön fix fizetése nincsen megmondva, csak az van, hogy fix fizetést havi 8—10 millió koronát kapott — mondom, az egyik igazgató kaoott 1926 november 26-án a bruttó forgalom alapján 116 millió 602 ezer koronát — a kis számokat el sem olvasom — december 16-án, november hónapra kapott 8,924.000 koronát és december 31-én decemberre kapott — megvannak a pénztári naplótételek számai, melyek alatt ezek a fizetések kiutaltattak, csak nem akarom vele a t. Házat untatni — 13,501.000 koronát. Ez az igazgató tehát két hónapra kapott 136 millió proviziót. (Zaj.) A másik igazgató, akinek neve után ide van irva. — ugylátszik ébredő hajlamú volt az én informátorom — hogy »volt zsidó«, kapott — nem akarom a részleteket külön-külön felemliteni — augusztus 12-étől december 31-ik öt tételben 144 millió korona proviziót, A harmadik igazgató, aki a ruha-cipő osztálynak volt vezetője, s akinek megint 8—10 millió havi fizetése volt, kapott augusztus 26-tól december 31-ig 144 milliót. Egy negyedik igazgató, aki megint a ruha-cipő osztályban dolgozott, kapott a havi 5 millió illetményen felül provizióképen 170,480.000 koronát. (Bródy Ernő: A névtelen adófizető fizethet! — Szilágyi Lajos: Kár, hogy a kormánynak egy tagja sincs jelen, — Rassay Károly: Ha ez egy részvénytársaság, akkor hamis bukásért becsukják az embereket!) Azt kérdezem, hogy ahol 18 milliárd állami pénz fekszik egy intézetben, amely intézetet a minister ur felvilágosítása szerint kizárólag azért kreáltak, hogy ezzel a tisztviselői kart segítsék és amely intézetben 1921 óta bent ül a pénzügy minister nek ellenőr kó pen kiküldött egyik magasrangu főtisztviselője, hogyan lehetséges, hogy ahol egy ilyen intézmény teljesen tönkrement, ott provizió címén csak ez a négy igazgató közel hat-hét százmiliót kapjon a fizetésén felül 1 ? (Szilágyi Lajos: Vájjon nem ezért nient tönkre 1 ?) Azt nem kutathatom, mert nem én vagyok a pénzügyminister ur ellenőre. Ha én ülnék ott mint ellenőr, valószínűleg tudnék válaszolni a képviselő urnák. Én azt hiszem, inkább azért ment tönkre, mert ezek az az urak csak azért, hogy minél több províziót kapjanak a bruttó-forgalom után, két kézzel kaptak bármilyen üzlet után, mert nekik teljesen irreleváns volt, haszonnal jár-e maga a vállakózása vagy nem, csak az ő províziójuk biztosítva legyen. Amikor már nyilvánvaló volt, hogy a Kogsz. belesült, hogy vége van, ak'kior törték a fejüket, akik illetékesek, miképen lehetne most valahogy ezt a Kogsz-ot megmenteni, miképen lehetne ezeket az ugylátszik, nagyon jól fundált elhelyezkedéseket a jövőre is biztosítani. Méltóztattak bizonyára olvasni róla — nem akarok a detailokra kiterjeszkedni — hogy a legfőbb magyar textilérdekeltségeknek van egy közös eladási kartellszerü alvállalatuk, a Konfidencia Részvénytársaság, amelyet a kormány beleikény szeritett abba, hogy nolene-volens bizonyos feltételek mellett a Kogsz. ügyeit átvegye és kvázi szanálja. Magának a szanálásnak módozataiba belemenni nem kivánok, nem is vagyok teljesen verzátus ebben a kérdésben; meglehetős sokat tudok ugyan róla, de ez nem tartozik a Ház elé. Ami idetartozik, az a következő: a Konfidencia és a Kogsz. egy szerződést kötöttek, amelyet természetesen irásba kellett foglalni.. A szerződés irásbafoglalásához annak ellenére, hogy 18 milliárd állami pénzről volt szó, az államnak ugylátszik, nem voltak megfelelő jogászai. Ennek a szerződésnek megírását ugyanis nem a jogügyi igazgatóság jogászai intézték el, nemis a pénzügyministeriumnak vagy az igazságügyministeriumnak valamely megfelelő közege, hanem ezt ügyvédre bízták, magánügyvédre és a szerződés megszerkesztéséért — amiért a Kogsz-ot a Konfidencia átvállalta, illetőleg biztosította magának az egész magyar tisztviselői kart, mint szövetvevőt, mert ezeknek a fizetését tiltják le, ha nem fizetnek — a Kogsz. pénztári naplójának 226. tétele szerint kapott az egyik ügyvéd ur 75 milliót, a másik ügyvéd ur peidg 54 milliót. (Fábián Béla: Kik ezek? — Farkasîalvi Farkas Géza: Hallatlan!) Én csak azt nem tudom megérteni, hogy amikor mi egy egész ország vérizzadása árán kolosszális központi államhivatalnoki kart tartunk fenn, akkor nem akad azok közt egyetlenegy sem, aki ezt a Kogsz-szerződést ingyen meg tudja szerkeszteni, hanem a tisztviselők felsegélyezésére adott pénzből 75 és 50 milliós ügyvédi honoráriumokra is telik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Abszurdum!) Minden animozitás nélkül mondom el ezeket, mert engem nem érdekelnek azok az urak, akik a kormányzatban r^ek, nem érdekel egyénileg még a kormány sem: én ha csak lehet, minden követ elvennék ennek a kormánynak útjából, amely megakadályozza őt abban, hogy az ország konszolidálásának munkáját folytassa és befelyezhesse; azért venném el, mert én felelősség terhe mellett nem tudnék ma jobbat, helyesebbet a helyébe állítani. (Rassay Károly: Akkor elég szomorúan néz ki ez az ország!) Akárhogy néz is ki, akárhogy törném rajta a fejemet, én a mai viszonyok között a jelenlegi kormányt, ha csak egy mozdulatomba kiülne is megbuktatása, nem bnktatnánv meg. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Rassay Ká^olv: Akkor ne panaszkodjék az állapotok miatt!) El'enben igenis mindent el kell Vöve+ni. hofry aurk a kormányzat kebelén kivül kinövésként, fekélyekként jelentkeznek, azokra rámutassunk (Ugii van! TJgy van! jobbfelől. — Rassay Károly: Ahhoz más parlament kellene!) és ezeknek orvoslására módot és erőt adjunk a kor-' mánynak. hogy avval a bürokráciával szemben, amellyel már ngy látszik, nem bir. mep-felelő eréllyel a képviselőház támogatása mellett fellénhessen. (Farkasfalvi Farkas Géza: E?en az oldalon is azt csináljuk! — Fálrán Féla: Várink!—Farkasfalvi Farkas Géza: Csináljak is! Mindent kritizálunk — Felkiáltások a szélsőbalol'lalon: Hol? Hol?! — Bródy Ernő: Láttuk a biztosítási javaslatnál!) Elnök: Csendet kérek mind a két oldalon. Gaal Gaston: Múltkori felszólalásomban felhoztam még a bankok bélyegcsonkitási ügyét is, amelyet devizák- és külföldi pénznemek vásárlásánál egymásközt való forgalmukban szerény felfogásom szerint elkövettek. Erre a minister ur egy meglehetősen általánosságban tartott ibis-redibis-féle válasszal felelt, azt mond-
