Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

Àz országgyűlés képviselőházának 32. ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. 317 összpontosul. Majdnem minden részéből az országnak kaptam már levelet, hogy még olyan gazdaköröket is, melyek a gazdaszövetség tagjaiként, annak alapszabályai értelmében kivannak megalakulni, a felsőbb hatóságok szervezkedni és megalakulni nem engednek. Minden utat-módot felhasználnak arra, hogy ezeknek a gazdaköröknek megalakulását lehetetlenné tegyék. (Szabó Imre: Már itt tartunk?) Megengedem, hogy a mai nem egészen normális viszonyok között, — mert bár már átestünk a háború utóbajainak 90%-án, és legfeljebb 10%-a maradt még meg, de mégis megengedem, hogy ma még nem egészen megállapodottak a viszonyok — a különféle ilyen társulati szervezkedéseket legalább is jól megnézi a kormány és iparkodik azon, nehogy esetleges rosszul megszerkesztett alapszabályok folytán közönséges izgatási alanyul használják fel azután az ilyen alakulatokat. Mondom, megengedem, hogy bizonyos óvatosságra szükség van. Engedelmet kérek azonban, a Gazdaszövetségnek jóváhagyott alapszabályai vannak, és ezekben a jóváhagyott alapszabályokban benne van, hogy a Gazdaszövetség által kidolgozott alapszabályok alapján bárhol, bármely község gazdakört állithat fel és szervezhet meg. Ha ilyen kisérletek történnek, és ezekkel szemben a hatóság nehézményezőleg lép fel, ezt magam részéről megérteni nem tudom. Nem tudom, miben állanak ezek a nehézségek, mert a dolog mélyére menni nem tudok, csak annyit mondhatok — és ezt megint a l'öldmivelésügyi minister ur figyelmébe ajánlom, mert a felügyeleti jog ezen a téren elsősorban, őt illeti meg és nem a belügyminister urat — figyelmeztesse belügyminister kollégáját arra, hogy ahol a minister urnák van joga intézkedni, oda a belügyministerium — bocsánatot kérek — ne dugja az orrát és ezeket a gazdasági szervezkedéseket, amelyek, hogy bekövetkezzenek, az az országnak elsőrendű érdeke, más hatóság, mint amely arra illetékes, semmiféle törvényes, vagy törvénytelen beavatkozással ne nehezítse, vagy egyenesen lehetetlenné ne tegye. (Helyeslés jobbfelől.) Szólnom kell még, mint ennek a mozaiknak egy másik kövéről, a levente-ügyről is, (Halljuk! Halljuk!) különösen abban a vonatkozásban, amelyben a falut érinti. Azt talán mondanom sem kell, hogy magát az intézményt feltétlenül jónak, feltétlenül okosnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a közéven.) feltétlenül üdvösnek és szükségesnek tartom, amely, mint gondolat, olyan, hogy ahhoz szó egyáltalán nem férhet azoknak az embereknek részéről, akik a jövő nemzedéknek férfias, hazafias, szóval jó irányban vezetett fejlesztését óhajtják és kívánják. Ez ellen az ügy ellen legfeljebb azok emelhetnek szót, akiknek az ilyen irányú fejlődés nem kivánatos. Én azonban nem tartozom ezek közé az elemek közé. Saját falumban is látom és tapasztalom, hogy ennek rendkívül üdvös nevelő hatása van, sőt nemcsak nevelő hatása van, hanem — amit pedig olyan nagyon hangoztatnak különösen szociáldemokrata • t. képviselőtársaim — a demokratikus fejlődés szempontjából is rendkívül nagy jelentősége van. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Mert ahol egy táborba összejönnek, közösen gyakorlatoznak, közösen játszanak a legkülönbözőbb társadalmi állású fiuk, ott fejlődik ki az az igazi társadalmi közösség, amely társadalmi közösség, nagyon szeretném, ha a felnőtt emberek között is megvolna. (Helyeslés.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. Azonban, mint minden intézménynek, a levente-intézménynek sikere is tulajdonképen a végrehajtástól függ. Arról nem beszélek, hogy hogy itt-ott akad egy-egy durva lelkű oktató, hiszen az mindenütt akadt és mindenütt van; ezt magának az intézménynek a rovására irni nem lehet; ott egyszerűen el kell bocsátani azt az oktatót és másik olyan oktatót kell odaállítani, aki európai felfogás szerint látja el feladatát. Vannak azonban a levente-ügynek mint intézménynek olyan bajai, amelyeket feltétlenül ki kell küszöbölni. Az Alföldről kaptam egy levelet, mélyen t. Ház, amely elmondja, milyen a tanyák közt a leventeszolgálat. Megírja ez a levél, hogy a 12 éves gyermekeknek is 8 kilométer távolságról kell gyalog a Tiszán és ereken keresztül ringy-rongy csónakokon, vagy télvíz idején a jégen átkelve, a tanyai körzetből egy központba bemenni vasárnap délután 2 órára. Hogy az a gyermek 2 órára ott legyen, el kell indulnia hazulról legalább fél 11 órakor. Méltóztassanak elképzelni egy falusi háztartást, ahol a reggeli 3 órai felkeléstől és a teliénetetéstől kezdve jóformán órára van beosztva annak a háziasszonynak, az egyszerű földmives feleségének minden munkája; méltóztassanak elképzelni egy ilyen háztartást, ahol nem pont 12 órakor, harangszókor van az ebéd, hanem a gyermekeknek, akik leventegyakorlatra mennek, miár fél H-kor főzött ételt kell adni, szóval előre meg kell őket ebédeltetni. De méltóztassanak gondolni arra a sok veszedelmre is, amelynek az a 12—13—14 éves kis kölyök ki van téve a 8 kilométeres utón, amelyet meg kell tennie hónab, fagyban, zajló Tiszán, zajló vizeken keresztül csónakázva, hogy a leventeoktatás színterén meg jelenhessék. Amikor ott gyakorlatra megjelenik, már agyon van fáradva, mert hiszen 8 kilométert gyalogolt s akkor tessék neki hasmánt feküdni és a legkülönbözőbb gyakorlatokat végezni. Méltóztassanak elképzelni, micsoda kedvvel és testi erővel fogja ez a gyermek azt elvégezni. A leventegyakorlat után pedig ugyanezen az utón télen négy órakor, amikor már sötét van, a gyermeknek a tanyára vissza kell mennie. Ezek túlzások (Ugy van! jobbfelől.) és ezeket a túlzásokat le kell faragni. Teljesen lehetetlen állapot az, hogy egy különben helyes, minden tekintetben jó elvet ott is keresztülvigyünk, ahol annak keresztülvitele lehetetlenség. Ezt fentartani és ilyenekkel a népet üldöani, kunirozni és a nép lelkét hevíteni, forradalmositani semmi körülmények között sem tartom helyesnek. A levente-ügynél még egy más kérdés is előfordul, amelyet szintén feltétlenül meg kell oldani. Én tudom, hogy a leventeoktatóknak joguk van felmentéseket adni, ezek a felmenté s adás ok azonban a lehető legkisebb számú esetre szorítkoznak és többnyire csak azok kapják meg a felmentést, akik befolyásos emberek lévén, azt keresztül is tudják vinni. De méltóztassanak elképzelni a falusi parasztság életét: ott minden egyes családtagnak megvan a maga külön dolga. A gyermek vagy libát őriz, vagy a teheneket őrzi, szóval valami pásztorfoglalkozása van és nagyon jól tudja a t. Ház, hogy épen ez a foglalkozás az, amelyet nem lehet abbahagyni. Nem lehet azt mondani, hogy ma nem hajtok ki, mert amikor legeltetés van, ki kell hajtani. Mármost, ha annak a gyermeknek, aki pásztorgyermek, eset44