Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-32

Az országgyűlés képviselőházának 32. Ugy van! Szégyene a magyar igazságszolgáltatásnak, hogy még mindig nem deritette ki!) Akkor felállt a népjóléti minister ur — ha jól emlékszem, abban az időben a ministerelnök urat helyettesitette — és a következőket mondotta (olvassa): »A fejemmel felelek érte, hogyha a tettesek kézrekerülnek, le fog sújtani rájuk az igazságszolgáltatás. Sem Bethlen, sem én, a papi palástom, nem volnánk kaphatók arra, hogy ilyen gyilkosokat fedezzünk, hogyha eltávozom erről a helyről, a vérfoltok ütközzenek ki papi palástomon.« (Rothensteln Mór: Szép szavak! — Györki Imre: Frázisok!) Ennek ide s tova két esztendeje és jóllehet, minden valószínűség megvan arra, hogy illetékes helyen Somogyi Béla és Bacsó Béla gyilkosait ismerik, ennek az Ígéretnek ellenére semmit nem hallunk ebben a kérdésben; nem halljuk, hogy a megsértett jog és megsértett igazság megtorlása útban volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) így tehát én azt mondom, hogy a népjóléti minister urnák nincs meg ebben a teremben az a szilárd alapja, amelyen állva ő teljes joggal azt Írhatná vagy hirdethetné, hogy állja a harcot a szociáldemokratákkal szemben. (Dréhr Imre: Bizza rá!) Be nincs meg más szempontból sem. Mert ha végignézem a népjóléti minister urnák hatesztendős rninisteri működését, annak a hat esztendőnek működését, amelynek jubileumát ezer üveg pezsgővel ünnepelte meg... (Dréhr Imre: Nem igaz! Tessék megnézni a lapokat!) A lapokban nincs megcáfolva. Én nem voltam ott, de a lapok közölték, (Dréhr Imre: Nem cáfoljuk a Népszavát!) Ha majd azt méltóztatnak tenni, hogy megcáfolják az ezer üveg pezsgőt, akkor ezt tisztelettel visszavonom. (Dréhr Imre: Nem cáfolunk semmit, főleg az önök szavára! — Strausz István: Vass miniszter ur van legalább is_ olyan szociális érzésű, mint mi vagyunk! Én tudom!) A képviselő urak most jöttek be. nem tudják miről van szó. (Strausz István: Én tudom! A minister ur annak született!) Ha tehát a népjóléti minister urnák hatesztendős ministeri működését nézem, amelynek jubileumát most ünnepelte a mélyen t. népjóléti minister ur — és amint a lapok közölték, olyan dús teritékkel, hogyha azoknak a morzsáknak, amelyek az asztalon maradtak, vágy visszamaradtak (Dréhr Imre: Budapest szegényei ették meg!) értékét pénzre átváltanók és azok között a nyomorultak és szegények között, akiknek tömeglakásait tegnap éjszaka egy angol missziótársulat járta végig, megborzadtan látva a magyar tömeglakások irtózatos szörnyűségeit, szétosztanék, mindegyik részére egy szép kis családi házat lehetett volna épiteni, (Derültség.) — ha tehát a népjóléti minister ur hat esztendei működését és munkáját nézem itt a Házban, akkor bármiképen keresem és kutatom is — pedig tisztelettel viseltetem a népjóléti minister ur személye iránt — hatesztendős ministeri működésében nem találom azt, amit tőle joggal elvárhattunk volna. (Dréhr Imre: Ez a mondása jellemzi a képviselő urnák az objektivitását!) Ha a képviselő ur több türelemmel tisztelne meg, akkor sok felesleges közbeszólástői mentené meg önmagát. (Derültség!) Mert ha összehasonlítást teszek, hogy ezalatt a hat esztendő alatt a minister ur mit igért és mit nem tolt meg s odaállitom e mellé azt. amit tett, amit alkotott, akkor bizony azt kell látnom ' hogy ez ném az, ami szilárd alapot adna a népjóléti minister urnák ahhoz hogy velünk, szoeíáldemokKÉPV1SELŐHÁZI XAPLÓ. II. ülése 1927 március 31-én, csütörtökön. 309 rata képviselőkkel olyan hangon beszéljen, mint amilyen hangon a népjóléti minister ur helyesnek találta beszélni (Dréhr Imre: Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten!) és olyan hangon irjon, mint amilyen hangon a népjóléti minister ur ir. T. Ház! Mi is a helyzet! Mi ennek a hat esztendőnek politikai mérlege? (Kálmán István: Hogy meggyengült az önök poziciója! Ez az eredmény!) T. képviselőtársam, kérem, hogyha közbe méltóztatik szólni, méltóztassék egy kissé hangosabban közbeszólni! — Ha én a népjóléti minister urnák ministersége alatti munkáját nézem, akkor a mérleg a következőképen néz ki: Az elmúlt hat esztendő alatt a nemzetgyűlés 150 törvényjavaslatot tárgyalt le, illetőleg 150 törvényjavaslat vált törvénnyé. Ebből a jóléti minister ur javára — és itt nem tévedek — kettő mutatkozik. Tehát a hat esztendő alatt megalkotott 150 törvény közül csupán kettő az, amelyet a népjóléti minister ur javára lehet irni: az egyik a bányamunkások nyugbérbiztositásáról szóló törvény, amelynek végrehajtási utasitását a törvény megalkotása után körülbelül több, mint egy esztendő után adta ki a népjóléti minister ur; a másik pedig az országos közegészségügyi intézet felállitásáról szóló törvény. Ez a két törvény az, amely, mint eredmény, elkönyvelhető a népjóléti minister ur javára (Rothenstein Mór: Na, és a lakbérek emelése!) és bármiképen méltóztatnak is kutatni és keresni, kedjvezőbb eredményt az elmúlt hat esztendő alatt a törvényhozás életében és történetében seholsem fognak találni a népjóléti minister ur javára. Kérdezem tehát ismételten, hogy miért ez a nagy felzúdulás és harci készség az ellenünk való támadások irányítására és megszervezéséré! Nincs még az a szilárd alap, ismételten hangsúlyozom. Ha most egy lépéssel tovább megyek és a népjóléti minister ur egyes Ígéreteit bonckés alá veszem, akkor ismét meg kell állapítanom, hogy a népjóléti minister ur a legsúlyosabb és a legnyomorúságosabb helyzetben lévőknek tett igéretét sem váltotta be. Értem ezalatt a hadirokkantakat. Ne méltóztassanak azt mondani, hogy a néüjóléti minister

1 ur nem tett ígéretet. De igen. Sőt már évekkel ezelőtt ígéretet tett, ígérte, hogy a hadirokkantak helyzetén segíteni fog. (Dréhr Imre: Meg is tette! A 100%-os, a 75%-os és az 50%-os rokkantak ügyét elintézte már! — Kabók Lajos: Gyönyörűen elintézte! — Dréhr Imre: Amenynyíre az ország pénzügyi helyzete megengedte! Tudnia kell ezt a képviselő urnák! — Kabók Lajos: Van itt pénz mindenre, csak arra nem, amire kellene!) Ezelőtt három perccel kértem önt, t. képviselőtársam, hogy ajándékozzon meg több türelemmel. (Dréhr Imre: Nehéz az, amikor annyi zagyvaságot beszél!) mert megkímélhetné magát attól, hogy olyan közbeszólásokat kockáztasson meg. amelyeknek értékét én rögtön a minimálisra fogom devalválni. (Meskó Zoltán: Valorizálni kell és nem devalválni! — Derültség.) Öt esztendővel ezelőtt — 1922 július 19-én — egy interpellációra, amely a hadirokkantak járadékának törvényes rendezését sürgette, a népjóléti minister ur a következőket mondta (olvassa): »Nem Ígérhetek egyebet* a nemzetgyűlésnek, mint hogy a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadi árvák iránt szeretetemet szavak helvett cselekedetekkel fogom bebizonvitani.« (Strausz István: Ki mondta ezt?) A népjóléti minister ur, Vass József doktor, 1922 július 19-én, itt a terem ministeri székéből. 48