Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-24

Az országgyűlés képviselőházának 24, leg oldjunk meg, nem azért, — mint a képviselő ur mondotta — mert mi felteszünk annyi képes­séget egy miniszteri titkárról, mint az igen t. két Ház bölcsességéről, nem is kényelmi szem­pontból, hanem a komoly, valódi szükség szem­pontjából, a közönség komoly, valódi érdekei­nek megóvása érdekében. Én alkotmányjogilag elismerem ennek a kifogásnak alaposságát, ben­nünket azonban idő kényszerit arra, hogy még ezzel a fegyverrel éljünk. Ezzel mi nem akar­juk kivonni magunkat az ellenőrzés alól, mert hiszen ezt a rendeletet ide fogjuk hozni és a t. Háznak módja lesz arra, hogy erre vonatkozó kifogásait megtegye. Kifogás tárgyává tette az igen t. képviselő ur azt, hogy a balesetbiztosítást átutaltuk a kárbiztositás körébe. Ennek megvan a maga lényegi, tartalmi és szisztematikus oka. Neveze­tesen a balesetbiztosítást az életbiztosítással tu­lajdonképen csak az fűzi össze, hogy az ember teste körül bekövetkezett valamely körülmény­ről van szó. A biztosítási eset lényege azonban teljesen elütő a kettőnél. Mert a balesetbiztosí­tásnál egy határozott esemény bekövetkezte esetére szól a biztosítás ugy, mint a kárbiztosi­tásnál; a másik lényeges differencia pedig' az, hogy mig az életbiztosítási szerződés valójában egy pénzgyűjtő, takarékossági intézmény, ad­dig a balesetbiztosítási szerződés valójában nem ez* hanem a balesetbiztosítási szerződés lé­nyege az, hogy egy bizonyos kártokozó cselek­mény bekövetkezte esetére az a károsodás, amely a biztosítottat éri, pl. a gyógykezeltetési költséggel vagy a munkaképesség csökkenésé­vel, megtéríttessék neki. Lényegében, tartalmá­ban tehát ez, a biztosítási csoport a kárbiztosi­tási csoporthoz kívánkozik és el az életbiztosí­tási csoporttól. Ez iaz indoka annak, hogy át­utaltuk a kárbiztositáshoz. A valorizáció kérdéséről is beszélt igen t. képviselőtársam. Én már elmondottam vélemé­nyemet arról, hogy miért kellett rendelkezést felvennünk a tekintetben, hogy a valorizációt kizárjuk az életbiztosításoknál: mert ezek a kérdések ezzel a biztosítási terrénummal függ­nek össze. Harmadszor is elmondom: azért, hogy a biztosítottaknak igényét ébren tudjuk tartani és meg tudjuk teremteni a lehetőségét annak, hogy idővel ezeket az igényeket a biz­tosítótársaságok ki tudják elégíteni. Mert ismé­telten hangsúlyozom, hogy azon az utón, ame­lyen a t. képviselő urak ezt gondolják, el lehet jutni a biztosítottak teljes csődjéhez, de ered­ményhez semmiesetre sem lehet eljutni. A va­lorizáció kérdését illetőleg tehát az általános szabály ez. De meg milyen rendelkezés van ebben a 14. §-ban a valorizációra vonatkozólag? Ott kétféle megkötöttsége van a kormánynak. Az első az, hogy a valorizációt tiltó rendelkezés csak ez év végéig van hatályban, tehát 1928 január 1-től kezdve valorizálhat a bíróság. De itt a második megkötöttsége a kormánynak!, amennyiben a kormány részére meg van adva az utasítás, hogy ez év június 30-áig az általános valorizá­ciót, és igy a biztosítási ügylet valorizációját is magában foglaló törvényjavaslatot terjesz­szen a Ház elé. Mindenki láthatja ebből, ennek a javaslat­nak minden intézkedéséből kitűnik az, hogy a kormány komolyan törekszik arra, hogy a biz­tositottaknak és a biztosítótársaságoknak együttes, közös érdekét szolgálja és ezenkivül minden melléktekintetet figyelmen kivül hagy­jon. Ez az őszinte törekvése a kormánynak, és minden olyas vád, hogy ezek az igazgatói érde­kek, vagy azok az igazgatói súlyok idézték elő ülése 1927 március 16-án, szerdán. 21 és eredményezték ezt a törvényjavaslatot, helyt nem álló, rosszakaratú és rosszhiszemű beállí­tások. Ezeket el nem fogadhatom és visszauta­sítom. (Helyeslés jobbfelől. — Szabó Imre: Az index mást mutat! — Gaal Gaston: Több össze­férhetlenség lesz, mint eddig. — Zaj.) Ami az összeférhetlenség kérdését illeti, igen t. képviselő ur, ez nem ennek a törvényja­vaslatnak a keretébe tartozik. (Gaal Gaston: A közélet tisztaságára!) Méltóztassék erre vonat­kozó javaslatot előterjeszteni, ahhoz készség­gel hozzájárulok. Több izben bizonyságot tet­tem már arról, hogy ott, ahol az én hatásköröm­ben gyom burjánzott fel, azt igyekeztem min­dig kiirtani és igyekezni fogok kiirtani a jövő­ben is. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gaal Gaston: Az egész közéletben kell ezt megcsinálni! — Zlinszky István: Nem győzi egyedül!) Gaal Gaston igen t. képviselő ur a részle­tekbe vágó bizonyos kifogásokat hozott fel a javaslat ellen. Azt hiszem, hogy ezek a kifogá­sok elesnek, ha a képviselő ur az előadó ur mó­dosításait a részletes tárgyalásnál hallani fogja. Épen ezért engedje meg, hogy ezekkel most nem kívánok részletesen foglalkozni. Is­métlem, hogy minden alapos kifogást elfoga­dok, mert minden törekvésem és teljes törekvé­sem az, hogy a törvény-egyenjogúságot a két fél számára biztosítsuk. (Helyeslés.) Lehet, hogy elnéztem valamit, én is ember vagyok. Akceptálom, ha erre figyelmeztetnek, és akceptálom azt is, ha jót indítványoznak. Ismétlem utoljára: ez a javaslat ugy a bizto­sitótársaságoknak, mint a biztosítottaknak ér­dekét szolgálja, komoly közgazdasági érdeket szolgál. Ebből az indokból tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául "elfogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Minthogy az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom # és javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napi­rendjére nézve. javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, csütörtökön, f. hó 17-én délelőtt 10 óra­kor tartsa s annak napirendjére tűzessék ki: a most tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása; továbbá a mai napirendünkön szerepelt, de le nem tárgyalt mentelmi bizott­sági jelentésnek, a gazdasági bizottságnak az országgyűlés képviselőháza 1927/28. évi költség­vetéséről szóló jelentésének, az Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet kötvényeinek biztosítá­sára vonatkozó egyes rendelkezések módosítá­sáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat­nak, az 1927/28. évi állami költségvetésnek, vé­gül az 1926/27. évre költségvetésen kivül me|­állapitott beruházásokról és azok fedezéséről szóló pénzügyministeri jelentésnek tárgyalása. A napirendhez Peyer Károly képviselő ur kért szót. Peyer Károly: T. Képviselőház! Az elnök ur napirendi javaslatát elfogadom, de ezzel kapcsolatban olyan 'körülményre kívánom a belügyminister ur figyelmét felhivni, amely, azt hiszem, sürgős intézkedést igényel. Köztudomású, hogy <a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság bányatelepen az elmúlt hónapban nagyobbszabásu munkás­elbocsátások történtek. (Fábián Béla: A villa­moscentráléval kapcsolatban!) Ezek nem vol­tak indokoltak, főképen a •• bányatársulat ré­széről, amely az állam részéről olyan hathatós támogatásban részesül. Elbocsátottak munkásokat, akik 15—20 éve szolgáltak a vállalatnál; köztük elbocsátottak

Next

/
Thumbnails
Contents