Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. és mondja meg nyiltan, világosan, hogy mi van e tekintetben. Méltóztassék elhinni, nem konkurrens kereskedők azok, akik ilyen nyilatkozatokat tesznek, akik ezeknek a mende-mondáknak cégtujadonosai gyanánt jelentkeznek, — hogy ugy mondjam, — egy igen előkelő ur mondotta ezt nekem egy héttel ezelőtt, de azt is mondta: hozzá ne nyúlj ehhez a traktor-kérléshez, mert ebből vagy nagy sajtóper, vagy valami nagy összeveszés lesz; ez olyan, hogy nem jó bizgatni, nem jó hozzányúlni. (Zaj.) Épen azért vettem elő a kérdést, mert végre már szeretném megtudni, hogy mi van ebben a dologban. Itt van a földmivelésügyi minister ur, vagy itt lesz alkalomadtán, tessék nyilatkozni és tessék ebben a. kérdésben a közvéleményt felvilágosítani és ha van módja rá, megnyugtatni. (Gaal Gaston: Azt hiszed, hogyha valami görbe van, ő megmondjál — Derültség a szélsőbaloldalon.) Ezt tisztára a földmivelésügyi minister úrra bizom, - azonban azzal a tiszteletteljes figyelmeztetéssel, hogy nines olyan titok, amit a vak tyúk is ki ne kaparna. (Gaal Gaston: Szóval itt is a falu tesz szolgálatot! Mindig a falu! — Györki Imre: Pesten is vannak tyúkok, nem megyünk azért a vidékre! — Farkas István: Azok nem kaparnak ki semmit! — Derültség és zaj.) Ebből az alkalomból arra akarom figyelmeztetni a kormányt és különösen a földmivelésügyi minister urat, hogy ne nézze tétlenül a földhöz juttatottak vergődését, segitse őket közvetlenül, kiadósan, tehetsége szerint minden lehetséges eszköz felhasználásával, azonban ne olyan módon segitse, amint én azt nem rég egy ujságközleményben olvastam, (Simon András: Remélem, ez már nem lesz mendemonda!) amelynek az volt a címe, hogy: »A földhöz jutottak gazdálkodásának támogatása.« Kerestem, hogy hol van ebben a támogatás. Arról van szó, hogy a földmivelésügyi minister ur utasítja a gazdasági felügyelőit, hogy szigorúan ellenőrizzék a földhöz juttatottak gazdálkodását és ezt a felügyeletet — mondja a lapközlemény — a gazdasági felügyelőknek a kiadott rendelet szerint április 30-ig a juttatott föMek közvetlen megszemlélésével kell foganatosítani, s a földhöz juttatottak nyomatékosan figyelmeztetendők, hogy földjeiket mikénen műveljék — nagyon helyesen — és a vállalt bérfizetési, illetve egyéb anyagi kötelezettségeiknek pontosan tegyenek eleget, mert különben juttatott földjeik ismét el fognak vétetni. ' T. Ház! A támogatásnak ezt a formáját ne gyakorolja a t. földmivelésügyi minister ur. Ha támogatni akarja a földhöz jutottakat, akkor ne azzal támogassa őket, hogyha bizonyos körülmények következtében elmaradtak anyagi, vagy egyéb kötelezettségeik teljesítése terén, elveszi a földjüket és újra nincstelenekké teszi őket, mert ez nem támogatás. Ugy kell támogatni, hogyha tényleg volnának ilyen kötelezettségek, amelyeknek nem tudtak eleget tenni, a kormánynak akármilyen módon — lehetetlen, hogy ne volna rá módja — segítségükre kell mennie, de ne vegye el tőlük a földet. Természetes is, — természetes, mondom, a mi viszonyaink között adódik ez a természetesség — hogy nem juthat földhöz minden nincstelen. Ezt beismerjük mi is, ezt beismerik mindenütt. Nem juthat földhöz minden olyan földmunkás, aki eddig napszámból, két keze munkájából élt. Maradt és maradni fog ezután is ! 'lése 1927 március 30-án, szerdán. 281 I nagyszámmal, százezreket kitevő számmal ennek a társadalmi osztálynak olyan rétege, amely továbbra is cselédi és napszámosmunkára van utalva a mezőgazdaságban. Ezekről most még fokozottabb mértékben kell gondoskodni, nem akarom azt mondani, hogy az eddigivel szemben fokozottabb mértékben; mert, sajnos, — ezt nem lehet elvitatni — a róluk való gondoskodás, a mezőgazdasági munkásságnak szociálpolitikai védelme tekintetében eddig vajmi kevés történt Magyarországon, ami pedig történt, annak semmi hatása, semmi értelme, semmi értéke a földmunkás életére, egészségére, kenyerére nincs. T. Ház! Régóta sürgetjük a minister úrtól a mezőgazdasági munkások balesetbiztositásának megreformálását. ígérik is s már ezelőtt két esztendővel azzal akart megnyugtatni minket a minister ur, épugy, mint az államtitkára, hogy a törvényjavaslat készen van, egy-két simítás és egy-két hónap múlva beterjesztik a Ház elá Sajnos, ezt még mindig nem terjesztették be: nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy miért, mi akadályozta meg, hogy ezt a reformot, •amelynek szükségességét a minister urés a kormány is elismeri, még mindig nem terjesztették be. Követeltük és követelni fogjuk mindaddig, míg ezt meg nem valósítják, a mezőgazdasági munkásságra is kiterjesztését a kötelező betegsegélyezésnek. Lehetetlen az az állapot, amelyben a mezőgazdasági munkás most van ebben a tekintetben. Méltóztassék csak elolvasni néhány ujabban megjelent könyvet, különösen Geszthelyi-Nagy Lászlónak, a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatójának a magyar tanya-kérdésről kiadott valóban szomorú, lesújtó tartalmú könyvét, vagy dr. Gály és dr. Forbáth urak könyvét, amelyekben a magyar tanyai lakosság tuberkulózisának adatait gyűjtötték össze. Méltóztassék csak ezeket elolvasni; én nem akarok idehozni eseteket, melyek a mezőgazdasági munkásság rettenetes vergődését és ezen a téren is nagy elhagyatottságát és árvaságát demonstrálják. Tökéletesen itt van az ideje annak, hogy a betegsegélyezést a megreformált bal, esetínztositással együtt a mezőgazdasági munkásokra is kiterjesszék. Nincsenek ellátva^ orvossal, gyógyszerrel, nem tudnak kórházba jutni, elsősorban azért, mert, — sajnos — különösen a magyar tanyavilágban oly rettenetesen infernális az állapot, hogy nincsen orvos, (Malasits Géza: Nincsen bába!) negyven kilométeres körzetekben nincsen patika, meszsze vannak a kórházak és ahol vannak, zsúfoltak. Ha az a szegény földmunkás megbetegszik, rendszerint nem megy orvoshoz, mert nincs rá pénze, tehát vagy ott hal meg

1 orvos nélkül vagy ott gyötrődik, ott fekszik orvosi segítség nélkül s végül elpusztul anélkül, hogy csak kísérlet is történt volna, a megmentésére. Nem tudom, hogy a kormány miért nem tudja elhatározni magát arra, hogy a kötelező betegsegélyezést kiterjessze a földmunkásságra is. (Madarassy Gábor: Először utat kell oda építeni, mert nem tud bejutni az orvoshoz! — Malasits Géza: Az orvosok Pesten nem tudnak egymás miatt megélni, a vidéken pedig alig van orvos! —Gaal Gaston: Üres egy csomó körorvosi állás! — Farkas István: Nem kap fizetést, nem tud megélni! — Gaal Gaston: Hogy lehet olyat beszélni, hogy a körorvos nem kap fizetést 1?^ Kapnak fizetést, csak nem szeretik a falu kényelmét! Egyszerűen ezért nem mennek ki! — Farkas István: Tessék jobb dotációt adni! — Zaj.) Nem vagyok ellensége annak sem, hogy utakat