Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-31
276 Az országgyűlés képviselőházának 3: hatalmasságok vagy annak szövetségesei vannak érdekelve, dilatorius intézkedéseket szokott tenni, tekintettel továbbá arra, hogy a jelen esetben tényleg nemcsak egy egyszerű román-magyar kérdés forog fenn, hanem egy sokkal hatalmasabb nagy elvi kérdés, hogy a nemzetközi biráskodást lehet-e érvényben tartani, hogy a nemzetközi biráskodást az annak megtámasztására hivatott nemzetközi fórum, a Nemzetek Szövetségének Tanácsa tudja-e érvényesíteni nemzetközi vonatkozásokban, amidőn erről a nagy kérdésről van szó, ne csodálkozzunk azon, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa túlságosan skrupulózus és _ összeszedi mindazon adatokat, amelynek alapján azután a végső döntő álláspontot elfoglalhatja. Ezért nem szubszummálom én most a Nemzetek Szövetsége Tanácsának azt a dilatorius intézkedését, hogy egyelőre kiküldött egy bizottságot azzal az utasítással, hogy ezt a konkrét kérdést minden részletében vizsgálja meg. Sőt egyenesen bizalmat önt belém az, hogy ennek a bizottságnak élére az angol külügyministert helyezték. (Ugy van! a jobboldalon-) Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az a fatális egyhangusági klauzula, amelyről az imént már szólottam, még most is érvényben van. Megtörténhetik tehát, hogyha a Nemzetek Szövetségének Tanácsa akarna is helyes irányú határozatot hozni, a tanács tagjai között lehet egy olyan, amely Románia álláspontjára helyezkedik. Ha más nem lesz, itt van maga Románia, mert hiszen az eddigi szabályok szerint megadták neki azokban az esetekben is a határozás jogát, amidőn érdekelt fél volt. Ha tehát ezután is alkalmazzák rá ugyanezt a szabályt, fenforog az a lehetőség, hogy Románia a maga nemleges szavazatával megint lehetetlenné teszi, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa egyhangú érdemi határozatot hozzon. Én nagyon nem tanácsolnám a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, hogy erre az útra térjen rá megint. Ismerjük ezt az utat. Ez az elpbsványositásnak, az elbürokratizlálásnak, az érdemleges intézikedés megkerülésének útja. Mert, ha a Nemzetek Szövetségének Tanácsa megint erre^.az. útra lépne, az megingatná a népeknek beléje helyezett bizalmát. Előre igazán el sem tudom képzelni azt a megdöbbenést, amelyet kiváltana az, ha a Nemzetet Szövetségének Tanácsa megint tehetetlennek bizonyulna arra* hogy a maga határozatát érvényesítse s tehetetlennek bizonyulna arra, hogy a kötelező nemzetközi bíráskodás elvét megvédelmezze. Három lehetőség van. Az együk az, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa meghozza egyedül lehetséges és helyes határozatát, mely szerint Romániát utasítja a nemzetközi jogszabályokhoz való alkalmazkodásra. A másik lehetőséig az t , hogy Románia álláspontját fogadja el. Ha ez utóbbit tenné a Nemzetek Szövetsége, akkor, mint már mondottam, önmaga halálos Ítéletét irná alá. (Ugy van! Ugy van!) A harmadik lehetőség az. hogy megint kikerüli a döntést s elbüro'kfratizálja, elposványositja a dolgot. Ebben a harmadik esetben a Nemzetek Szövetségének presztízse szenvedne szinte helyrehozhatatlan károsodást. Nem akarok prejudikálni a jövőnek, nem is azért hoztam ide a kérdést, hogy a Nemzetek Szövetségét és a Nemzetek Szövetsége Tanácsának, eljárását kritika alá vegyem. A kritika ideje akkor érkezik el, amikor a Nemzetek Szövetségének Tanácsa ebben a kérdésben végérvényes álláspontot fog elfoglalni, de akkor nekünk ebből a konzekvenciákat is le kell vonni (Ugy van! . ülése 1927 március 30-án, szerdán. Ugy van!), amely konzekvenciákra most korainak tartanám kiterjeszkedni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én a kérdést csak avégből hoztam ide, hogy rámutassak a magyar képviselőházban arra, hogy megint mily visszataszító módon jutott ellenkezésbe Románia a világháborút befejező békeszerződések rendelkezéseivel és hogy ezzel az eljárással mily hatalmas érvet szolgáltatott a trianoni békeszerződés alkalmazhatatlan voltának megpecsételésére. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Simon András: Reviziót!) Hogy nekünk nem kell a trianoni szerződós, az a világ legtermészetesebb dolga. Magától értetődik ez. mert hiszen a trianoni békeszerződés nagy büntető Ítélet ellenünk, amelyet azon hazug és hamis történeti alapon hoztak meg, hogy mi idéztük volna elő a világháborút. Ennek a hazug alapra fektetett épületnek össze kell dőlnie. (Ugy van! Ugy van!) Össze kell dőlnie annál is inkább, mert nemcsak nekünk nem kell a trianoni békeszerződés, akire az 99% erejéig hátrányos, hanem nem kell azoknak sem, akik ebből hasznot húznak. Nem kell nekik, mert elbizakodottságukban annak a rájuknézve csupa haszonszerződésnek azt a kivételes egy-két határozmányát, amely kötelességet is ró rájuk, nem akarják elismerni. A kisebbségek védelmére vonatkozó kötelezettségeiket nap-nap után súlyosan megszegik, a lefegyverkezésre Vonatkozó kötelezettségükről pedig már teljesen megfeledkeztek, sőt nap-nap után jobban fegyverkeznek: (Ugy van! Ugy van!) most meg már a kötelező arbitrázs alól is igyekeznének kibújni. Nem mi kezdjük ki a trianoni békeszerződést, hanem azok, akik abból hasznot húznak. (Ugy van! Ugy van!) Mi tűrjük keserű kényszerűséggel és alkalmazkodunk ahhoz a számtalan keserves kötelességhez, melyet a világtörténelemnek ez a legigazságtalanabb dokumentuma ránk kényszerit. Ők élvezik Trianon mérhetetlen előnyeit, mihelyt azonban csak egy szemernyi kötelességteljesítés is hárul rájuk ebből a trianoni Írásból, azonnal félredobják azt. (Ugy van! Ugy van!) Meddig fog ez mé^ így tartani? Mi várunk, tűrünk, dolgozunk. És remélünk. Megfogyva bár. de törve nem! A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés^ éljenzés és taps a jobboldalon és középen. Szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Artur jegyző: Várnai Dániel. Várnai Dániel: T. Képviselőház! Őszinte érdeklődéssel és figyelemmel kisértem a költségvetés általános vitáját és különös érdeklődéssel és figyelemmel kisértem azoknak a képviselőtársaimnak felszólalását, akik most első izben tagjai la törvényhozásnak. Bevallom, vártam valamit az úgynevezett uj emberektől; valami olyasmit, amit várni kell az olyan emberektől, akik az elmúlt öt esztendő alatt künn éltek az országban, benn éltek a néptömegek között, akikben talán forr az ötlet, forr valami újszerűség és azt most itt a költségvetés tárgyolása alkalmával elő fogják tárni, hogy utat mutassanak vagy véleményt hangoztassank a szerintük való helyes ut járására. Sajncs, nem kaptam ilyesmit vagy legalább is véleményem szerint nem kaptam ilyesmit. Megállapításokat nagy kérdéseinkről, nagy bajainkról kaptam, de semmi olyas útmutatást, amit mi, régiek is ne. tudnánk, semmi olyan szempontot, ami uj volna nagy problémáink megoldása tekintetében, nem hallottam. Sajnos, Magyarországon is majdnem az
