Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Àz országgyűlés képviselőházának 31. len. (Peidl Gyula: Ez az igazi nemzetgyalá­zás!) Igenis innen fogjuk a világ összes népeit felvilágosítani arról, hogy él itt egy nép, ame­lyet elnyomtak; él itt egy nép, amely felett kegyetlen és kiméletlen osztályuralmat gyako­rolnak (Simon András: Maguk gyakorolnak osztályuralmat! — Éry Márton: Akkor nincs fogalmuk az osztály ura lomról! Maguk vannak az osztályuralom álláspontján!); él itt egy nép, amelynek szociális igényeit nem elégítik ki; él itt egy nép melynek kenyér helyett páncél­autókat építenek; él itt egy nép, amelynek nincs egyesülési és gyülekezeti joga. (Simon András: Csak szocializált fegyverek lehetnek? — Meskó Zoltán: És nincsen munkaszabadság, mert megverik a keresztényszocialista mun­kást! — Peyer Károly: Várjon csak egy ki­csit! Beszéljen arról, hogy mit csináltak a ko­máromi Csillagvárban?! — Malasits Géza: Be­szélünk majd a keresztényszocialista munka­szabadságról is! — Peyer Károly: A Máv. gép­gyárból négyszáz embert dobtak ki! — Malasits Géza: És mennyit dobtak ki a diósgyőri gyár­ból?! Az önök agent provocateurjai! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! Propper Sándor: Igenis, hirdetni fogjuk és appellálni fogunk a világ demokráciájára, mert ma ez a legjobb külpolitikai orientáció. Rá fo­gunk mutatni arra, hogy van itt egy nép, amely nem hajlandó tovább viselni a láncokat; (Éry Márton: Hol vannak azok a láncok!) van itt egy nép, amely méltónak tartja önmagát arra, hogy elérkezzék ahhoz a szirthez, ahová a kül­földi népek már régen elérkeztek. Ide fogunk állani egy uj »ceterum censeo«-val és hiába fogják szenünkre vetni, hogy mi itt állandóan politizálunk. Itt különösen az önök uralma alatt, minden a politikai retortán megy keresztül; még egy munkakönyvet és egy erkölcsi bizonyítványt sem állítanak ki politikai motívumok nélkül. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Mi, igenis, követelni fogjuk a demokráciát, köve­telni fogjuk a demokratikus előrehaladást. (Éry Márton: A maga nemes értelmében köve teljük mi is! Nem az önök értelmében! — Pe­yer Károly: Csak tisztességes demokrácia van! — Éry Márton: Vagyok olyan demokrata, mint Ön! — Peyer Károly: Hogyne! — Rothenstein Mór: Az önök demokráciája a kiváltságok de­mokráciája! — Elnök csenget. — Csontos Imre: De jó, hogy mindegyik különb a másiknál! — Malasits Géza: Arról beszéljünk, hogy ki vi­selt szovjetcsillagot? —- Felkiáltások a jobbol­dalon: Neveket! — Malasits Géza: Neveket is mondok majd s nem lesz kellemes azokra nézve! — Zaj.) Beszédem egy részében utaltam a Fejér­váry-Kristóffy-kormány szerepére a választó­jogi mozgalmakkal kapcsolatban. Megállapí­tottam, gróf Apponyi Albert és gróf Andrássy Gyula akkor ellenezték a demokratikus vá­lasztójogot, mind a ketten ellene foglaltak ál­lást. Most felhívom t. Képviselőház, de különö­sén az alulról elindult és idejött képviselő urak figyelmét arra, hogy két nagy történelmi csa­lád két kimagasló sarja: Apponyi és Andrássy azóta revizió alá vették felfogásukat és ma mind a két férfiú hive a demokratikus jogki­terjesztésnek és a titkos szavazásnak. Azt hi­szem, ez elég intő jel arra, hogy a kormány és a kormánypárt is revizió alá vegye felfogását a választójog szempontjából és a szavazás mi­kéntje tekintetében. (Simon András: De van­nak más intő jelek is!) Azt hiszem, a multak tapasztalatai is elég tanulságot nyújtanak erre. ülése 1927 március 3Ő-án, szerdán. $öf (Felkiáltások jobbfelől: Ugy van! Arról beszél­jen!) Régente, a háború előtt, a régi korszak le­záródása előtt két vára volt a jogtalanságnak: az egyik Oroszország, a másik Magyarország, s az egyik várúr Stoíopin volt, a másik várúr Tisza István. (Zaj a jobboldalon.) Az esemé­nyek sodra mind a két várat lerombolta és mind a két várurat eltávolította a működése teréről. A történelem furcsa játéka, hogy ma újra felépítették ezt a két várat: ma Oroszor­szág és Magyarország újra a reakció főfészke és vára, az egyikben a vörös szovjet az ur, a másikban a fehér fasizmus. (Mozgás a jobb­oldalon.) Én azt tartom, hogy nem ez a magyar jövő útja. T. uraim! Én azt tartom, hogy énnek az állapotnak a fentartása, amelyet csak nüan­szok választanak el a rémuralomtól, (Ellen­mondások és zaj a jobboldalon.) ujabb össze­omlások forrása. (Derültség a jobboldalon. — Simon András: Nálunk nem lesz még egyszer összeomlás!) Nekünk nincs több hatalmunk és nincs több hatáskörünk, mint hogy az urakat figyel­meztessük, — ugy lehet, nagy történelmi ese­mények előestéjén figyelmeztessük — vigyáz­zanak arra, nehogy a történelmi események megismétlődjenek! (Simon András: Vigyá­zunk is nái! Nagyon vigyázunk!) Jóakarattal, de nem tankokkal, nem páncélautókkal, nem börtönökkel, nem éjjeli ügyésszel, nem a gon­dolatszabadság elfojtásával és elnyomásával kell ma egy országot kormányozni, hanem világossággal, napfénnyel^ kezszabad ságok­kai, demokráciával. Uraim, a felelősség az önöké! A kötlségvetést, miutiáin a kormány iránt bizalmatlan vagyok, nem fogadom el. (Helyes­lés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Lukács György! Lukács György: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Mély sajnálatomra nem lehet­tem jelen az előttem szólott t. képviselő ur. beszéde folyamán, mert egyéb kötelesség szólí­tott el s így — nagy sajnálatomra — nem va­gyok abban a helyzetben, hogy reflektálhassak az ő előadására. így tehát arra fogok szorít­kozni, amit magam kívántam a költségvetés tárgyalásánál előadni. (Halljuk! Halljuk!) A most élő és irányadó magyar nemze­dékre a magyar történelem szinte legsúlyo­sabb korszakának intézése van rábízva, (Ugy van! jobbfelől.) mert nemcsak megnehezedett az idők járása felettünk, hanem szinte végső pusztulással fenyegetett. (Ugy van! Ugy van!) A magyar nemzet valóban egészen ki­vételes vitalitásról tett bizonyságot akkor, amidőn a világháborúból és az azt követő ese­ményekből rázúdult enyészettel nemcsak meg­küzdeni volt képes, hanem uj életre kelve, most már megint az épitő munkához lát és biza­kodva tekinthet jövője felé. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Az a kérdés, hogy vájjon hazánk meg­esonkitott állapotában alkalmas-e a tovább­fejlődésre? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem!) Az a kérdés, hogy képes-e olyan erő­összegyüjtésre, amellyel a közelmúlt szörnyű­séges veszteségeit helyrepótolhatja? A mi ellenségeink olyan békepanancsot tud­tak reánjkerőszakolni, amellyel végső pusztulá­sunkat akarták előkészíteni. Annyi erőforrást vontak el tőlünk, (Jánossy Gábor: Mindent el­vettek!) a magyar állam integritását olyan

Next

/
Thumbnails
Contents