Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Äz országgyűlés képviselőházának 31. nyílt szavazásos kerület, amely a Bethlen-javaslat szerint titkos lett volna, de minthogy igen furfangosan szabadkezet engedett pártjának, pártja pedig elvetette a titkosságot, nyíltan szavazó kerület lett — a bányamunkások a múlt ciklusban Kabók szociáldemokrata képviselőt választották meg túlnyomó többséggel. (Felkiáltások a jobboldalon: Most nem választották volna meg!) Nem tudom, hogy megválasztották volna-e. Nem vitatom, nem megyek bele a részletekbe. Az azonban faktum, hogy a bányaigazgatóság odahelyezte a szavazó munkások elé a kenyeret- politikai állásfoglalások befolyásolása végett. Biztos tudomásom van róla, a tanuk százait hozhatom ide, önök elé, akik vallani fogják, hogy azt mondották, ha nem szavaznak Kocsány Károly keresztény szociális gazdasági párti képviselőre, akkor mehetnek a munkából és mehetnek ki a lakásból. Voltak szegény emberek, akik küldöttségben mentek be az igazgatósághoz és könyörögtek: Uram, igazgató uram, egyet engedjen meg, hogy a választások napján ne legyünk odahaza; elmegyünk Pestre, meglátogatjuk a sógort, de nem tudunk arra a Kóesánra szavazni, aki idegen nekünk, aki ellenségünk. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért volna ellenségük? — Györki Imre: Mert a kapitalizmust szolgálja!) Szivesen vagyunk semlegesek, nem szavazunk Kabókra, de engedjék meg, hogy ne szavazzunk Kócsányra, »Aki nem szavaz le, az veheti a sátorfáját, mehet a munkából és mehet a lakásból családjával együtt.« (Farkas Gyula: Ugyan hányat bocsátottak el? — Zaj. Elnök csenget.) És mit csinált a belügyministeri államtitkár Salgótarjánban! Ott leérem nem terrorizáltak! Csak bement a munkásházba két csendőr, leült a konyhában ésodatették Sztranyavszky bizalmi emberének aláírási ivét a munkás elé. A két csendőr nem szólt egy szót sem. Nem szurkált bele senkibe, még csak goromba sem volt, csak leült. Méltóztassék elgondolni, hogy a mai ellenforradalmi üldözéses időkben mit jelent az, (Ellenmondások jobbfelöl.) ha két csendőr bemegy egy munkáslakásba. Miért van szükség a csendőrökre, amikor bizalmat mennek kérni! Miért van szükség erre a csendőrtarisznyára, ha Sztranyavszky Sándort szeretik? Miért kell — talán tudtán kivül, azt nem tudom — két csendőrnek odamennie, ha egyszerűen csak aláirásról van szó és a kölcsönös szeretet és a kölcsönös bizalom megvan? Miért kell oda csendőri Azért, hogy terrorizálják a választókat, azért, hogy ott legyen a nagy mementó: Látod, ha nem irod alá Sztranyavszky ivér, ebbe ütközöl bele. (Neubauer Ferenc: Borzasztó! — Esztergályos János: Bizony, ez borzasztó! — Zaj.) Itt van azután az ajánlási rendszer. Az a gyönyörű szép, uj, egészen különleges magyar találmány, amely sehol sincs meg, amely csődöt mondott, amely erkölcstelen, ellenkezik a parlamentarizmus alapelveivel, mert alkalmas arra, hogy meghamisítsa még a titkos kerületek véleményét is. Egyetlenegy példát fogok felhozni. A pestkörnyéki kerületben indult az egységespárti lajstrom, a demokrata lajstrom, a szociáldemokrata lajstrom és — ugy tudom — fajvédő lajstrom. Megindult az ajánlások gyűjtése és az ajánlások összegezésénél a következő eredményt kaptuk: az egységespárt, amelynek listavezetője Hermann Miksa volt, 28.000, a szociáldemokrata párt pedig 7000 ajánlást kapott. Engem ebben a viszonylatban csak ez a kettő érdekel. Benyújtották a lajstromokat. Mondom, ülése 1927 március SO-án, szerdán. 265 az egységespárt 28.000 aláírással, a szociáldemokrata párt 7000 aláírással. A szavazatok összeszámlálása után kitűnt, hogy a szociáldemokrata párt 22.000 szavazatot kapott, a 7000 ajánlóval szemben, a kormánypárt pedig 15.000 szavazatot kapott a 28.000 aláíróval szemben. (Éhn Kálmán: Hát Debrecenben mi volt? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugyanaz!) Tisztelettel kérdem, hogy hova lett az egységespárt aláírási iveiről 13.000 magyar állampolgár? (Farkas István: Aláhamisitották a nevüket!) A szociáldemokrata lajstrom vezetője szerény magam voltam és az ülések egész seregén — tessék idefigyelni — (Zaj.) a hatóság jelenlétében azt mondottam, hogy ajánlatot teszek a kormánypártnak. Ajánlatom az, hogyha a 28.000 ajánlást aláírók számát eléri vagy csak megközelíti az egységespártra szavazók száma, a szociáldemokrata párt levonja ennek konzekvenciáit és lemond. Ha azonban ezt nem érik el és jelentékeny differencia mutatkozik kárukra, akkor vonják le ők a konzekvenciát és mndjanak le. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon helyes! — Malasits Géza: Majd elmennek a husosfazekak mellől! — Jánossy Gábor: Hol vannak azok a husosfazekak? Sehol sem látok egyet sem! — Malasits Géza: Hja, azt magának nem mutatják meg! — Györki Imre: Tamássy már könyökig jár benne. — Jánossy Gábor: Nekem otthon sincs husosfazekam!) A környékbeli gyűléseken egyenesen felkértem az asszisztáló rendőrfőtanácsos urat, hogy legyen olyan szives, továbbítsa ezt az üzenetet Herrmann Miksa minister úrhoz és Tamássy József képviselőjelölt úrhoz, mert én ezt állani akarom. Erről azonban nem esett szó. A minister ur künn sem járt, vagy csak egyszer volt künn. Tamiáissy ellenben felelt erre, hogy a szociáldemokraták benn a parlamenti büffében sonkás zsemlyét esznek, neki pedig csak sóskiflire telik. (Derültség.) Most felhasználom az alkalmat, hogy gratuláljak Tamássy képviselő urnák ahhoz, hogy a Faksz. elnöke lett. Remélem, hogy ezután neki is telik sonkás zsemlyére. (Derültség.) Most itt, a képviselőház színe előtt kérdem, hogy mi történt azzal a 13.000 ajánlóval, aki elmaradt a választásoknál a kormánypárt háta mögül? Mert itt arról lehet csak szó, hogy vagy hamisították az aláírásokat, vagy terrorizáltak 13.000 választót arra, hogy saját érdekei és saját politikai felfogása ellen cselekedjék és olyan ivet irjon alá, amelyhez sem szive, sem lelke nem vonzza, A magam részéről csak felvetettem ezt. Szeretnék ebben a kérdésben magam is tisztán látni, mert azt hiszem, hogy az állam, mint legfőbb erkölcsi közület, a parlament, mint törvényhozótestület, nem .mehet bele ilyen játékokba. Nem lehet egyszerűen tudoniásulvenni, hogy 13.000 ember erkölcsi és lelkiismereti szabadságával történt valami. Ezt számonkérem és erre magyarázatot kérek. Kérem esetleg az én javaslatom, elfogadását és abból a politikai konzekvenciák levonását. Komoly és igazi parlamentáris országokban van rá példa, hogy ilyen eseményekből levonták a konzekvenciákat. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Konzekvencia az nincs!) Azt mondom, hogy a kormány nem beszélhet győzelemről, csak eredményekről. (Peidl Gyula: Megszerezte a mandátumokat!) Eredményről beszélhet éspedig a fegyveres hatalom, a jogfosztás és az erőszak eredményéről. Es noha mi itt törpe kisebbségben vagyunk, önök