Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.

Ülésnapok - 1927-31

Az országgyűlés képviselőházának 31. zéki képviselő észrevételére, hogy nem vagyunk népjóléti bizottság, nem lehet félbeszakitani az ülést akkor, amikor kinn az utcán polgárvér folyik, 7—8 halott és egy tömeg sebesült fekszik a földön, 1913 decemben 21-én végre beterjesztik a Tisza—Lukács-féle javaslatot. A korhatár ebben az urakra, azaz az uralkodóosztály tagjaira nézve 24 esztendő, a dolgozó népre, a munkásokra és a kisbirtokosokra nézve pedig 30 év. A szavazás néhány kerület kivételével nyilt. Beveszik a javaslatba az értelmi és vagyoni cenzust és mellé kisegítő jogcím gyanánt az irpi-olvasni tudást. A törvényt meg is szavazza a képviselőház és a főrendiház, életbe azonban nem lehetett léptetni, mert közben bekövetkezett a háború. A munkapárti parlament meghosszabbitotta a maga életét, az 1915-ben esedékes választásokat nem irták ki és nem tartották meg. Amint látjuk, t. Képviselőház, polgári részről két felfogás ütközött össze az elmúlt évtizedekben a választójog kérdésében: az egyik Tiszáé, a másik Krisióffyé. Kristoffy most már a forradalmi események hatása alatt és tanulságainak birtokában megállapítja a következőket (olvassa: »A forradalmak kirobbanását az annyiszor becsapott és félrevezetett nép joigfosztottságából eredő felgyülemlett tömegelkeseredés idézte elő, melyhez a vesztett háború csak jó alkalmat szolgáltatott.« (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Ez a 269. oldalon van. Egy másik helyen pedig megállapítja (olvassa): »Demokratikus parlament mellett lehetetlen lett volna a Balkán ellen a vámháboru és alig került volna sor háborúra.« 1914-től, a háború kitörésétől 1917-ig megint nem történik semmi. A háborús kivételes hatalom hallgatást és csendet parancsolt, amelyet mindenki betartott. 1917-ben TV. Károly király üzenetet küld az ország kormányának és az ország népének, az úgynevezett húsvéti üzenetet, amelyben különösképen két dologra hivja fel a kormány figyelmét: a szociálpolitikai törvényhozásra és a választójog demokratikus kiterjesztésére. Tisza még tartja a többséget, de felülről buktatják. Jön gróf Eszterházy Móric, aki 1917 június 15-étől augusztus 20-áig ministerelnöke az országnak, de egyetlen komoly lépést tenni nem tudott sem szociálpolitikai téren, sem a jogkiterjesztés terén. Minden, ami a húsvéti üzenetből megmaradt: a népjóléti minister ium, — amelyet 1917-ben hivtak életre % amelynek első ministere gróf Batthyány Ti•vadar volt — és egy választójogi minist erium, amely egy darabig pepecselt a választójog körül, igyekezett valami elfogadhatót teremteni, a hatlom azonban elgáncsolta. Tisza mindvégig vezér és ur maradt és nem volt hajlandó észrevenni és meglátni, hogy a sötétbe ugrás elmélete elhalványodott, hogy erre többé az országot és annak létét felépíteni nem lehet, s hogy végre mégis csak el kell indulni a demokratikus kibontakozás utján. Tudjuk, hogy azután jött az összeomlás, az úgynevezett októberi forradalom, amelynek keletkezéséről és okairól itt pro és kontra már igen sok szó volt s amelyről objektív történetirók, szemlélők és résztvevők már sok ízben megállapitották, hogy gyökerei a korábbi, sok évtizedes osztályuralomból és osztályelnyomásból, az oktalanul felidézett háborúból és a háború elvesztéséből táplálkoztak. Meg kell állapitanom, — akár tetszik az uraknak, akár nem — hogy az első komoly és becsületes lépést a jogkiterjesztés terén a Károlyi-kormány tette. (Usetty Béla: Meg is lett ülése 1927 március 30-án, szerdán. 263 az eredménye!) Jó szolgálatokat tettek volna a korábbi kormány o!k, ha Károlyinak ezt az alkalmat nem adták volna meg. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Igen sok alkalmuk volt ahhoz, hoigy a választójogot kiterjesszék és az elégületlenséget lecsapolják, de minden jó alkalmat elmulasztottak és csak természetes,, hogy sioifc évtizedes meddőség után nagyobb lépésekkel kellett előbbrevinni a választójog kérdését. A különböző választójogi törvények és rendszerek alapján a választók száma körülbelül így alakult: Vázsoaryi törvénye alapián lett volna 2,715.000 férfi választó. Ez a törvény tudniillik a választójogot a nőkre nem terjesztette ki. (Bródy Ernő: A javaslat igen, csak a törvény nem!) Ez a törvény nem lépett életbe, tehát nem került próbára. Károlyi törvénye minden 21 éves férfinek és 24 éves nőnek megadta a választójogot és ezen az alapon NagyMagyarországot számitva, 8—9 millió lett volna a választók száma. Ez aránylag túlmagas számnak tűnik fel, méltóztassanak azonban megengedni, hogy ezzel szemibeállitsam Németotrszág választójogi rendszerét napjaiinlkbain. Ma Németország összlakosságának 45—47%-a választó. A legutóbbi birodalmi köztársasági elnöki választás alatt a 65 millió lelket számláló Németországban 30 millió választó szavazott. Méltóztassanak a két szám összevetéséből a százalékos arányt megállapítani! Károlyi műve tehát nem volt túlzott és nem volt forradalmi, mert abban az időben máir

1 körülbelül minden ország elérte ezt a százalékot. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy Németországnak az ezen a téren történt fokozatos haladása igen nagy mértékben javára vált. Eltekintve a kaiserizmustól, amely Németországot háborúba sodorta, ma már meg lehet állapítani, hogy a háboruvesztes államok közül legeslegelsőnek és legsikeresebben Németország állott talpra, és a német dolgozó nép befolyása a törvényhozásban hozzásegíti Németország iparát, kereskedelmiét, gazdaságát, kultúráját, szociális jólétét ahhoz, hogy ezek réVén igen rövid idő múlva Németország ismét az európai nemzetek élére fog kerülni. Aki Németország mai életének és fejlődésének szám viszony ait ismeri, az ezt a tételt el fogja fogadni. Az ellenforadalmi választójog, amely Friedrich István nevéhez fűződik s amely csupán rendelet volt, 1,814.000 férfinek és 1,736.000 nőnek adta meg a választójogot, összesen tehát csonka Magyarországon 3,550.000 választót kontemplált. Ez nagyjában megfelel a Károlyi-féle elgondolásnak. Látjuk tehát, hogy a forradalom és az ellenforradalom a választójog kérdésében tanulságokat von le és azonos mértékű és azonos értékű választójogot statuál. (Farkas István: Csak Bethlen gáncsolta el a választójogot!) Azután jött Bethlen javaslata. Bethlen a 2200-as rendeletet megelőzően beterjesztette^ a választójogi javaslatot, amelynek beterjesztése meggyőződésem szerint szándékosan olyan időpontban történt, hogy már technikailag sem lehetett tető alá hozni. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az akkor még élő és kényszerítő viszonyok hatása alatt bevették a^ javaslatba a titkos szavazást általánosan és epén ez az. amiért ezt a javaslatot elamerikázták és nem terjesztették be kellő időbem Akkor, mint ujságiró jártam be a Házba és láttam a kinos amerikázást, a kérdés szabotálását, azt, hogy nem akarják megcsinálni, hoary lesik a percet, amikor az első nemzetgyűlés ideje lejár, hogy ne lehessen a törvényjavaslatból tör-